Szerdán elfogadták a hajléktalan embereket kriminalizáló rendeletet a fővárosban, amelynek egyes részeit a Kúria korábban megsemmisítette. Tarlós pedig, ahelyett, hogy magába nézett volna, megint hisztizett egyet.

Lassan 4 éve tart a hajléktalan emberek elleni “hecckampány” és bár a kormánypárti önkormányzatok, a főváros, a parlament és maga a kormány is számos törvényt és rendeletet alkotott a hajléktalan emberek ellen, ahelyett, hogy a szegénység ellen küzdene, lássuk be, lényegében nem változott semmi. Hajléktalan emberből nem lett kevesebb, sőt a kormány szegényellenes intézkedései, a devizamentés szegényeket diszkrimináló megoldásai miatt a szegény emberek csak egyre többen lettek Budapest utcáin. A szociális juttatások rendszerének átalakítása miatt - az adósságrendezés megszüntetése, és a rendszeres szociális segélyhez és lakhatási támogatáshoz való hozzáférés nehezítése - az elszegényedő, lecsúszó középosztályt most fenyegeti csak igazán a hajléktalanság réme.

Hiába fogadták el ma újra a rendeletet, változni nem fog semmi. A legtöbb helyen a rendőröknek megmarad a plusz feladat, hogy újabb szabálysértési csekkeket állíthatnak ki hajléktalan emberek számára, akik ezt nem tudják befizetni. Esetleg szigoríthatnak az eljáráson, és börtönbe is dughatják azokat, akiknek semmijük nincsen.

De Tarlós Istvánnal végül is nem az a gond, hogy hisztizik, hanem hogy vak, és a Fidesszel együtt továbbra is fenntartják ezt az értelmetlen rendeletet, miközben egyes kerületek szép lassan elkezdik azt csinálni, amire valójában szükség van. Az AVM-mel és az Utcáról Lakásba Egyesülettel közösen a fideszes kőbányai önkormányzat már nem egy hajléktalan családot juttatott lakáshoz, úgy, hogy a lerobbant szociális bérlakásokat a közösség újítja fel. Most ez  a program beindul  Kispesten és Újpesten is, és remélhetőleg más kerületek is csatlakoznak.

Pedig a fővárosnak is van lakásállománya, amely a költségvetés különösebb terhelése nélkül bővíthető volna, és a kerületek is több tízezer olyan lakással rendelkeznek, amiket a hajléktalan emberek, vagy a fiatal pályakezdők, a kilakoltatás elől menekülők bérelhetnének szociális alapon. Ez ténylegesen megszüntethetné a hajléktalanságot hosszú távon, és - mivel ha az embernek van lakása, sokkal könnyebben talál munkát - még pénzt is hozna az államnak, a drága szállók helyettesítéseként.

De Tarlós inkább áll, és harcol a semmivel, egy, az idő és a tények által bukásra ítélt rendeletet fogadtat el újra ahelyett, hogy valódi segítséget és valódi megoldást javasolna a fővárosiaknak. Elképzelhető, hogy előbb fog az összes budapesti hajléktalan ember tető alá jutni, minthogy Tarlós bármit is tenne a lakhatási válság megoldása érdekében.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!