Az elmúlt hetekben a Köztársaság tér a menekültekkel kapcsolatos szolidaritás szimbolikus gócpontjává vált. A gyűlöletkeltő kormányzati megnyilvánulásokkal szemben a profi módon szerveződő civil segítőknek itt is sikerült bebizonyítaniuk, hogy a menekültellenes kampány álságos és hazug, a magyar állam pedig elmulaszt eleget tenni legalapvetőbb emberi kötelességeinek.

(Fotó: Nol.hu)

Néhány héttel ezelőtt a környező közterületekről a Keleti pályaudvar aluljárójába terelték a menekülteket. Rendkívüli zsúfoltság alakult ki, amelyet megfejelt a Nyugatinál kirobbantott hamis járványhír, így egyik reggel a döntéshozók úgy döntöttek, hogy ki kell üríteni az aluljárót fertőtlenítésre hivatkozva. Mivel a magyar hatóságok tudomást sem vettek a menekültek nagy számáról a fővárosban, így a kiszorítás és terelés után őket az sem érdekelte, hogy hová megy az a sok száz ember, a rengeteg kisgyerek, aki ott összezsúfolódott.

Szerencsére a nyár meleg volt és a menekültek pedig kreatívak, így elég hamar megtalálták maguknak azt a Köztársaság teret, amely szinte észrevétlenül fogadta be árnyas fái alá a sok családot, a fiatal fiúkból álló társaságokat, több száz embert. Az egy cseppet sem természetes, hogy egyszer csak reggeli vagy esti sétánk közben egy sok ezer kilométerre lévő kultúra gyermekei fogadnak minket, de egy alapvetően csendes és rendezett tömeg telepedett le a gyepen, így kormányzati hergelő kampány ide vagy oda, nagy feszültség nem alakult ki a területen. A hajléktalanok morogtak egy picit és a kutyások is, de szó sem volt tömeges elégedetlenségről.

Aztán ebbe a csöndes, alapvetően kompromisszumos helyzetbe robbant bele Kocsis Máté a tőle megszokott ormótlansággal. Sátrakat, székletet, verekedéseket vizionált nyaralásának helyszínéről, mert állítólag épp nyaralt akkor, amikor a Facebookra kiírta, hogy tarthatatlan állapotok vannak a Köztársaság téren. Azt persze nem írta le, hogy az ő emberei zárták el azt a területet, ahol legalább két nyilvános WC elérhető volt korábban.

Azonnal el is indult a kommunikációs gépezet Kocsis startlövése után, TV-társaságok, fotósok lepték el a teret és feltűntek a katasztrófaturisták, akik szorongó rettegéssel mentek be a kerületi polgármester vizionálta „vadak” közé. Kocsisnak és a negatív kampánynak azonban egy dolog nem jött jól. Mégpedig az, hogy a város egyik legjobban szervezett és leghatékonyabb segítő csoportjával találta szembe magát. Egy több tucat önkéntest mozgató szervezettel, amely az első perctől kezdve rendkívüli profizmussal fogadta a térre érkezőket. Nem csupán napi egyszeri meleg élelmet kaphattak a menekültek, de hamarosan reggelit és délutáni szendvicset, gyümölcsöt, ruhát és rendszeres utcai orvosi ellátást is. Az önkéntesek, érzékelve a hely kiemelt szerepét, még arra is nagy energiát szántak, hogy a területen megszervezzék a rendszeres szemétgyűjtést, takarítást is. Ebben a menekültek kifejezetten partnerek voltak, igazából csak szemetes zsákot kellett adni nekik és maguk körül mindent összeszedtek. Nem csoda, hogy nem sikerült a Köztársaság téri „rendkívüli állapotokkal” sokkolni a közvéleményt. Sőt, a hely a menekültekkel való szolidaritás egyik fontos gócpontja tudott lenni, ahol az emberek láthatták az aszfaltra álmaikat megrajzoló gyerekeket, akik boldogan szaladtak a szappanbuborékok után és jobban megismerhették azokat, akik hatezer kilométeres utat tettek meg azért, hogy egy jobb és békésebb világban élhessenek. Sokat jártam a téren, hallottam a rendőröknek panaszaikat soroló kutyásokat, de hallottam a HírTv-nek nyilatkozó másik kutyást, aki együttérzően beszélt és a riportert megnyugtatva még azt is kijelentette, hogy a kutyákat sem zavarják a menekültek...

Miközben egy szinte piknikhangulat alakult ki a Köztársaság téren, megnyitott a hatóság sok-sok héttel megkésett akciójaként az úgynevezett Keleti Tranzit, amely egy állomás azok számára, akik vonattal igyekeznek a kijelölt táborhelyekre. Ez a hely a Keleti pályaudvar aluljárójának egy fedetlen része, amely 100-150 fő számára élhető. Csak a Köztársaság téren több százan voltak egy-egy éjszaka, amikor szombaton az eső miatt ők átvonultak a Keletihez, ott élhetetlen zsúfoltság alakult ki. Miközben a téren alvó családok közt két sétáló roma lány, halkan egymás közt arról beszélt, hogy „szegények, nézd kimosva a ruhájuk, tiszták és ezek a pici gyerekek is velük egy ilyen hosszú úton, meghasad a szívem”, aközben a Keleti Tranzitban a pihenést lehetetlenné tevő hangzavar ülte meg a teret, felülről mint az állatokat fényképezték a buszra várók a bezsúfolt tömeget.

Természetesen a Köztársaság téren nem maradhatnak a menekültek. Kocsis Máté egy erős ember, aki gyűlöletkampány nélkül félkarú óriás. Az emberek vissza lesznek passzírozva kijelölt helyükre és bezárnak előttük egy kiskaput a szabadság irányába. Mert a legnagyobb hülyeség azt gondolni, hogy valaki azért jött el sok ezer kilométert, hogy feküdjön az árnyékban egy parkban és várja napi levesét. A többségük innen ment tovább nyugatra, ahol barátok, családtagok, közösség várt rájuk. Jelentős részük már a kijelölt táborhelyet is megjárta, az ottani leírhatatlanul rossz körülmények miatt döntött úgy, hogy menekül tovább ebből az országból is.

A kérdés természetesen adott: mi várható?

A Köztársaság tér önkéntesei második hónapja minden nap teszik a dolgukat. Adomány élelmiszerekből meleg ételt, szendvicseket készítenek. Annak ellenére, hogy sokan már az augusztus 1-i törvénymódosítástól azt várták, hogy változni fog a helyzet, nem változott semmi. Szíria és Afganisztán háborús poklából menekülő embertársaink csak jönnek és jönnek, és mennek tovább céljuk, Európa centruma irányába. A magyar állam cinkos módon engedi ezt, de azért semmit sem tesz, hogy segítse a menekülők pihenését, enyhítse éhségüket és szomjúságukat. Annak ellenére, hogy sok száz gyermek, anya, aggastyán is érkezik hozzánk, a felebaráti szeretetről papoló egyházak, a hivatásos segítő szerveződések távolról sem tesznek eleget a szemünk előtt zajló humanitárius katasztrófa megfékezéséért.

Ami azonban rendkívüli, az az, hogy a szolidaritás, a valódi emberbaráti cselekvés utat keresett és talált magának. A segítők megszervezték magukat és a „profik” méla közönye helyett valódi szeretettel fordulnak azok irányába, akik hozzánk érkeznek. Azok a menekültek, akik szerencsések lehettek és az elmúlt hetekben a Köztársaság téren várakoztak és innen indulva hagyták el az országot, ránk magyarokra úgy fognak emlékezni, mint egy segítő és támogató népre, akik ételt vittek az éhezőknek, italt a szomjazóknak, gyógyírt a régóta gennyedző sebekre és tiszta ruhát az elrongyolódott helyett. És talán ez mindennél fontosabb!

Kalmár Szilárd

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a hazánkba érkező menekültek helyzetéről, támogass minket!