A hétvégén elkezdtem írni egy posztot a Buda-Cash Brókerház kapcsán, hogy évtized botránya, meg minden, de a kapitalizmus az ilyen. Bizony olyan, amilyennek Karl Marx látta, nem pedig olyan, mint amilyennek szeretett Max Weberünk leírta. A tőke (a tőkések), ha a felhalmozásról (vagyonról) van szó, nem ismernek se Istent, se embert. Nincs sem protestáns, sem katolikus etika, nincs olyan, hogy felebarátod, olyan meg pláne nincs, hogy ne lopd meg, ha megteheted.

Elkezdtem a posztot, hogy a kapitalizmus az nem gyerekjáték és nem széplelkek színielőadása, hanem harc, küzdelem. Ha úgy lesz jobb nekem (több pénzem lesz), hogy téged átverlek, kihasznállak, akkor át foglak verni és ki foglak használni. A tisztességes munkával szerzett vagyon, bár nem feltétlenül ködösítés, de pusztán az érme egyik, kopottabb oldala. A másik oldalon mindig is létezett az erőforrások erőszakos megszerzése, a rablás, a lopás, a kizsákmányolás, időnként az államhatalom által bátorítva és támogatva. Lásd eredeti tőkefelhalmozás. Gondoltam nem szépítek, egyszerűen megírom, hogy ilyen a kapitalizmus, és ha nem tetszik, akkor tessék másik rendszert csinálni.

Aztán eltelt pár nap, és jött a következő hír: felfüggesztés és letartóztatások a Hungária Értékpapír Zrt-nél, majd a mindent vivő szenzáció: csőd a Quaestor Financial Hrurira Kft-nél, majd felfüggesztés és felügyeleti biztos a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Nyrt-nél. És ahogy a múlt heti százmilliárdhoz hozzácsapódott még 300 millió, meg még laza 150 milliárd vagy több bukó, elkezdtem azon morfondírozni, hogy rablókapitalizmus és kapitalisták ide vagy oda, de lehet, hogy pár kérdést mégiscsak feltennék.  Álljunk meg egy szóra!

Hiszen ma már nem a 18-19. századi szabad versenyes kapitalizmus verziót nyúzzuk. Ma már a sokadik, fejlesztett verzió megy (minimum a kapitalizmus 4.0), és annyi, de annyi hibát kijavított már a „fejlesztő csapat”. Van versenytörvény, van fogyasztóvédelem, van bankfelügyelet, meg biztosítási felügyelet. Vannak szabályok, amelyek a gyengébbeket, a kiszolgáltatottakat, a kevesebb információval rendelkezőket védik, és vannak a szabályok betartását felügyelő intézmények. Magyarországon is. Mindez azért, mert az eltelt több száz év alatt ugyan a tőke természete nem változott meg, ellenben lett általános választójog, demokrácia és erős baloldali pártok, akik megjelenítették a kisemmizettek érdekeit.

Lépjünk túl azon, hogy ezzel szemben Magyarországon maximum a 3.0-ás verzió pörög, meg azon is, hogy a körülmények finoman szólva sem kedveznek a tisztességes kapitalistáknak. Felejtsük el egy pillanatra a „családi összefogásból” előrittyentett 50 milliós lakást a tíz éves gyereknek, a futball csapattársak zsíros állásokhoz juttatását, az V. kerületi lakáspanamákat, Mészáros Lőrincet, Simicska Lajost, Habony Árpádot és Orbán Viktort. Felejtsük el a korrupció miatt az USA-ból kitiltott NAV-elnököt, a legfőbb ügyészt, aki azt vizsgáltatja, hogy miért lett olyan kevés korrupció ellenes nyomozás, amióta ő a legfőbb ügyész. Felejtsük el Hagyó Miklóst, Zuschlag Jánost, Simon Gábort. Csináljunk úgy, mintha nem lett volna Tocsik Márta és Kulcsár Attila. Csak egy kicsit tegyünk úgy, mintha egy normális országban élnénk, ahol a politikai elit jelentős része nem korrupt, nem hazudik, nem cinikus és nem geci.

Játsszuk azt, hogy egy normális országban élünk, és tegyük fel a kérdéseinket!

1. Hogyan kaphattak bankká alakulási engedélyt az érintett takarékszövetkezetek, ha a Buda-Cash csalássorozat kapcsán feltárt 70 milliárd forintos hiány nem a bankká alakulás után keletkezett, hanem előtte is fennállt? Ki és mit vizsgált fél éven keresztül (lásd MNB közlemény), és ki adta ki ezután az engedélyt?
2. Hogyan lehetséges 15 éven keresztül ellopni az ügyfelek pénzének egy részét (100 milliárdot), úgy, hogy ezt senki nem veszi észre? Egyáltalán hogy lehet úgy adatokat hamisítani és lopni ilyen hosszú időn keresztül, hogy az senkinek nem tűnik fel? Miért nem végzett átfogó ellenőrzést a Buda-Cash Brókerháznál a PSZÁF az elmúlt másfél évtizedben?
3. Hogyan lehetséges, hogy egy Karácsony Miklós néven jegyzett, nem létező személy január 30. és február 2. között 62 milliárd forint értékben vásárolt diszkont kincstárjegyeket a Buda-Cash-nél vezetett számlájára? És ez nem tűnt fel senkinek?
4. Mennyi pénz hiányzik a Hungária Értékpapír Zrt-ből? Ki és mikor ellenőrizte ennek a befektetési társaságnak a tevékenységét?
5. Ki engedélyezte az MNB részéről 2014-ben a Quaestor Financial Hrurira Kft-nek azt a 70 milliárd forintos kötvénykibocsátást, amiből a társaság végül 60 milliárdot realizált? Hogyan lehetséges, hogy egy 2013-ban 12,2 millió forintos saját tőkével rendelkező társaság engedélyt kapott ilyen összegű kötvénykibocsátásra?
6. Hogyan lehetséges, hogy az engedélyezett mennyiségen felül egy tőkepiaci szereplő még plusz 150 milliárd forint értékben értékesíthet kötvényt úgy, hogy ez senkinek sem szúr szemet? Hogy fordulhat elő, hogy az engedélyező hatóság (MNB) nem ellenőrzi az engedélyezett értékpapír forgalmazási volumenét a kibocsátás/forgalomba hozás közben?
7. Végezetül mit kíván tenni az MNB és a kormány, hogy legalább részlegesen megtérítse azoknak a kisbefektetőknek a kárát, akiket a fenti esetekben olyan módon károsítottak meg, hogy sem a Befektető-védelmi Alaptól, sem az Országos Betétbiztosítási Alaptól nem számíthatnak kártalanításra – tekintettel a felügyeleti szervek kritikán aluli működésének szerepére a helyzet létrejöttében?

Még valami… egy normális országban már lemondott volna pár ember a botrányok kapcsán. De ne felejtsük el, hogy csak elképzeltük, hogy egy normális országban élünk.