Mióta elkezdődött a menekültek segítése, folyamatosan jönnek azok a kommentek, amelyek szerint inkább a hajléktalan embereknek, vagy a mélyszegénységben élőknek kéne segíteni, nem ezeknek a „jöttmenteknek”. Mintha az éhség, a szomjúság, a rászorultság nemzeti alapon válogatna.

 Fotó: hír24

Tegnap este egy olyan mókásnak szánt bejegyzés jött velem szembe, amely szerint a hajléktalanok menjenek a szerb határra, és akkor milyen jó ellátásban fognak részesülni.

Egyetlen ilyen kommentelő se veszi észre, hogy ember és ember között válogat aszerint, hogy hova született. És egyetlen ilyet író ember se veszi észre, hogy míg bepötyögte ezt, elkészíthetett volna egy vajas kenyeret, vagy megtölthetett volna egy korsót vízzel, és megkereshette volna a közelében lévő rászorulót (persze nyilván köztük is vannak, akik segítenek a szegényebb embertársaikon, és emellett pötyögik be megosztó beírásaikat).

Úgy viselkednek ezek az emberek, mintha a jó szándék és a segítés, az állampolgárok saját felajánlása szegényebb társaik felé egy véges összegű játszma lenne. Mintha nem állhatnánk fel még többen, és adhatnánk szeretetet, ételt és szomjoltót azoknak, akik erre rászorulnak. És úgy viselkednek ezek az emberek, mintha luxuscikk lenne a segítés a szegényebbeknek, és nem a közösség és az állam, a politika alapvető feladata.

Valójában nem a menekülőkön kell számon kérni a hajléktalan otthontalanságát, a kisnyugdíjas szegénységét és egyedüllétét, a munkanélküli kiszolgáltatottságát, a közmunkás kizsákmányolását, hanem saját magunkon és a politikusainkon. Valóban csodálatos lenne az a világ, amelyben a menekülteken úgy lehetne segíteni az országban, hogy nincs más teendő, de nem ez a helyzet. Borzasztó szegénység van az országban. Eközben most érkeztek – pár napra, pár hónapra – szegény és szerencsétlen emberek is hozzánk. Emberként, a környezetünkkel foglakozó emberként, tisztességes állampolgárként pedig csak támogatni lehet azokat, akik bárki szenvedésén enyhítenek.

És láss csodát, miközben arra nem alakult a menekültellenes emberek között mozgalom, hogy a nehéz helyzetében lévő nem menekült embertársainkon segítsünk, azok a szervezetek, akik bekapcsolódtak a menekültek segítésébe, a menekülőkön kívül másoknak is tudtak és tudnak segíteni. A Budapest Bike Maffia, a Heti Betevő, a Köztársaság téren a menekülteket segítő Bérkocsis utcai aktivisták eddig is léteztek, és eddig is segítettek a szegény embereken, csak most emberfeletti teljesítménnyel segítenek menekült embertársainkon is. Nem osztanak a magyar szegényeknek kevesebb ételt, hanem összeszedték magukat, és több ételt osztanak, hogy a menekülteknek is jusson.

Azokat, akik kint vannak az utcán, és bármilyen vallású, származású, bőrszínű, szexuális identitású embertársainkon segítenek, csak dicséret illeti. És te, aki ahelyett, hogy a társadalmat és a politikusokat kérnéd számon, miért nem kezdünk valamit a szegénységgel, inkább elesett és elesett, rászoruló és rászoruló között próbálsz viszályt szítani, jobban teszed, ha fogsz egy szendvicset, és odaadod valakinek, aki éhezik. Hidd el, már maga az az élmény, hogy adhatsz is csodálatos lesz, nem beszélve arról, ha hálát és köszönetet kapsz, vagy beszédbe elegyedsz azzal a rászorulóval, akinek segítettél, és megkapod tőle, rajta keresztül a megértés képességét. Ha ezt megteszed, utána soha többé nem fogod megkérdezni, ki miért ennek vagy annak segít, hanem érteni fogod, mit jelent a segítség, mit jelent segíteni.