Egy 10 négyzetméteres szoba: ez volt az otthona annak a családnak, akiknek ma kellett volna elhagynia a Karácsony Sándor utcai bérleményét. Az öttagú családban az apa 100 százalékos rokkant, az anya daganatos beteg. Három kiskorú gyermekük van. A szobáért, amelyet otthonuknak neveztek idáig, havonta 90 ezer forintot fizettek. A lakásban csaknem három hónapja nincs gáz, s ezért fűtés sem, ám a családnak így is teljes bérleti díjat kellett fizetnie. Felkészültek a költözésre, ám a „főbérlő" nem hajlandó visszaadni a kauciót. A Karácsony Sándor utcai nyomorházé nem egyedi eset Budapesten: a növekvő albérletárak mellett, szociális bérlakások híján egyre több család lesz uzsorás főbérlők áldozata. A Város Mindenkié Csoport (AVM) ma arra tett kísérletet, hogy a családot támogatva ha mást nem is, de a kauciót visszaszerezze a főbérlőtől, és felhívja a figyelmet a jelenségre.  

Egy 10 négyzetméteres szobában két ágy, néhány bútor és egy nem működő, régi cserép kályha áll, meg egy lerobbant villanyradiátor. Az ablakokból úgy süt a hideg, mintha az utcán állnánk. Mariann, a lakó, aki a kiköltözésre vár, magába roskadva ül a sarokban. Egyedül azt szeretné, hogy a kauciót, amit befizettek, adják nekik vissza.

Reggel nyolckor tucatnyi aktivista zsúfolódik a szobába, szándékuk szerint addig nem mennek el, amíg a helyzet nem rendeződik.

A ház, amelyben a család a lakást bérelte, ismert a környéken. A Karácsony Sándor utcai ingatlan egyike azon házaknak, ahol a főbérlő embertelen körülmények közt kínál lakhatást, brutális árakon. Az alig néhány négyzetméteres, egymástól csupán farost lemezekkel elválasztott lakásokhoz nem jár külön fürdőszoba, hatan osztoznak egy közös helyiségen. A konyha szintúgy csak közösen használható.

6 "lakás" közös konyhája - Fotó: Diószegi-Horváth Nóra

Nem ez a Józsefváros egyetlen ingatlana, ahol hasonlóan borzalmas tömegszállást alakítottak ki. Alig néhány száz méterrel odébb, a Koszorú utcában ugyanaz a főbérlő „üzemeltet” hasonló ingatlant, ahol szintén néhány négyzetméteren élnek összezsúfolva a bérlők, és Budaörsön is két házban alakított ki bérelhető lakásokat a Homexis Hungary Kft. néven bejegyzett tulajdonos. Úgy tudjuk, a 9. kerületben szintén működtetnek hasonló albérletházakat - szintén brutális árakon.

A család bérleti szerződése december 31-én lejárt. El is szánták magukat: költöznek. Csakhogy a főbérlő, aki eddig is minden hónapban követelte a 90 ezer forintos lakbért, még a 190 ezer forintos kauciót sem hajlandó visszaadni, miközben a lakáskulcsukat már elvették tőlük, az ajtóról a kilincset pedig leszerelték, így már zárni sem tudják lakásukat. A családtól korábban a lakás felújítására is elszedtek pénzt, a felújítást azonban nem végezték el. Mariann decemberben 50 ezer forinttal kevesebbet fizetett - mint mondja, hónapok óta nincs gáz, nincs fűtés. Szerinte méltányos lenne az, hogy kevesebbet fizet. De már mindegy neki, hajlandó lenne arra is, hogy a kaucióból levonják ezt az 50 ezret, de a többi pénzre szüksége van ahhoz, hogy máshol lakást tudjon bérelni. Hogy innen hová mennek, azt még nem tudják pontosan. Csak azt szeretnék, ha a család együtt tudna maradni.

Az a kiszolgáltatottság, amely a Karácsony Sándor utcai bérleménybe vezette Mariann családját is, és ami ma is azt eredményezi, hogy bizonytalan, visszakapják-e a pénzüket, nem egyéni tragédia, és elsősorban nem rossz egyéni döntések következménye. Fontos látni, hogy állami, önkormányzati döntések sora is vezetett ideáig.

A Város Mindenkié adatigénylése szerint 2014 eleje és 2015 szeptembere között több mint 300 önkormányzati lakásból történt kilakoltatás a 8. kerületben.

Ebből az adatból is látszik, hogy itt, akárcsak az ország többi részében, az állam és az önkormányzatok jellemző módon lemondtak arról, hogy felelősséget vállaljanak az alsó-középosztály és a náluk szegényebb emberek lakhatásáért. Nemcsak azért nem tesznek szisztematikusan, hogy a szerényebb jövedelműek számára is biztosítsák legalább szociális bérlakás-rendszer révén a lakhatást, de nincsenek olcsó, közösségi lakások sem, és a magán albérletpiac alig, vagy rosszul van szabályozva. Vagyis sokan, egyre többen vannak olyanok, akiknek lakhatása alig egy hajszálon függ. És gyakran kerülnek olyan krízishelyzetbe, ahol az egyetlen racionális döntés az, amely például egy 10 négyzetméteres szobába vezet, havi 90 ezer forintért.

Fotó: Diószegi-Horváth Nóra

A politikai vezetők olyan döntéseket is hozhatnának, amelyek az üres lakások hasznosítását eredményeznék. A méltányos piaci kiadást ösztönző szakpolitika, esetleg szociális lakásügynökségek, az üres lakások megadóztatása csupa olyan eszköz, amelyekkel joggal élhetnének képviselőink. Amíg ezt nem teszik, paradox módon a legszegényebbeknek az átlagnál is drágább lehet az, hogy fedél legyen a fejük felett - és egyeseknek így jó üzlet lehet Magyarországon a szegénység. 

A Mérce tudósítójának Mariann reggel még azt mondja, az egész ügy teljesen aláásta az egészségét, rokkant férje állapota is tovább romlott. Véletlenül találták ezt az albérletet, de 3 gyerekkel sehol máshol nem fogadták őket szívesen. Most sem tudják, mi lesz velük. Az egyik fia hasonló kis albérletben él a családjával, innen oda mennek, de csak amíg saját albérletet nem találnak. Nem akarják, hogy szétszakadjon a család, ezért keresnek olyan albérletet, amit meg is tudnak fizetni.

Hangja rekedt, hiába fűt a villanyradiátor, még ezt az apró szobát sem tudja felmelegíteni, irdatlan hideg van. Órákon át várják a főbérlőt, vagy az embereit. A megállapodás szerint ugyanis idejönnek megnézni, Mariann és családja összepakolt és kiköltözött-e. Csakhogy nem jönnek.

Végül Mariann fia dél felé telefonál a főbérlőnek, aki viszont közli: tudja, hogy a lakásban "várják", ezért nem fog menni. Valaki a házból leadta a drótot...

Mariann is telefonál. Elmondja: addig nem tud kiköltözni a lakásból, amíg a kauciót vissza nem kapja, hisz nincs miből fizetnie máshol sem. A telefon túloldalán Zoltán, a főbérlő azonban következetlenségek sorával válaszol. Először csak nem emlékszik, mennyi is volt a kaució. Aztán azt mondja, hogy nem adja vissza, mert a család azt ígérte, hogy ma kiköltöznek, és ezt nem teljesítették. Végső csapásként pedig azt veti be - nem is volt semmiféle kaució. Hiába mondja Mariann, hogy tanúkkal tudja igazolni, hogy átadta a pénzt. Még egyszer megismétli: nem tudnak elmenni, amíg nincs meg a pénz. Három gyerekkel, hóesésben az utcára? "Ezt egy tipikus történet" - feleli Zoltán, rezignált hangon. A beszélgetés eredménytelenül zárul. Mariann végképp magába roskad.

Az AVM aktivistái végül úgy döntenek: ha Zoltán nem jön, elmennek ők az irodába, ahol dolgozik, és ott beszélnek vele. A fél várost átutazzák, hogy aztán egy pince folyosóján csukott ajtóba ütközzenek. A folyosón kamera, a küszöb túloldalán jól hallhatóan emberek vannak. Mégsem nyit senki ajtót. Ilyen ma egy tipikus, uzsorás történet Magyarországon.

Az AVM természetesen tervezi, hogy jogi úton visszakövetelik Mariannék pénzét. De hogy erre mikor kerülhet sor, egyáltalán sor kerülhet-e, azt senki sem látja előre. És ez csupán egy család kálváriája a sokból, egyetlen kerület egy utcájának egyik uzsorásházából.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetoségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 102 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!