A törökbálintiak, a budaörsiek, a bicskeiek, az M1 autópálya mellett lévő városok lakossága, az önkéntesek a pályaudvarokon, az emberek, akik autóba vágták magukat, hogy segítsenek a messze gyalogló menekülteken; a svéd lányok, akik bulizni jöttek Magyarországra, de 3 milliót gyűjtöttek a menekülteknek, és a rendőrség tiltása ellenére kiosztották; a francia fiúk, akik nyaralni érkeztek Budapestre, de beálltak önkéntesnek; a pannonhalmi apátság, a bencés rend, amelynek tagjai étellel, itallal, ággyal és fürdési lehetőséggel várják az úton lévőket; családanyák, akik babahordozókat és babakocsikat vittek az autópályára, gyerekek, akik a plüssjátékaikat adták a menekülteknek; és a rengeteg önkéntes, akik pénzzel, ruhaadománnyal, étellel várták embertársaikat. A végtelenségig lehetne folytatni a sort, ezer sztorival, ami miatt büszkeség ma magyarnak lenni.

Nem tudom, mi az oka annak, ami az elmúlt hónapokban történik, és tegnap-ma csúcsosodik Magyarországon. Biztos lehet magyarázni a politikai tehetetlenségre és cinikus tétlenségre adott válasszal,  a szolidaritással, a tisztességgel, de arra a nagyfokú emberségre, amely a hatalom embertelenségével szemben megmutatkozott, kevesen számítottunk az elmúlt évek során.

Nem véletlen, hogy gyakran hallhattuk az elmúlt napokban a hozzánk érkező menekültektől, hogy a magyar emberek csodálatosak, bármilyen gonosz a magyar kormány. A CNN-től az Al Jazeeráig, a kis japán tévétől az iráni újságig, tegnap mindenhol volt szó arról a hihetetlen mértékű segítségnyújtásról szólt, amit a magyar emberek végeztek.

És tegnap, ennek a szolidaritásnak köszönhetően is, maroknyi szír és afgán ember, akik Bicskén a vasútállomásról, és az M1-es autópályán elindulva, végső kétségbeesésében az elmúlt hét átbaszásai és politikai tehetetlensége után, demonstrálta létezését, és kiharcolta, hogy megnyíljon előttük és társaik előtt a határ.

Tegnap a Keletinél éjfélkor még a beszivárgó ultráktól féltünk, akik egyre többen és többen lettek a pályaudvar tranzitzónája környékén, pár perccel később pedig olyasminek lehettünk tanúi, aminek ritkán. Egy kicsi pontnak a világtörténelemben. Az EU határnyitásának.

A tegnapi nap így kétszer két óra alvás után visszagondolva, hihetetlen erőt ad. Az a gyűlölet, amely a magyar emberek egy másik csoportjában él, akik halált kívánnak másoknak, csak azért, mert máshol születtek, eddig nagyon keményen tornyosult sokunk, így az én lelkem felett is. De a tegnapi szolidaritásáradat után ez valahogy megtört.

Nem nagyon hiszek “a szeretet árja megtöri a gyűlöletet” típusú mondatokban, de most valami ilyesmi történt. Nem bántanak, nem frusztrálnak ezek a mondatok, és olyan távolinak tűnik a kormány kegyetlensége is. Most valami eufória van bennem, és a valódi, érvényes tudás: van értelme ezeknek az embereknek segíteni, mégis csak életeket mentünk meg, amikor inni adunk a szomjazóknak, és enni adunk az éhezőknek.

Persze ez csak a nap történése, és nem ad magyarázatot arra, mi következik Európában, mit kell tennie a politikának. De abban biztos vagyok, Orbánék tegnap elszámították magukat, és olyan irányt szabtak a határnyitással az európai politikának, amely nem az ő “gyilkos” retorikájukat fogja erősíteni. Elszabadították a szolidaritást és a szeretetet, ezt pedig nehéz lesz visszacsinálni. És nem csak a politikában. Aki részese volt az elmúlt napoknak, az érzi, hogy megszületett valamilyen közösség, egy valóban nemzeti együttműködésben, még ha nem is tudjuk, mire lehet még jó.

Nem tudjuk, mit hoznak a következő napok és hetek, nem tudjuk, milyen szörnyűségek, és milyen csodálatos pillanatok jöhetnek még, biztos lesz jobb is és rosszabb is a helyzet, de egy dolgot tudhatunk. Amit magyar állampolgárként megtehettünk, azt a kötelességet elvégeztük, és készen állunk arra, hogy ezt folytassuk!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnéd, hogy még többet foglakozzunk a nekültekel, még többet segítsünk, támogass minket!