Csütörtökön sokan lelkendezve osztották meg a hírt, miszerint először ítélt el valakit a magyar bíróság homofób gyűlölet-bűncselekményért és (nem először) rasszista uszításért, igaz, még nem jogerősen. Első látásra valóban jó hírnek tűnhet az ítélet, azonban ha jobban megismerjük az eset hátterét, egy rendkívül szomorú és kiábrándító történettel szembesülünk, amely megkérdőjelezi a magyar „civil aktivizmus” jellemző megközelítéseit, alapfeltevéseit és módszereit.

Gy. Zs. vádlottat első fokon három év letöltendő szabadságvesztésre és nyolc hónap felfüggesztettre ítélte a bíróság közösség tagja elleni erőszak és közösség elleni uszítás vétségéért. A 2013-as melegfelvonulás után letépett egy szivárványszínű kokárdát egy férfiról, majd kétszer megütötte, ahogy azt a Nol.hu videója rögzítette. Még ez előtt történt, hogy közzétett a Facebookon egy cigány gyerekeket ábrázoló képet az alábbi szöveggel: „Fertőző cigány génhulladékok, kiirtásuk ajánlott és kötelező! Ne hagyjuk felnőni őket! Ezekből lesznek a gyilkosok!” Az ítéletet sikerként könyvelte el a jogsegélyt biztosító Háttér Társaság a Melegekért közleményében, valamint a Roma Sajtóközpont által közzétett (a gépnarancsról átvett) cikk is. (Jellemző azonban, hogy mindkét írás kizárólag a saját „érdekeltségébe” tartozó vádpontról tudósított: a Háttér a homofób gyűlölet-bűncselekményről, a Roma Sajtóközpont a rasszista uszításról, így sok ismerősöm, aki mindkét cikket megosztotta, azt hitte, két külön esetről van szó.)

Ezen információ alapján úgy tűnhet, mintha kivételesen igazságot szolgáltatott volna a magyar bíróság. Janecskó Kata cikkéből azonban nem csak az derül ki, hogyan lett a vádlott szélsőségessé, hanem az is kirajzolódik, milyen háttérrel rendelkező embereket hajlandó elítélni a bíróság ilyen szigorral ezen vádpontok alapján. Az indexes újságíró cikkéből megtudhatjuk, hogy Gy. Zs. 2 hónapos korában intézetbe került, bár szülei még éltek, majd 15 évesen beleszeretett egy roma fiúba, akinek a családjához költözött. Miután a fiú börtönbe került, annak unokatestvére eladta Gy. Zs.-t prostituáltnak, akit hat évig kényszerítettek prostitúcióra, miközben bántalmazták, kínozták. Fegyházban is töltött két évet, ahonnan távozásakor a futtatói várták, a börtönben kérésére sem nyújtottak segítséget ellenük. Azért haragudott meg a Sanyi nevű roma fiúra, mert mindezek után lekurvázta őt, neki akart visszavágni. Jelenleg Németországban dolgozik takarítóként, a fizetéséből munkanélküli anyját is eltartja, írja Janecskó.

Nyilvánvalóan nem Gy . Zs. az egyetlen nehéz sorsú, sokszoros elnyomástól szenvedő elkövető, és mindez nem is menti fel őt tettei következménye alól. A bűnelkövetés mindig társadalmi folyamatokba ágyazott, pont azért szükséges a hátterét megismerni, mert ezáltal fény derülhet a társadalmi problémákra, okaikra és orvoslási lehetőségeikre. Emellett intézményes kezelésükről is sokat megtudhatunk: például arról, hogyan működik az igazságszolgáltatás, milyen hátterű embereket ítél el a bíróság és milyeneket nem. Az LMBT+ és cigány jogvédők tudhatják legjobban, hogy a hatóságok sokkal gyakrabban alkalmazzák a cigányok ellen ezeket a törvényeket, mint a leginkább marginalizált emberek védelmében. Most pedig nem véletlenül éppen egy intézetben felnőtt, prostitúcióra kényszerített, bántalmazott, szegénységben élő nő (és nem például valamelyik uszító férfi politikus) az első, akit a magyar bíróság homofób gyűlölet-bűncselekmény vétsége miatt elítél.

Arra is rávilágít Gy. Zs. története, hogy az ilyen esetekben nem „elnyomók” állnak szemben „elnyomottakkal”, hanem olyan emberek, akik különböző, de egymástól nem független elnyomások bonyolult rendszerében mindannyian szenvednek elnyomástól, ugyanakkor többnyire kiváltságokkal is rendelkeznek egymással szemben.  (Ettől nem lesznek „egyenlők” vagy „egyelően elnyomottak” sem persze.) A bíróság ítéletét sem tudom az „elnyomottak” javára történő döntésként értelmezni, sokkal inkább mint a rendszert legkevésbé fenyegető, sőt, azt igazoló engedményt. Az egyik sérelem elismertetett, míg a másikra (bár nem képezte az eset tárgyát) a bíró azt felelte, hogy a vádlottnak „fel kell nőnie”. A homofóbia és rasszizmus elleni fellépés így a szociális problémák és nők elleni erőszak elnyomásként való el nem ismerése által valósult meg. A világ nem lett igazságosabb ezzel a bírósági döntéssel, pusztán a kiváltságokat keverték meg egy kicsit és osztották újra.

A döntést akkor értelmezheti valaki igazságosként, ha az elnyomást és az az elleni küzdelmet kizárólag egy véges számú identitás (pl. szexuális orientáció, etnikum, stb) alapján ismeri el, miközben az elnyomás más formáiról tudomást sem akar venni. Van abban valami félelmetes és mélyen elkeserítő, hogy azt a sokszoros elnyomást és kizsákmányolást, amit Gy. Zs. elszenvedett, a civil aktivisták említés nélkül hagyják (Háttér Társaság), illetve jelentőségét kifejezetten tagadják (Roma Sajtóközpont). Nem csak más, strukturális kategóriák (pl nem), hanem a szociális problémák elismerése, és az elnyomás összefüggéseiben való megértése is alapvető fontosságú lenne az igazságtalanságok felszámolásához. Az elnyomás különböző identitások alapján való különválasztása, prioritizálása és egymással való szembeállítása az őket lehetővé tévő gazdasági elnyomás figyelmen kívül hagyásával éppen az elnyomást tartja fenn. A rendszer logikájából ugyanis következik ez a fajta oszd meg és uralkodj elv: ha az aktivisták a rendszer logikája alapján határozzák meg a céljaikat és stratégiájukat, úgy a rendszert fogják fenntartani.

A homofóbia és cigányellenesség okainak megértése nélkülözhetetlen lenne ahhoz, hogy sikeresen fel tudjunk lépni ellenük. Ha a „civil szféra” szereplői láthatatlanná teszik vagy tagadják ezeket a bonyolult összefüggéseket, azzal nem fognak hozzájárulni azok lebontásához. A homofóbia és cigányellenesség nem attól fog csökkenni, ha a jogrendszer „példaértékű üzenetet” küld a társadalomnak – ezzel maximum a homofób és cigányellenes tettek kevésbé lesznek láthatók a hatóságok számára. Sokkal inkább arra kellene törekednünk, hogy a problémák okait megértsük és felszámoljuk: azokat a társadalmi-gazdasági folyamatokat, amelyek többek közt Gy. Zs.-t is szélsőségessé tették, és amelyek egyébként a homofóbiát és cigányellenességet is táplálják. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell eljárást indítani hasonló esetekben, viszont az nagyon fontos, hogyan számolunk be az esetről és annak hátteréről, illetve emellett milyen más módon küzdünk az igazságtalanságok ellen. Létfontosságú felismernünk, hogy a bűncselekmények megfékezéséhez nem elegendő a büntetőpolitika, hanem a társadalmi igazságtalanságok sokszor egymást metsző aspektusait is kezelni kell. Rendkívül károsnak tartom, ahogy a Háttér Társaság és a Roma Sajtóközpont közleménye láthatatlanná tette a vádlottat mint embert és társadalmi hátterét, ezzel nem ismerte el az elnyomás különböző vetületeit és azok összefüggéseit. Mindez semmiképp sem fog a homofóbia és cigánygyűlölet mérséklődéséhez vezetni, sokkal inkább növekedésükhöz.

Amíg a „szexuális és etnikai kisebbségek” problémáit elválasztjuk a szociális problémáktól, a nemi alapú elnyomástól, és nem küzdünk a gazdasági rendszer igazságtalansága ellen, legfeljebb a gyűlölet emberek közti eloszlásán tudunk változtatni. Ebben a társadalmi-gazdasági rendszerben mindig lesz homofóbia és cigánygyűlölet, akárhány embert is ítélnek el gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmény vádjával. Ez után az ítélet után sincs semmi okunk az örömre.

Fero Dalma
(Aktivista, a Buzi Újhullám tagja)

Update: A Roma Sajtóközpont az alábbi helyesbítést juttatta el hozzánk, ezt be is illesztjük ide a cikkbe:

Fero Dalma publicisztikájában többek között a Roma Sajtóközpont (RSK) felelősségéről értekezik. A cikk elején világosan leírja a szerző, hogy mi átvettünk egy írást, azaz másodközöltünk egy cikket (annak egy részletét). Két sorral lejjebb, figyelmen kívül hagyva az előbbi tényt, már egyoldalú tudósítóként jellemez minket, mert a Gépnarancstól átvett cikkben csak a történet egyik szála, a rasszista bűncselekmények miatt elítélt elkövető cigányellenessége jelenik meg. A saját logikai bukfencén feltüzelődött szerző végül az elnyomás és kizsákmányolás jelentőségének tagadóiként bélyegzi meg az RSK-t. Így érthetővé válik a forradalmi hév, a jelenségek hátterét feltáró igyekezetet díjazzuk is, de tán nem kellene feláldozni az értelmet, meg mondjuk az RSK presztízsét, hogy kimondassék a szerző által vélt nagybetűs IGAZSÁG. Sokféle értelmezése van és lesz ugyanis ennek az ítéletnek, és az elkövető cselekedete hátterében lévő okoknak, de fontos leszögeznünk, hogy az RSK nem értelmezte a történteket, nem foglalkozott a témával, hanem átvett egy írást. Azt, ami elénk került. A cikkben dicsért Index írás több szempontból járja körül az esetet, mint amit mi átvettünk, de csak később olvastuk, és tudtuk meg belőle, hogy a melegfelvonuláson történt gyűlölködés is ugyanide tartozik. Mea Culpa, de ezért még nem kellene rosszindulatot és egyoldalúságot feltételezni - még azt találjuk hinni, hogy a Kettős Mérce azonosul a nevével.

A cikk – fentiektől független – okfejtése sok tekintetben megfontolható, de azért nem kizárólagos gondolatmenet. Hogy mást ne mondjunk, elég gyakori, hogy az elkövetők – valóban – sanyarú gyerekkorukkal védekeznek. Bándy Kata történetesen roma gyilkosánál ugyanakkor vizsgáljuk-e a társadalmi kontextust, amiképp a romák elleni sorozatgyilkosság egyik gyanúsítottjának roma származására való hivatkozását figyelembe vehetjük-e, amikor ezzel ártatlanságát igyekszik alátámasztani? És akkor még nem beszéltünk a cikkben szereplő elkövető kizsákmányolóiként megjelenített személyekről, akiknek szintén van úgynevezett háttere. Nem kétséges, hogy fontos és vitaképes a téma. A felelősök, felelősségek azonosítása viszont nagyobb körültekintést igényel, mint ahogy most sikerült. Mi azért tartottuk fontosnak megosztani az általunk átvett cikket, mert mérföldkőnek tartjuk az esetet, hiszen rasszizmus vádjával eddig szinte csak cigány embereket ítéltek el Magyarországon.

 

Üdvözlettel:

RSK

Update 2: A Szerző válasza

Kedves RSK!

Válaszolva fentebbi reakciójukra, egyetértek, hogy fontos tisztázni, hogy az RSK egészen más meggyőződésből járt el, mintha az ügy hátterét a kezdetektől ismerte volna – ezt valóban tehettem volna egyértelműbbé azon túl, hogy jelzem, a cikket máshonnan vették át. Egyetértek abban is, hogy az eset rendkívül fontos és mindenképp érdemes róla hírt adni, ugyanakkor nem mindegy, milyen módon. Véleményem szerint egy cikk átvétele is felelősséggel jár. A gépnarancs cikk egy első látásra is sarkos véleményt fogalmaz meg, nem puszta híradás. A cikk a vádlott „nehéz gyermekkorának” jelentőségét tagadó eleme az eset részleteinek ismertetése nélkül véleményem szerint önmagában problémássá teszi az írást (akkor is, ha az eset részleteit máshonnan nem ismerjük), így annak utánajárás nélküli másodközlését is. Jogos ellenvetés, hogy az eset homofób száláról a gépnarancs cikkéből nem tudhattak, ezt elismerem. Ugyanakkor az átvett cikket az újabb információk fényében sem látták el szerkesztői kommentárral, illetve új cikkben sem számoltak be a fejleményekről. Ez arra engedett következtetni, hogy a cikk tartalmától továbbra sem távolodtak el. Örülök, hogy kiderült, nem így van és a tartalmi fejtegetésekben is egyetértünk: ahogy azt a cikkben is írtam, általában a bűnelkövetés esetén rendkívül fontos a társadalmi háttér, nem csak ebben az esetben.

F.D.