Az elmúlt évek egyik gyakran felvetődő közéleti kérdése, hogy az alulról szerveződő, politikai célkitűzéseket is megfogalmazó, baloldali értékek mentén szerveződő civil közösségek miként viszonyuljanak a baloldali politikai pártokhoz. A Milla története ismert: a sikeres civil mozgalom támogatottsága azonnal szertefoszlott, amint az egy pártformációba lépett...

A civil szereplők bizalmatlanságát a politikai elit elmúlt években tapasztalható általános hitelvesztése táplálja, amely nemcsak hazai jelenség. Okai összetettek: a pénzügyi krízis, a képviseleti demokrácia, a tömegmédia és az üzleti lobbitevékenység ellentmondásos viszonya, az oligarchikus hálózatok hatása, a terjedő politikai korrupció mind hozzájárultak e hitelvesztéshez. Magyarországon ehhez hozzáadódott a baloldali pártok összeomlása, valamint a rendszerváltás óta jelentősen elszegényedett társadalmi rétegek kiábrándultsága. A bizalmatlanságnak generációs jellege is van; a rendszerváltás óta felnőtt nemzedéknek egyszerűen elege lett a kétpólusú politikai és közéleti gondolkodásból, amelynek sem társadalmi, sem gazdasági tekintetben nem sikerült sokkal előbbre vinnie az országot az elmúlt 25 évben. A szerény, ám önszerveződő, és a tömegek mozgósításában többé-kevésbé sikeres társadalmi mozgalmak tartanak a kisajátítástól és attól az instabilitástól amit a pártokkal való együttműködés magával hozhat.

A fenti kérdésnek a Gólya és az Auróra szempontjából azért van jelentősége, mivel e helyeken a ’legmagasabb az egy négyzetméterre eső aktivisták száma’, ugyanakkor rendelkeznek valamekkora láthatósággal és egy szerény, de mozgósítható tömegbázissal. Politikai potenciál rejlik bennük, amelyet viszont nem feltétlenül terveznek kiaknázni.  Nem meglepő tehát, hogy e közösségek – az előbbiben egységesebb, az utóbbiban változatosabb politikai nézeteket valló - tagjai általában bizalmatlanok a politikai pártokkal való együttműködéssel szemben, miközben közös tevékenységük több eleme politikai üzenetet és tartalmat hordoz. Tehát nemcsak a politikai pártokhoz, hanem általában a politikumhoz való viszony tekintetében és különbségek fedezhetők fel a különböző szereplők között, a  Gólya közössége például a sokkal egységesebb és strukturáltabb politikai nézetrendszere mellett (lásd a Helyzet Műhely hozzájuk szorosan kapcsolódó tevékenységét), az Aurórához képest egy kevésbé aktív közéleti szerepvállalásban gondolkodik.

A fenti dilemmák, konkrétabban az aktív társadalmi-politikai részvétel kérdése a nemzetközi művészeti életben a 20-as évek avantgárdját követően a 60-as évek végén jelentek meg újra. Az azóta eltelt időben e kérdésben változatos álláspontok alakultak ki, a szindikalista jellegű művészeti gyakorlattól kezdődően (Art Workers Coalition) az egyszerű, helyi kérdések megoldását célzó „alkalmazott” társadalmi beavatkozásokon keresztül (WochenKlausur), a politikai stratégiák kisajátításáig (Jonas Staal), hogy csak néhányat említsünk. A kérdések középpontjába napjainkra az a dilemma került, hogy a különböző társadalmi szerepek felvállalása mennyiben veszélyezteti a művészet saját - őt magát az egyéb társadalmi gyakorlatoktól megkülönböztető - identitását. Annak a határvonalnak a kereséséről van tehát szó, amelyen belül a művészet úgy képes társadalmi beavatkozásokat végrehajtani, hogy közben sikerül önazonosságát megőriznie.  E határvonalak beazonosításában a Harmadik Szektor és az OFFBB álláspontjában nézetkülönbség van, amely sorozatunknak a kultúrával foglalkozó részében bővebb kifejtésre kerül.

Az OFF-Biennále Budapest (OFFBB) egy (kultúr)politikai ellenmozgásból nőtt ki: a magyar kulturális tér – elsősorban az MMA és az illiberális államkoncepció általi - teljes kisajátítása felett érzett felháborodásból és kétségbeesésből. Ebből táplálkozik a rendezvény lendülete, jelentős részben ez ad neki legitimitást a nemzetközi szakmai közegben, valamint ebben rejlik pillanatnyi sikerének záloga is. Ugyanakkor, bár ezt a pozíciót – óvatosan ugyan - de már a 2014 januárjában megfogalmazott indító szándéknyilatkozatuk is megfogalmazta, néhány hónapra rá - feltehetőleg a különböző civil támogatási pályázatokban való sikeres szereplés érdekében - egyértelművé és hangsúlyossá tette. Ez be is jött. Az 2014. augusztus-szeptemberi szándéknyilatkozatok még demokratikus és sokszínű művészeti színtérről szóltak, amelynek veszélyeztetettsége a nemzetközi közvélemény felé történő kommunikáció fontos elemét alkotta. A rendezvény indulására viszont a deklarált politikai állásfoglalás teljesen elpárolgott, a jelenlegi önmeghatározásban sem a demokráciára, sem a politikumra nem történik semmilyen közvetlen utalás. Az OFFBB weboldalának ’Mi az OFF?’ leírásában például hiába keressük a demokrácia fogalmát, a politika is csak egy műfaji példa formájában merül fel. Ez a fokozatos depolitizálódási folyamat feltehetőleg a kurátori stábnak abból a belátásából fakad, hogy a közvetlen politikai állásfoglalás elriasztja azt a mindenkori politikai elittel jó kapcsolatot ápoló potenciális támogatói réteget (magángyűjtőket, nagytőkét) amelynek az államfüggő kulturális környezet „megreformálásban” az OFFBB jelentős szerepet szán. Hogy ennek a kompromisszumnak mi az ára, az csak a jövőben fog kiderülni. Amennyiben egyáltalán...

A „demokratikus és sokszínű” kulturális színtér megteremtésének szándéka a semleges „sokszínűre” szűkült, amelynek megvalósítása a demokratikus intézményrendszerek helyreállítása nélkül komolyan megkérdőjelezhető, a hangsúlyok pedig észrevétlenül eltolódtak az értéktől az érdekközösség irányába, miközben elveszni látszik az a történelmi esély, amely a rendszerváltás után először artikulálhatta volna tisztán a magyar kortárs (képző)művészet kritikai identitását.

Kár.

A Harmadik Szektor korábbi videói, írásai, illetve további információ itt.

Az OFF-Biennále válaszai a Harmadik Szektor felvetéseire itt.