Kedden a Dublin 3-as egyezmény végrehajtását felfüggesztette a magyar kormány. Szerdán pedig ugyanaz a magyar kormány vissza is vonta ezt a döntést. Vagy be se nyújtotta, nagy a kavarás. De az biztos, Ausztriával szemben kezdtek el keménykedni Orbánék, nekik adták át a dekrétumokat kedden. Jelenleg 70 ezer magyar munkavállaló dolgozik Ausztriában, és a korábban baloldali osztrák szociáldemokraták és a szélsőjobboldali FPÖ programja is ezeknek a munkavállalóknak az osztrák munkaerőpiacról való kizárását tűzi ki célul, ők nem a menekültek, hanem ellenünk küzdenek elsősorban.

A Dublin 3-as egyezmény kapcsán a tavalyi évben és idén az első fél év végig is körülbelül 500 embert küldtek vissza Magyarországra. Mivel az első fél évben nagyságrendileg ugyanannyi menekültkérelmet adtak be Magyarországon, azt láthatjuk, nincs emelkedő tendencia a visszaküldöttek arányában, és a kormány állításaival szemben nincs szó tömeges visszatoloncolásokról. Egyébként a Dublin 3-mal visszatoloncolt emberekkel szemben nincs befogadási kötelezettsége Magyarországnak, velük le kell folytatni a menekültkérelmi eljárást. Amely alapján a menekültek kilenc százaléka kap letelepedési lehetőséget az országban.

Ezzel szemben 70 ezer magyar munkavállaló dolgozik Ausztriában. A burgenlandi és stájer tartományi választások kapcsán pedig több párt is a magyarok visszaküldésével, munkavállalási lehetőségeik korlátozásával kampányolt. Nem a menekültek adják jelenleg az osztrák politika fő kérdését, hanem mi. Orbán Viktor és kormánya pedig pont ezt az Ausztriát vágja pofán pár száz ember miatt. A magyar politika ezzel pedig voltaképpen pont annak az osztrák politikai elitnek ad fegyvert, példát a radikális megoldásokra, amely a mi 70 ezer munkavállalónkat rakná ki az országból.

El tudjuk képzelni mit jelentene az országunknak 70 ezer kenyérkereső kiesése, vagy számuk radikális lecsökkentése?

Amikor a kormány döntését támogatta valaki a Dublin 3-as felfüggesztése vagy a fal építése kapcsán, jusson eszébe, hogy ezzel egy olyan politikát támogatott, amelynek tőlünk nyugatabbra lévő képviselői - Angliában vagy Ausztriában - pont a magyarok munkaerő-vándorlását korlátoznák.

Orbán, a hírek szerint, motorja akar lenni a menekültek és a bevándorlók elleni harcnak. Csupán az a probléma, hogy akik ezt a harcot tőlünk nyugatabbra vívják, ugyanúgy ellenségként tekintenek a magyar munkásokra is, Londontól-Bécsig. Ott az óriásplakátok nem a menekülteknek üzennek, hogy ne vegyétek el a munkánkat, hanem nekünk.

Vajon megéri az oroszlán bajszának húzogatása, a Dublin 3-as egyezmény felfüggesztése pár száz menekült kérelmének megvizsgálása miatt, ha azokat a politikai erőket erősítjük ezzel, amelyek olyan lépést akarnak meghozni, amely radikális esetben csak Ausztriában 70 ezer magyar munkavállaló munkahelyének elvesztesével járhatna?

Vajon tényleg az Magyarország érdeke, amit a kormányfő célul tűzött ki, hogy tovább radikalizálja az unión belül a szabad mozgásról, a bevándorlásról, a menekültek kezeléséről és a munkaerő szabad áramlásáról szóló vitát? Az a miniszterelnök, aki így cselekszik, vajon tényleg minket képvisel?

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!