Miközben a Jobbik a mérsékelt álarcát próbálgatja, szövetségesei Hitlert ünneplik, képviselőiről pedig egymás után buknak ki a gyilkos rasszista indulatokat bizonyító adatok. A Betyársereg Hitler-emléktúrájára reagálunk.

A cigányokat a zsidók biológiai fegyverének tartó, fajvédő Rig Lajos győzelmét követően a Jobbikot néppártnak nevező Vona Gábor napirend előtti felszólalásában ígéretet tett, hogy a „vadhajtásokat” lenyesegeti. A kuruc.infóról megosztott Vona-videóra reagálva Magyarország legismertebb politikai elemzője arról delirált, hogy a Jobbik valamiféle hihetetlen pálfordulás következtében felhagyott a szélsőjobboldali retorikával és megváltozott.

Nos, az ismert elemző nem figyelte eléggé a Jobbikot az elmúlt években. A cigánybűnözőző párt képviselői számtalan alkalommal elmondták, hogy nem cigányellenesek és a zsidólistázó anticionista Gyöngyösinek is csak véletlenül botlott meg a nyelve, miközben izraeliekre gondolt. De már szánja-bánja bűnét a zsidó gyerekek Dunába lövéséről álmodozó Kulcsár Gergely is.

A felszólalását követő sajtótájékoztatón Vona azt bizonygatta, hogy  „a Jobbiknak nincs és nem is lesz olyan programpontja, amely faji, vallási alapon vagy bármilyen tekintetben különbséget tesz emberek között.” Azonban ez sem újdonság, hiszen a pártvezér számtalan alkalommal elmondta a 2014-es választások előtt is, hogy „a Jobbik programjában nincs olyan pont, amely az emberek származása vagy vallási különbségei miatt bárkit is hátrányosan megkülönböztetne,” de már évekkel korábban is azt hangoztatta, hogy „a Jobbiknak egyetlenegy olyan elképzelése, programpontja, törvényjavaslata sem volt és nem is lesz, amely magyar állampolgárok között faji, etnikai, vallási szempontból különbséget kívánna tenni.” Azonban ha máshonnan nem, a biciklik helyes felszereltségére vonatkozó, 97.2%-ban cigányokra alkalmazott jogszabályokkal kapcsolatos kutatásból vagy a közösség elleni erőszakért kizárólag romákat elítélő bírósági gyakorlat alapján tudható, mennyire egyszerű a látszólag egyenlő jogokat és kötelezettségeket biztosító és előíró törvények diszkriminatív használata a rendőrség és az igazságszolgáltatás segítségével.

Akad más gond is, nevezetesen az, hogy miközben nyilvánosan a szélsőségekkel való szakításról, néppártosodásról, mérsékelt radikalizmusról hazudozik a párt, a valóságban erre nem hogy nem mutat hajlandóságot, de csatlósait biztosítja is arról, hogy csupán taktikai, kommunikációs fordulatot hajtanak végre. Így például Sneider „Roy” Tamás, a cigányokat kábellel verő szkinhedvezérből az Országgyűlés alelnökévé avanzsált Jobbik-képviselő az Origónak azt mondta, hogy „azoktól kell megszabadulnunk, akik tényleg szélsőségesek (...) mi nem akarjuk ezeket a dolgokat felvállalni, nem értünk egyet azzal a tényleg szélsőséges réteggel, akik főleg különféle internetes oldalak körül szerveződnek.” Azonban a Betyárseregnek már egészen másról beszélt. Egy hangfelvétel tanúsága szerint Sneider sajnálkozott, hogy már nem lehet „harcos," de a cukikampány jelentősége mellett a szélsőségesekkel való együttműködés fontosságát is hangsúlyozta:

Ezt tudomásul kell venni és kell egy munkamegosztás, ezért jó, hogy van Betyársereg, ezért jó, hogy van HVIM, mert ők megtehetik azt, amit én nem tehetek meg a Parlamentben, nem úgy fogalmazhatok meg, mert nekem arra kell figyelni, hogy az egyszerű polgár esetében, akiben semmi nemzeti érzés nincsen, szimpatikus legyen a Jobbik, és rá fog szavazni (...) Ettől függetlenül nem változott semmi különösen az elképzelésünkben, sőt egyáltalán nem változott, csak a kommunikáció, arra kell figyelni, hogy hogyan…

Óvatosabban ugyan, de Vona Gábor is hasonló gondolatokat fogalmazott meg a Betyársereg által készített januári interjújában:

A két szervezet között nincs formális kapcsolat. A Betyársereg egy civil mozgalom, a Jobbik egy politikai párt, és én azt vallom, hogy mindenki tegye a maga dolgát, és ha azt jól, lelkiismeretesen és igaz módra teszi, akkor nagy baj nem lehet. (...) Nem egymásra kell hasonlítani, hanem mindenkinek a dolgát kell végeznie, ahogy azt már fentebb is mondtam.

A Betyársereg vezetője az a Tyirityán Zsolt, aki például a Jobbik-közeli 2011-es Magyar Szigeten gondolkodott hangosan arról, hogy vajon „bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót?” 2013-ban pedig egy tüntetésen kifejtette, hogy neki „az lenne egy hatalmas nagy erkölcsi felmentés, ha végre lenne egy olyan kormányunk, ami ezt a fajtát, ezt az embertípust, ami a mi jelképeinket meggyalázza, újra marhavagonokba raknák.”

Csütörtökön a Jobbikkal együttműködő Betyársereg oldalán a hasonszőrű Vértesalja Szövetség Hitler születésnapját ünneplő emléktúrára hívta a mérsékelt radikálisokat.

Vajon ez már „vadhajtásnak” számít-e a Jobbiknál vagy még belefér a mérsékelt néppártba? A Betyársereggel való együttműködést nagyra értékelő Sneider Jobbik-alelnök mit szól ehhez?

Vona napirend előtti felszólalásában – Novák Előd szapora bólogatásától kísérve – azt is kikérte magának, hogy a Jobbikot fasisztázzák és nácizzák. Egy furcsa logikai bukfenccel ezt úgy támasztotta alá, hogy a jelöltjük nyert vasárnap, noha ez éppenséggel jelenthetné azt is, hogy a választók fasiszták és nácik, de valójában inkább annak a jele, hogy a lejáratódott MSZP-Fidesz tandem ellenében még egy fasiszta és náci pártra is hajlandóak voltak szavazni. Nem azért, amilyen értékeket vall, hanem annak ellenére, illetve a Jobbik szorgos aprómunkájának köszönhetően. Azonban az is kétségtelen, hogy a szélsőjobbra tolódott magyar politikai térben akár az anticionistáktól a hitlerista nácikig, a cigányellenesektől a gyilkosságokra készülő paramilitáris szervezetekig tartó Jobbik is néppárttá terebélyesedhet. De hogy mérsékelt és nem-szélsőjobboldali lenne? Ahhoz azért ennél sokkal jobban kellene teljesítenie vadhajtás-nyesegetésben.