Az elmúlt hetekben megfigyelhettük, hogy a Fidesz érvek híján, egyszerűen a táborlogika miatt teljesen nonszensz dolgokban mondja, hogy a baloldali politikai térfél pártjai a felelősek, Gyurcsány a hibás, és bár van olyan pillanat, amikor ebben mikroszinten felmerül a logika lehetősége, legtöbbször üres szócséplésről van szó. Ez pedig nem azért probléma, mert bárki komolyan venné, a legszűkebb pár százezres szerelmes táboron kívül, hanem, mert kipusztítja a baloldali pártokkal szembeni érdemi kritika lehetőséget.

A Fidesz nagyon sokat tett azért, hogy az érdemi politikai közbeszédet, a politikai nyelvet kinyírja, de sose tett ezért annyit, mint most, leszálló ágban, amikor a racionális tartalmon kívül, még az erő nyelve sincs ott a mondataik mögött, így végképp semmit mondássá válik a ’Gyurcsány a hibás’ és a ’baloldal tehet róla’ szószerkezet. Ugyanis ez lényegében kinyírja a valós problémákról való beszélgetés esélyét, és a baloldali térfélen lévő pártokkal szemben megfogalmazott kritika a Fidesz ész nélküli kritikája miatt gyengül, vagy marginálissá válik. Ha a Fidesz rutinszerűen és demagóg modón mindenért a ezeket a pártokat hibáztatja az gyengíti azt a kritikát is, amikor valóban olyan dolgot kérünk számon a baloldali politikai térfél pártjain, amiben felelősségük van.

Ez pedig azért nagy probléma, mert csak hellyel-közzel történt meg a 8 év MSZP-kormányzás értékelése, és hellyel-közzel történt meg az elmúlt 5 év értékelése is. De nincs igazi közös, vagy elfogadott válaszunk az elmúlt 25 év értékelésére sem. Ameddig pedig erre a három kérdésre nem tudunk valamit mondani, addig Magyarország égető kérdéseire sem tudunk választ adni, hiszen ezek a kérdések mind-mind részben vagy egészben, az eddigi politika eredményei. Ha a hibákból nem tudunk következtetéseket levonni, majd tanulni, nem lesz valódi baloldali politika Magyarországon, és maradnak az egyszerű válaszok, a magukat liberálisnak vagy baloldalinak beállító, de valójában demagóg és valódi politizálás helyett, csak a hatalompolitikában érdekelt pártoktól (tisztelet a kivételnek), illetve marad a szélsőjobboldali válasz. A közös Magyarország víziója pedig elvész.

Persze ez érdekében áll a Fidesznek, és valószínűleg nem tudatosan, de csökkentik mindenféle baloldali kritikai platform vagy véleményközösség elterjedését, a hibák kijavításának lehetőségét, a válaszkeresést az ország problémáira.

Hiszen a kormánypárt csak profitál abból, ha nincs megbeszélve, miért jelölték a pártok Pásztor Albertet most ősszel, ha nincs szó arról, hogy a Gyurcsány-MSZP kormányzat miért vezette be az Út a munkába programot, ami előképe volt a jelenlegi kormányzati szegényellenes intézkedéseknek; ha nincs kibeszélve Molnár Gyula még kerületi polgármesterként javasolt hajléktalanmentes övezet-terve; és nincs szó arról, hogy Tóth József szocialista polgármester miért járt elöl a fővárosi hajléktalanmentes zónák kerületi kijelölésénél, és miért záratja be a járványok ellen létfontosságú tűcsere programot. Ha nincs szó arról, hogy hagyta cserben a balliberális oldal a vidéket a rendszerváltás után, miért nem segítette a pénzügyi ismeretek megtanulását, hogy ne essenek áldozatul csalóknak, a bankrendszernek és önnön pénzügyi tudatlanságuknak az emberek, hogy miért verték szét az antifasiszta és baloldali mozgalmakat, miért próbálták beolvasztani, és nem segíteni a szakszervezeteket, és a sor még bőven folytatható tovább. De profitál az a politika is, amely nem akarja ezeket a vitákat lefolytatni, akiknek kényelmes az állóvíz és az örök ellenzéki szerep. Azok a pártok akik felülértékelődnek az által, hogy a Fidesz ellenségképévé vállnak.

Ezeknek a hibáknak és ügyeknek pedig nemcsak baloldali szempontból fontos az átbeszélése. Ha azt gondoljuk, hogy valaha meg tudjuk teremteni egy közös ország vízióját, ahol nem értünk egyet mindenben, de tudjuk mi az, ami közös, és ami mentén közösen, meg tudjuk azt is fogalmazni mi az amiben nem tudunk egyetérteni, ahhoz szükséges az önmagunkkal való szembenézés. A Fidesz baloldalazása és gyurcsányozása pedig pont ezt a szembenézést akadályozza meg.