Ma napirend előtt mutatott irányt az országnak a miniszterelnök. Vagyis mutatott volna, ha az embereket jelenleg leginkább foglalkoztató kérdésben, a közoktatáséban, nem csupán annyit mondott volna, hogy folytatják a tárgyalásokat, és az ellenzéki kérdésekre nem csupán annyival reagált volna, hogy elkeni a tiltakozók mondanivalóját azt állítván, béremelést akarnak. Ugyanis tárgyalásokat a kormány lényegében saját szervezeteivel folytat, ahová a tiltakozókat jóformán meg sem hívták, a tiltakozók követelései pedig az Orbán által állítottal szemben nem a béremelésről szólnak. Hogy mennyire nem, arról tanúskodik a minisztérium ma kiszivárgott belső tájékoztatója, amely nem is említi a béremelést a tanárok követelései között.
Az egészségügyi dolgozók, Orbán szerint, megkapták a béremelést. A miniszterelnök kijelentette: „Az ország elment a határokig, ennél nagyobb béremelések nem lesznek a kormányzati szektorokban”. Orbán tehát azt mondja, egészségügyi dolgozók nem kaphatnak annál nagyobb béremelést, mint amit már megkaptak.
Ez csak azért vicces, mert tegnap derült ki, hiába ígérte tavaly azt a kormány, hogy 40 ezer ápolónak, 18 ezer orvosnak nőni fog a fizetése, a szakorvosok továbbra is minimálfizetést kapnak, az egészségügyi államtitkár pedig ezt utólag is letagadja. Az igazság ezzel szemben az, amit az egészségügyi dolgozók szervezetei állítanak: hiába a kormánypropaganda, nem történt béremelés az egészségügyi szektorban, sőt sok helyen még a ki nem fizetett pótlékokat sem kapják meg utólag. De tudjuk azt is, hogy január elsejétől eltörölték a pedagógusok bérének minimálbérhez való kötését, ami azt jelenti, számos tanár nem kapott fizetésemelést most.
Ha pedig ehhez hozzávesszük a szociális ágazatot, a bölcsődék dolgozóit, a közművelődési dolgozókat, akiknek átlagosan nettó 80-90 ezer forintból kell megélniük és gyereket nevelniük, azt láthatjuk, a kormány úgy „ment el a falig” a béremelésben, hogy lényegében nem kívánt segíteni, saját állampolgárain, saját munkavállalóin.
Ma az egészségügyi dolgozók, az oktatási dolgozók, a szociális dolgozók és kisegítő személyzeteik, illetve a kulturális dolgozók nagy része, azaz több százezer munkavállaló él dolgozói szegénységben, van, akinek 2007 óta nem nőtt a bére, a kormány válasza pedig az, hogy azt hazudja, megtörtént a béremelés. A hazugság mélyén rejlő állítás az, hogy nem kívánja még az éhen döglését sem finanszírozni ezeknek a munkavállalóknak és családjaiknak.
Azt pedig, hogy a magyar bérek kérdésben elmentünk-e a falig, egy adat jellemzi jól: 2015 volt az első év a történelemben, amikor a szlovák nettó átlagbér megelőzte a magyart.
De abban sem volt köszönet, amikor Orbán végre pár mondatot szánt a pedagógusok és az egész társadalom különböző tiltakozásaira. Orbán szerint ugyanis évről-évre nő az egészségügyre és az oktatásra fordított pénz. Sajnos a valóságban ez nincs így. 2010 és 2013 között GDP-arányosan 4,9-ről 4,7 százalékra csökkentek az állam által, az egészségügyi kiadásokra fordított költségvetési pénzek, míg ugyanez a szám az oktatásban a 2010-es 4,85-ről, 3,95-re csökkent. De nem igaz Orbán másik állítása sem, hogy a pedagógusok követelése a béremelésről szólna. Orbán szerint a Pedagógusok Szakszervezetének 25 pontja 18 százalékos tanári béremelést jelentene, ezzel szemben ezek a pontok csupán a már beígért béremelést kérik számon. Viszont a tiltakozások fő követelése nem ez, hanem a tanulók és tanárok leterheltségének csökkentése, normális tankönyvek, és egyszerűen a tanítás alapfeltételeinek megteremtése. Ezekre a követelésekre viszont a miniszterelnök nem reagált.
A miskolci Herman Ottó Gimnázium, illetve a budapesti Teleki Blanka Gimnázium és Kölcsey Ferenc Gimnázium által összeállított négy pontos követeléslista:
- Követeljük, hogy a kormány mondja ki, a 2011-ben elfogadott köznevelési törvényt átmenetinek tekinti, és haladéktalanul kezdje meg az érdemi egyeztetéseket a közoktatás valódi szereplőivel egy új közoktatási törvény elkészítéséhez!
- Követeljük, hogy az új közoktatási törvénnyel kapcsolatos egyeztetések annak szakmai alapjaitól kezdődjenek! Az elmúlt öt évben kiderült, hogy az eddigi irány sem jó, és a toldozgatás-foltozgatás sem vezetett sehova.
- Követeljük, hogy az oktatásra fordított költségek érjék el a mindenkori GDP 6%-át, az átlátható, kiszámítható és stabil normatív oktatásfinanszírozás érdekében!
- Követeljük, hogy az intézmények napi működését lehetetlenné tevő, a tanulók és a pedagógusok számára elviselhetetlen helyzetet okozó közismert problémákat a jogszabályok és az utasítások azonnali módosításával haladéktalanul kezeljék!
Ez viszont tiszta helyzetet teremt, ugyanis ha valaki hazugságokkal, elkenésekkel és a lényegről nem beszéléssel reagál egy követelésre, az nem tárgyalni akar, nem akarja meghallgatni a követeléseket, hanem lecsillapítani az indulatokat, elhallgattatni a követelőket.
A miniszterelnök teljes beszéde a terror elleni háborúra és a menekültveszélyre volt felépítve. Mi másra is? Hiszen valamifajta háborús retorikával el kell kenni az elégedetlenséget, be kell tömni a szájakat cirkusszal, ha már pénzt és értelmes szakpolitikákat nem akarnak adni. Csak kérdés, hogy normális oktatás, egészségügy és szociális ellátás híján valójában mit is akarunk megvédeni a külső ellenségektől?
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 160 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.