Még mielőtt belekezdünk a matek- és statisztikaórába, valamit nagyon fontos leszögezni. A mai napon bárki bárhogy döntött, bement az iskolába kockás ingben vagy anélkül, vagy nem ment be, ezért a döntésért nem hibáztatható. Aki utólag okoskodva lefideszesezi, leemeszpésezi a másikat, politikai pedofíliával vagy a gyerek jövőjét illető nemtörődömséggel vádolná a szülőket, az a lehető legrosszabbul járna el. A mai demonstráció lezajlott, méghozzá nem várt részvétel mellett, most a kormány dolga, hogy végre figyelembe vegye a követeléseket, a tiltakozók dolga pedig az, hogy készüljenek a március 15-ei gigademonstrációra, és tovább gyakorolják a nyomást. A mi dolgunk pedig az, ha a témáról akarunk vitatkozni, hogy a közoktatás állapotáról vitatkozzunk, és arról, mit kell tenni, hogy jobban működjön az oktatás.

A Kettős Mérce a nap folyamán folyamatosan feldolgozta a “Nem leszünk suliban” Facebook-eventbe érkező, önbevalláson alapuló részvételi számokat. Ennek alapján 16:45 perckor azt tudjuk mondani, az ország körülbelül 47 ezer osztálya közül 650-ből rendelkezünk önbevalláson alapuló számokkal. Eszerint az ezekbe járó 17552 diák közül, 5561 ment be ma az iskolákba, miközben a diákok 68,32 százaléka valamilyen okból ma hiányzott az iskolából. Ha ezt az arányt országos szintre vinnénk, az 800 ezer távol maradót jelentene, de ez egy hamis adat lenne. Amit biztosan tudunk, hogy legkevesebb 12 ezer diák nem ment be ma iskolába, de ez a szám csak akkor esik egybe az összes távol maradóéval, ha a magyarországi közoktatás iskolái közül a maradék 98,6%-ban mindenki bement volna.

Azt tudjuk, miként torzítanak az adataink. Tudjuk, hogy ezek a számok önbevalláson alapulnak, tehát viszonyszámok, és felülreprezentáltak benne azok az iskolák, ahol erősebb volt a tiltakozási szellem, hiszen ők írják be nagyobb eséllyel, hányan vettek részt a tiltakozásban (egyébként az adatsorban sok teljes létszámú osztály is szerepel). Területileg a minta nem torzít nagyon, mert csupán az iskolák 20%-a budapesti, és számos kis településről is érkezett eredmény. Arra nincsen adatunk, hogy a beérkezett iskolák közül mennyi a középsuli, és mennyi az általános iskola, mennyi a gimnázium és mennyi a szakintézmény.

Azt is látjuk, hogy míg az első 102 beérkező osztálynál 75%-os volt a távol maradók száma, 500 osztály adatai után már csak 70, míg 650 után már csak 69%. Ebből azt a következtetés tudjuk levonni, hogy a mintába érkező további iskolák között feltehetően egyre kevesebb lesz a masszívan tiltakozó osztály, és egyre több a tiltakozásban vegyesen részt vevő.

De ha még órási is az eltérés, a leginkább tiltakozó osztályok, és a legkevésbé tiltakozók között, ha a teljes átlag csupán 10%-ra jön is ki, akkor is 120 ezer távol maradó diákot kapunk. Az eddigi adatok szerint viszont jóval 10% felett lesz a hiányzók átlaga, így a módszertani hibákkal, influenzajárvánnyal együtt is ki tudjuk jelenteni, hogy 100 ezernél jóval többen tiltakoztak ma.

De még egyszer: ezek statisztikailag nem pontos adatok, nem hivatalos számok, csupán egy becslésről beszélünk, és mivel nem állnak rendelkezésünkre a megfelelő tények, nem is tudunk minden szempontot számba venni, de azt elmondhatjuk, hogy saccra legkevesebb 100 ezer, legtöbb 2-300 ezer diák csatlakozott a mai tiltakozáshoz.

És akkor még pár szó. A tiltakozások kapcsán elhangzott ellenérvek legtöbbje az, hogy csak lógni akarnak a gyerekek, ne vigyük be a politikát az iskolába, és azok a további érvek amelyek nem tekintik cselekvőnek a gyerekeket, vagy olyannak, akik saját életükre vonatkozóan ki tudnának állni valamiért.

Ha egy gyerek lógni akar, azt megteheti más napon is, a mai nap ugyanúgy igazolásköteles volt, mint a többi. A legtöbb családban a facebookos posztok tanúsága szerint gyerekek és szülők megbeszélték a részvételt, és ezután döntöttek, vagy a tiltakozás mellett, vagy a kockás ingben bemenetel mellett, vagy egyszerűen csak bementek, mintha mi sem történt volna.

A politika ott van az iskolában, mert az életünk része, meg lehet próbálni kizárni az életünkből, de akkor is ott van az adózásban, a kenyér árában, az oktatási rendszer minőségében. Ahogy bejön a közösségi vagy más médiából, az otthoni beszélgetésekből, az utcai plakátokból. Megpróbálhatjuk eltiltani a gyerekünket a politikától, de az pont annyira sikeres lesz, mint a vízből kivenni az oxigént, egyszerűen azért, mert az életünk része. Az iskolában való politizálásnak két lehetősége van, vagy a vakszerencsére bízzuk, hogy a gyerekek adott esetben a tanárokkal közösen lerendezik nem kontrollált körülmények között, vagy kereteket adunk neki, hogy ne a gyűlöletkeltés, a pártpolitikai rémségek mentén jöjjön be az iskolába, hanem érvek, ideológiák, gondolatok mentén. A rendszerváltás utáni magyar politika egyik legnagyobb hibája volt, hogy kitiltotta az iskolából a politikát, a társadalom megismerését, és ezzel nem készített fel generációkat a normális politizálásra, politikai döntésre.

Akik attól félnek, hogy a gyerekek belekeverednek valami gyanúsba, a mai események kapcsán, nem is tévedhetnének nagyobbat, ugyanis a tiltakozás kulturált formáját tanulják ma meg, az egyéni és közösségi érdekérvényesítés egy olyan módját, ahol nem az erőszak, hanem a szelíd ellenállás dönt. Ha az előző generációk megkapták volna ezt az ajándékot, biztos máshogy alakul az elmúlt 10 év magyar politikája.

És bármennyire hihetetlen is, a gyerekek tudnak dönteni, főképp a középiskolások. Nem gondolhatjuk azt, hogy a 18 éves korában szavazni menő gyerek a születésnapján éjfélkor kap jogot a saját életét érintő társadalmi-politikai folyamatokba való beleszólásra. Ne nézzük le a gyerekeket, főleg ne egy olyan témában, ahol sokkal több tudással rendelkeznek saját sorsukról, mindennapi közösségükről, mint egy átlag állampolgár. A közoktatási rendszer az ő bőrükre, az ő jövőjükre megy ki, ezért joguk van tiltakozni, és nekünk kötelességünk meghallani a szavukat.

A mai nap végén mindenki azzal teszi a legjobbat, függetlenül attól, hogy részt vett vagy nem vett részt a tiltakozásban, ha leül a gyerekével, és normálisan értelmesen, az ellenérveket is elmagyarázva végigveszi, mi is történt most valójában. Ha ez megtörténik, akkor függetlenül attól, hogy hányan mentek ma el, hogy egyetértünk-e a tiltakozással, már jól jövünk ki ebből a napból.

Aki pedig tiltakozni akar, az március 15-én csatlakozzon a pedagógusok tüntetéséhez Budapesten a Hősök teréről a Kossuth térre, vagy szervezzen tüntetést a saját városában!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 176 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!