A minden bizonnyal öngyilkos merénylő által működésbe hozott pokolgép robban az ellenzéki, kurd HDP erőszakellenes tüntetésén az ankarai főpályaudvar előtt, eddig 86 halálos áldozatról tudunk. A detonáció pillanatát a Guardian cikke videón is bemutatja. A párt a demonstrációt mind a török kormány, mind a kurd PKK erőszakos akciói elleni tiltakozásul hirdette meg, több ezren mentek el rá. A sérültek között sok a nő, fiatal. A média jelenléte miatt a HDP pártaktivistái párzászlókkal takarták le a holttesteket. A merénylet a hónapok óta húzódó dél-törökországi nyílt háború után következett be. Ebben a konfliktusban, török hadsereg és a PKK összecsapásaiban eddig 12 civil vesztette életét Cizre, Sirnak és Hakkari tartományokban. A PKK szeparatistái tegnap már a tűzszünet lehetőségeiről beszéltek.

(Ankara ma reggel, Fotó: Istanbul Indymedia)

November elején Törökországban megismételt országos választásokat tartanak, tulajdonképpen egy nyílt háborús helyzet közepén. Ez egyedül a júniusban abszolút többségét elvesztő kormányzó pártnak, az AKP-nak, illetve Erdogan elnöknek jó, tehát ő érdekelt leginkább abban, hogy az elharapózó erőszakkal hiteltelenítse a kurd törekvéseket a törökök szemében. Az EU mégis a korábban Cizrében tucatnyi tüntetőt meggyilkoló Erdogan kormányát akarja egymillió euróval támogatni.

A HDP társelnöke, Demirtas „mészárlásról" beszél, a kurd aktivisták többsége és tudósítók viszont a suruci avagy a júniusi diyarbakiri merénylethez hasonló helyzetet látnak, szerintük jelentős Erdogan török elnök által is támogatott iszlamista erők követnek el mindent azért hogy Szíria után Törökország déli részét is lángba borítsák.

Nem sokkal a merénylet után a török kormány hivatalosan elítélte és „terrortámadásnak" minősítette az eseményeket, azt a sejtésüket is közölték, hogy az események mögött a PKK állhat. Ennek ellentmond, hogy többek, (pl. Boris Kálnoky a Die Welt budapesti tudósítója) szerint pénteken a PKK hivatalosan is tűzszünetet kért, legalábbis erről kívánt tárgyalni a kormányerőkkel. Arról, hogy milyen szervezet és miért követhette el a jelenlegi merényletet, egyelőre mindenki csak találgat, hiszen azt eddig senki sem vállalta magára.

Míg az Iszlám Állam Kobane elleni sikertelen ostroma, az ott küzdő kurd erők heroizmusa vagy éppen a tragikus suruci merénylet állandó témái voltak a nemzetközi médiának, szeptember óta tulajdonképpen teljes és fagyos csönd övezi a törökországi eseményeket. Pedig a szeptembertől kezdődő időszak egyelőre úgy tűnik, hogy

a törökországi kurdok legvéresebb ősze

a kilencvenes évek óta. Szeptemberben a PKK és Törökország nyílt konfliktusa a távoli hegyekből megérkezett Dél-Anatólia városaiba is. A kurd többségű, szír határ melletti Cizre városában a helyi HDP társpolgármesterei autonómiát kiáltottak ki és nyíltan szolidaritást vállaltak a határ túloldalán, az iszlamisták ellen háborút folytató kurd YPG-vel. A deklaráció után cirka egy héttel a török kormányerők blokád alá vették a várost, kijárási tilalmat rendeltek el, letartóztatták a vezetőket, majd, miután több ellenállási gócpont is kialakult, konkrét tüzérségi ostrommal, páncélkocsikkal és buldózerekkel törték le az ellenállást. Cizre ostroma közben azonban hasonló, autonómiát követelő kurd mozgalmak törtek föl szinte az összes déli városban, ahol a kurd aktivisták tüntetéseket tartottak, elbarikádozták magukat, kövekkel, Molotov-koktélokkal támadtak.

Lassan valóban nem költői túlzás azt mondani, hogy ezekben a például magyar kormány szerint is "biztonságos" dél-törökországi tartományokban a balkáni háborúhoz hasonló, nyílt konfliktus folyik a kurdok önrendelkezéséért.

Szeptember 13-án a nem hivatalosan kurd fővárosnak tartott Diyarbakirban (Amed) törtek ki erőszakos összecsapások, több helyi amatőr videófelvétel tanúsága szerint a török csendőrség itt a Molotov-koktélokra éles lőszerrel válaszolt.

Turkish police using live ammo against protesters in #Amed. via @dodef12 #SurUnderAttack pic.twitter.com/nLCIjvMbjb

— ѕyndιcalιѕт (@syndicalisms) 2015. szeptember 13.

Az EU vezetői, a menekültkrízist megoldandó, legutóbb éppen arra jutottak, hogy Erdogannak és Törökország menekültügyi minisztériumának (AFAD) a szíriai menekültek helyben való megsegítése céljából egymilliárd eurót bocsát rendelkezésére. Mint az AKP nyár óta igencsak megkopott, de el nem tűnő autoriter rezsimjében minden, így a szír (arab vagy kurd) menekültek kérdése, a szíriai török katonai beavatkozás tervei, a PKK elleni harc és a HDP ellehetetlenítése is egyetlen egy célt szolgál: azt hogy az elnök megőrizhesse hatalmát. Ez egy éppen kibontakozó nagyívű török hitel- és gazdasági válság, tizenegy százalékos munkanélküliség, és az épp az AKP által tető alá hozott kurd status quo felbomlása idején egyre inkább lehetetlen feladatnak tetszik.

Erdogan és a még mindig Ahmet Davutoglu által vezetett ideiglenes kormány így

egyre kaotikusabb manővereket hajt végre,

hol a kalács hol pedig a korbács kerül elő a kurdokkal szemben. Miután a kurd alapítású, de alapvetően újbaloldali HDP párt és társelnökei nyíltan és hangsúlyosan elítéltek bármilyen, a PKK oldaláról érkező erőszakos támadást, három miniszteri posztot kaptak az ideiglenes ankarai kormányban, ezek közül egyet a párt emblematikus figurája, Selahattin Demirtas foglalhatott el. Emellett azonban Erdogan elnök, bár a 2013-as fegyverszüneti feltételek PKK általi megszegése miatt komoly tőkét kovácsolhatott volna egy békés kurd politikai mozgalom támogatásából, engesztelhetetlenül gyűlöli Demirtas-t is, mivel a HDP bekerülése a parlamentbe megakadályozta új elnöki alkotmánya elfogadását. Ráadásul a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy ha nem következik be az AKP számára radikális fordulat, Erdogan minden erőfeszítése ellenére is ugyanaz lesz a választás eredménye, mint júniusban. Ezzel a török elnök lehetetlen helyzetbe került:

Le kell törnie a PKK lázadását

Miközben a békés autonómiát támogató HDP-t és Demirtas-t is el kell tüntetnie hatalma megőrzéséhez

Erdogan sorozatos taktikai hibái, valamint az a tény, hogy céljaihoz iszlamistákat, sőt akár még az ISIS-t is felhasználja, vagy megtűri, óriási mértékben növelték a káoszt és bizonytalanságot a 78 milliós országban, ahol ráadásul közel 20 millió kurd, és 2 millió szíriai menekült is él.

Kurd család fehér zászlóval próbál átjutni a török mesterlövészeken Nusaybinban, a kijárási tilalom idején

Néhány hete még úgy tűnt, hogy Demirtas - akit a PKK elítélése miatt sokan árulónak kezdtek el nevezni a kurd radikálisok közül - taktikája működni fog. Ha ugyanis az iraki Kandil-hegységben tartózkodó kurd PKK vezér, Cemil Bayik nem kapja meg a HDP erkölcsi támogatását ahhoz, hogy háborút élesszen a kurd-török határvidéken, pozíciója rendkívüli mértékben ellehetetlenül. Bayik pedig nyilvános megszólalásai folyamán már késő nyár óta arról beszél, hogy amint a törökök megszüntetik a kurd települések blokádját és a kijárási tilalmat, kiengedik a főbb bebörtönzött vezetőket, úgy a PKK azonnal fegyverszünetet hirdet gerillái között. A HDP és Demirtas még a választások előtt el szeretné érni egy ilyen tűzszünet megszületését, amire tegnapi hírek szerint esélye is volt.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy mindenféle, a PKK és a török kormány közötti fegyverszünet kulcsa a bebörtönzött PKK-vezér Abdullah Ödzsalan személye, és az ő áldása. Ödzsalant azonban, akit bebörtönzése és halálos ítéletének felfüggesztése óta az Isztambul melletti Imrali börtönszigeten tart fogságban a török kormány, a fegyveres PKK-konfliktus óta teljes izolációba helyezték fogvatartói, azaz onnantól senki sem látogathatta és szokásos politikai levélüzeneteit sem juttathatta onnan ki. Így tehát sem a jelenlegi de facto PKK vezető, Bayik, sem pedig Demirtas nem bírta igazolni eddig, hogy Ödzsalan továbbra is támogatja-e a békekötést. Nyár előtti, utolsó nyilatkozatai azonban mind a kurdok lenyugtatására irányultak, így izolációja még érthetetlenebb, mármint abban az esetben, ha Erdoganék tényleg békét akarnak.

Miközben valóban igaz az, hogy a közel kétmillió, Törökországban élő szíriai menekültről szinte egyedül a törökök gondoskodtak évekig, forrásaik azonban 2015-re teljesen kimerülőben vannak, aközben tehát nem érdemes elfelejteni azt sem, nem mindegy, hogy szíriai kurdként vagy arabként élsz-e ott. Míg az arab menekülteknek „csupán" a totális nincstelenséggel és a feléledő rasszista támadásokkal kell szembenézniük, addig a kurdokat legtöbbször alapvető jogaikban és életükre nézve is fenyegeti a török rezsim. A török kormányon keresztül fizetett, még ha nagyon is ellenőrzött pénzjuttatásokkal pedig Brüsszel tulajdonképpen egy olyan politikai vezetőt tart mesterségesen életben, aki nem a kevesebb, de a több csónakon Görögország felé menekülő emberben érdekelt, hiszen a szétterjedő káoszból kíván új hatalmat kovácsolni magának.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a közel-keleti káoszról, támogass minket!