Pénzt mindenhol lopnak a világon, meg bármit, amit lehet. Sokat is, a Madoff-féle piramisjátékban mai értéken 17875 milliárd forint kárt okoztak, ami több mint százszorosa a Quaestornál hiányzó összegnek. De ami itthon most történik, az messze nem csak a pénzről szól. Szinte nincs az államnak olyan szereplője, aki ne mocskolta volna be magát az ügyben, és mégsincs felelős. Pedig az ügyben érintett a teljhatalmat élvező kormány első embere, külügyminisztere, az ezen többség által kinevezett legfőbb ügyész, jegybank elnök. De a károkat azon pénzintézetekkel akarják megtéríttetni, akiknek a mostani állás szerint semmi felelősségük nincs az ügyben. Nem indult sehol vizsgálat, nem mondott le senki, és az állam nem vállal anyagi felelősséget sem az okozott károk akár egy részének megtérítéséért. És ezek beszélnek tisztességről, miközben a károsultak beleőrülnek a tudatba, hogy ebben az országban ezt is meg lehet tenni.

A Madoff-botrány 2008 decemberének első hetében derült ki, a főbűnöst december 11-én már letartóztatták és 2009 június 29-én el is ítélték 150 évre, valamint elkobozták a teljes vagyonát. A Quaestor-ügy március 9-én robbant ki, és március 26-án hallgatták ki először a cég vezetőjét, de közben a vezérigazgatói pozíciót már átadta egy korábban többször elítélt közmunkásnak. A cégiratokat is biztos rajta kell majd keresnie az ügyészségnek, az sem kizárt, hogy nem lesznek meg. Ahhoz sem kell Szijjártó Péter barátjának és az ország egyik leggazdagabb emberének lenni, hogy ennyi idő alatt az ember eltüntesse a vagyonát. Így az első kérdés, hogy mit csinált az ügyészség két hétig? Most éppen törvénymódosítási javaslattal kápráztatja el a nagyérdeműt a Fidesz, pedig semmilyen új szabályra nincs ahhoz szükség, hogy a bűncselekmény gyanújának napján zár alá vegyék a gyanúsítható személyek és az érintett cégcsoport teljes vagyonát. De valahogy hamarabb sikerült Orgován Bélának átvennie a vezérigazgatói posztot a cégben, minthogy a hatóságok bármit tettek volna.

Másodszor: már az első napokban azt jelentette be Windisch László, az MNB alelnöke, hogy 150 milliárdnyi fiktív kötvényt találtak a Quaestornál. Ez az a Windisch László, aki alig egy éve engedélyezte a Quaestor 70 milliárdos kötvénykibocsátását. Felmerül a kérdés, hogy ha egy nap alatt meg tudták állapítani, hogy ekkora mértékű csalás folyt a cégnél, akkor mit csinált a felügyelet az előző 17 évben? Ugyanis a portfolio.hu cikke szerint a csalás 1998 óta folyt a Quaestornál.

Harmadszor: ha elolvassuk a Quaestor kötvénykibocsátás kapcsán az MNB által engedélyezett tájékoztatót, abban az szerepel, hogy a Quaestor csoport anyavállalata jó megítélés alá esik, amiből a befektető nyilván azt a következtetést vonja le, hogy az MNB megvizsgálta, hogy a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. profittermelő képessége biztosítani tudja a kötvények hozamát. Vizsgálta azt valaha valaki az MNB-nél vagy korábban a PSZÁF-nál, hogy a kötvények hozamát mégis miből termeli ki a Quaestor? A figyelő.hu szerint ugyanis a kötvényekből bejövő pénzeket likviditási problémák megoldására használták, a lyuk 35%-a bérekre, 30%-a kamatra 15% a projektek önrészére ment el, 20% pedig egyéb dolgokra (pl.: győri futball stadion). Vagyis a befolyt pénzek értéket nem teremthettek. Azonban egy hang nincs a tájékoztatóban arról, hogy milyen eredménnyel működött a Quaestor az elmúlt 10 évben, márpedig a kötvényprogram fedezetének megítéléséhez ez szükséges, hiszen egyébként fedezetlen kötvény kibocsátását engedélyezték (vagyis ingatlanra jelzálogot vagy bankgaranciát vagy egyéb biztosítékot nem adtak a kötvények kifizetéséhez). Az sem mellékes, hogy egy blog már 2013-ban felhívta a figyelmet arra, hogy a tűzzel játszik, aki kötvényt vesz a Quaestortól.

Negyedik szál a külügyminisztérium és Tarsoly Csaba kiváló kapcsolata valamint az a tény, hogy a csőd napján vett ki 3.8 milliárd forintot készpénzben a Questorból, az erre vonatkozó döntést állítólag március 5-én hozták meg, ugyanakkor arra kormányülésen utasította Orbán Viktor a tárcát. A gond az, hogy a március 4-ei kormányülés napján semmilyen információ nem volt nyilvános a Quaestornál lévő problémákról, sőt, március 9-e előtt erről a szaklapokban sem jelent meg egyetlen hír sem. Az külön kérdés, hogy ha a külügy államkötvény tartott a Quaestornál, akkor hogy lehet, hogy készpénzben kapta meg annak ellenértékét (államkötvényt simán lehet transzferálni másik számlára).

Az ötödik szál a miniszterelnök szerepe. Állítólag ő megrendelt egy nyilvános információk alapján elérhető adatokból szolgáló jelentést, ami egyébként titkos, és abból vonta le azt a következtetést, hogy a brókercégekből ki kell venni az állami pénzt, mert nincs biztonságban. Több dolog is sántít az ügyben. Az MNB elmondta többször, hogy nincs rendszerszintű kockázat a pénzügyi szektorban, legutóbb március 24-én, tehát több mint két héttel azután, hogy Orbán Viktor állítása szerint neki már ilyenről tudomása volt. Valaki hazudik. És azt mindenki döntse el, hogy a „keményen dolgozó kisemberek” százmilliárdos megtakarításának megvédése helyett a külügy 3.8 milliárdját kell-e egy miniszterelnöknek kimentenie.

Most az a helyzet, hogy senki nem tudja, mi lesz az évtizedek során megtakarított pénzének sorsa. Azt viszont tudja, hogy a kárt okozó cég vezetője jó haverja a külügyminiszternek és néha együtt ment ki focimeccsre azzal a miniszterelnökkel, akinek jó barátja a legfőbb ügyész és a piacfelügyeletért felelős jegybankelnök. Azt is kezdi kapizsgálni, hogy régóta lopják a pénzét, és senki nem szólt semmiért, pedig piaci szereplők blogjai arra utalnak, hogy a baj bizonyos körökben ismert volt. A titkosszolgálatok azonban valahogy erről megint nem tudtak, mi viszont legalább továbbra sem tudhatjuk, hogy kik köztük azok, akik a kommunista rendszerben is ügynökök voltak, és kik azok a politikusok és állami vezetők, akik a kommunista titkosszolgálatokkal együttműködtek.