Az utóbbi időben Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) a felsőoktatási kormányzat szemében az a boxzsák, melynek példáján minduntalan meg akarja mutatni, hogy ki az úr a háznál. A Corvinus feldarabolására vonatkozó 2012-es terv az akkori diákmozgalom létrejöttének egyik fontos oka volt. 2012-ben már sikerült leszakítani egy jól irányzott Nemzeti Közszolgálati Egyetemmé alakítással a Közigazgatástudományi Kart, de ami most jön, az még fájdalmasabbnak ígérkezik. A karon tanulók és oktatók azonban határozottan ellenállnak a felülről kényszerített döntésnek.

A 160 éves intézményt, illetve az abból létrejött három egyetemi kart (a Kertészeti Egyetem jogelődje 1853-as alapítású) az aktuális oktatásirányítás sokszor ide-oda rángatta az elmúlt évtizedekben, de a mostani erőszakos integráció olyan elemi tiltakozást váltott ki a karok vezetőiből, oktatóiból, hallgatóiból, hogy amennyiben mégis sikerülne az államtitkárságnak véghezvinnie a tervét, az nemcsak hogy tökéletesen fogja mutatni – sajnos sokadjára – az egyetemi autonómia megszűntét hazánkban, de egyben a Fidesz felsőoktatás-politikájának (vagyis annak erőszakosságának és szakmaiatlanságának) szomorú jelképévé is válhat. Emellett a nyílt, erőszakos diktátum-politika a diákmozgalom – utóbbi időben fel-felbukkanó – újraéledésének berobbantója lehet. (Tüntetés kedden 18 órakor.)

Veszteséglistánk és a szolidaritás

Nem szabad elfelejtenünk, hogy sok veszteségen van már túl a magyar felsőoktatás, amiket mind fel kell jegyeznünk, annak érdekében, hogy amikor eljön az idő, ezeket mind vissza tudjuk követelni. A 2012-es tüntetések az ösztöndíjas helyek számának megőrzésében voltak sikeresek, de az egyetemi autonómia korlátozását és a hallgatói szerződést a kormány cseppet sem elegáns módon az Alaptörvényben rögzítette. Az idei áprilisi tüntetések pedig pár szakot megóvtak a megszűnéstől, de így is több szak elesett. A közös ezekben az átalakításokban az volt, hogy erővel, az érintettek véleményének figyelmen kívül hagyásával, az egyetemi autonómia sokévszázados eszméjének eltiprásával történtek. És ez a helyzet most is.

A három budai kar, az Élelmiszertudományi Kar, a Kertészettudományi Kar és a Tájépítészeti Kar vezetői, hallgatói és oktatói egy emberként tiltakoznak a gödöllői Szent István Egyetembe (SZIE) való integrálásuk ellen. Bár a karok készítettek egy alapos, hatástanulmányokkal alátámasztott javaslatot a számukra elfogadható hálózatos együttműködésről, ezt az államtitkárság lesöpörte, majd önkényesen döntött az integrációról.

Számtalan érvet lehet felsorolni, miért rossz ez a döntés, de a legfontosabbat a tiltakozók a szolidaritás jegyében fogalmazták meg: „Ma mi, holnap ti”. Tehát ha hagyjuk, hogy a kormányzat mások feje felett döntsön, azok akarata ellenére, és nem állunk ki a másikért, akkor nincs, ami határt szabna a hatalmi önkénynek és az elnyomásnak. (Bizony a szolidaritás hiánya a korábbi tiltakozások részleges kudarcainak is ismertetőjegye volt.)

A mai, több mint 1000 fős, a Villányi úti kampuszról induló tüntetés már megelőlegezte a holnapi nagy vonulás üzeneteit. Nem hagyhatjuk, hogy minisztériumi döntésre betiltsák az egyetemi szenátus sajtótájékoztatóját! Nem hagyhatjuk azt sem, hogy egy unortodox pénzügyminiszter háborús retorikába csomagolva hívja a „haza ellenségeinek” a vele vitában álló egyetemi oktatókat (ez nem csak hogy méltatlan, de ostobaság is). (Meg ne felejtsük el a filozófus-botrányt se.) De amit főleg nem hagyhatunk, az az, hogy pillanatnyi érdekellentétekre alapozva a szemünk láttára  játsszák ki egymás ellenében a felsőoktatás szereplőit annak leépítése érdekében! Ha ezeket engedjük, közös múltunk, tudományunk és intézményeink értékeit hagyjuk tönkretenni.

Szakmaiatlan, káros átalakítás és/vagy zsíros üzletek

Mert mi történik éppen? A gyengébb eredményeket felmutató SZIE egyébként nem nagyon tiltakozik, hogy 3 nagy presztízsű, a Corvinus-„brand” alatt országosan a legjobb képzéseket megvalósító kart kaphat „ajándékba”, csakhogy ezzel éppen a kiváló minőségű szakmai munkát lehetővé tevő akadémiai együttműködéseket szakítanák széjjel. Emellett mivel ezek a képzések megtalálhatóak – más fókusszal, és hát alacsonyabb „minőségben”, de legalábbis népszerűséggel – a SZIE-n, a jövő bizonytalan, ha nem egyenesen megszűnéssel fenyeget, mivel a SZIE szenátusa lenne már az illetékes. Az meg csak hab a tortán, hogy a tervezett átalakítást a kormányzat 2016. január 1-jével kívánja életbe léptetni (a vizsgaidőszak közepén), ami nem tanúskodik éppen nagy körültekintésről.

Mikor felmerül a Budai Campus átszervezése, fel-felbukkan az a hír is, hogy a központi mozgatórugó a páratlanul értékes telek lehet. De mégis, kinek állna érdekében, hogy ezt az egyedülálló természeti értéket – melyet 1893-84 telén kezdtek el kialakítani, melynek mai 7 hektáros területén 3200 növényfaj ismerhető meg – felszámolja? Hát annak, akinek a mancsát üti a zsíros, szaftos ingatlanüzlet. Volt már ide például lakópark is tervezve. Akkor a hallgatók összefogása és élőlánca mentette meg az arborétumot. Vajon egy évtized elteltével újra le kell játszani ezt a harcot?

Autonóm emberek, autonóm egyetemek

A tudományos kutatás szabadsága és az egyetemi autonómia eszméje azonban nem önmagukban való értékek. Az önállóság és a függetlenség a minden területen központosításra építő hatalom számára mindig veszélyfaktorként jelentkezik. De a tudományos élet hatékonyságát, a fejlődést és az előrejutást viszont éppen az autonóm működés garantálja. Ebben még a konzervatív és a liberális felsőoktatási elemzők is egyetértenek. Az, aki az autonómia ellenében cselekszik, a tudomány ellenében cselekszik.

Túlzottan patetikusnak tűnhet, pedig egyszerűen csak ez a helyzet: a jövőnkről, gyerekeink jövőjéről, társadalmunk jövőjéről van szó.

Holnap, kedden, szeptember 8-án 18 órakor egy nagy menet indul a Corvinus Egyetem Budai Campus-áról a Szalay utcai Emberi Erőforrások Minisztériumának épületéhez. Reméljük, nagyon sokan fognak kiállni az egyetemek sorsát meghatározó tárgyalások nyilvánosságáért, a kiszámíthatóságért! És azt is reméljük, hogy ez elegendő erőt ad majd a szerdai BCE szenátusi ülés résztvevőink, hogy autonóm döntést hozva nyilvánvalóvá tegyék a felsőoktatási kormányzatnak: „semmit rólunk nélkülünk!”

Ha a kormányzat ennek ellenére nem változtat tervein, mi ott leszünk majd az élőláncnál.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a felsőoktatás helyzetéről, támogass minket!