Kettős Mérce

  • Munka
  • Szegénység
  • Egészségügy
  • Lakhatás
  • Sajtó
  • K/A
  • Brüsszel+/-

A Mérce legújabb cikkeiért és friss hírekért kattints ide!

TGM: A tanársztrájk és a szakszervezetek csődje

TGM: A tanársztrájk és a szakszervezetek csődje

TamásGáspárMiklós
Tetszik
0
2016. március 23. szerda, 11:00
oktatás tgm tanár szakszervezet tiltakozás pdsz psz Pukli tanítanék

A magyarországi szakszervezetek – ritka egyetértésben – azt mondták: nem támogatják a tanármozgalom sztrájkját, mert ez a jelenlegi szabályok szerint nem lehet teljesen törvényes.

Pedig amire a tanármozgalom (amelyet a szülők egy része is támogat, s amely élvezi a közvélemény nagyobbik felének rokonszenvét) javaslatot tesz, méghozzá tudatosan, az: polgári engedetlenség.

wwrg.jpg

(Fotó: MTI)

A polgári engedetlenség azt jelenti, hogy valaki (többnyire társaival együtt) erkölcsi okokból és erőszakmentesen megsérti a törvényt, nyilvánosan és nyíltan, s vállalja a következményeket. A polgári engedetlenségnek saját külön hagyománya van a demokratikus, fölszabadító, emancipáló hagyományon belül, s az egyik legnemesebb cselekvésfajtának tartják.

Polgári engedetlenséget gyakoroltak például: Gandhi, az amerikai „polgárjogi mozgalom” (Martin Luther King), a szamizdatot (a betiltott irodalmat) a szerzők és szerkesztők nevével nyilvánosságra segítő demokratikus ellenzék („a második nyilvánosság”, „a másként gondolkodók”), manapság pedig az új szociális mozgalmak. „A polgári engedetlenség iránti kötelesség” (1849) fogalma, mint ismeretes, Henry David Thoreau amerikai esszéistától származik, akinek ez az írása a politikai filozófia történetének egyik leghírnevesebb  fejezete.

A polgári engedetlenség elsősorban erkölcsi célzatú: két legfontosabb célja a tanúságtétel (a kockázat elvállalásával mutatni rá a képviselt ügynek – legalább – a szubjektív igazságára) és a példamutatás (az önzetlen, békés, erőszakmentes és nyilvános kiállás az erkölcsösnek tartott ügy mellett). Persze a politikai nyomásgyakorlás is cél, de logikailag alárendelt az előbbi kettőnek. Nevezetesen: a hatalom megszerzése nem fér össze a polgári engedetlenség fogalmával; a polgári engedetlenség nem forradalom. Abban a hitben csinálják az engedetlenek, hogy az erkölcs – a jog tagadhatatlan intézményes értéke mellett – szintén értékes; az erkölcs tényező a közügyekben, még ha nem is előbbre való, mint a jog. (Ám elvileg a jog se mondhat ellent az ún. jó erkölcsnek.)

Az erkölcsi eszmélkedés vitatott és vitatható (a jog is az!); szerencsére a polgári engedetlenség nyilvánossága és erőszakmentessége kezeskedik a vita lehetőségéért.

Ez a polgári engedetlenség klasszikus fölfogása, én csak összefoglaltam.

Avval érvelni a polgári engedetlenség ellen, hogy nem törvényes: értelmetlen dolog, hiszen a polgári engedetlenség lényege a törvényszegés, az erkölcsi okokból elkövetett, erkölcsi célzatú, erőszakmentes és nyilvános (arccal, névvel elvállalt), közérdekű törvénysértés. Elkövetői e tettüket erkölcsi kötelességteljesítésnek tartják. Mások ennek az értékében, illetve a tett autentikusságában (őszinteségében, transzparenciájában, azaz átláthatóságában) kételkedhetnek. Ezt meg lehet, meg szabad és meg is kell vitatni.

Polgári engedetlenség nélkül a demokrácia (a senkit ki nem záró népuralom/néphatalom) semminő fajtája nem képzelhető el. (Igaz ugyan, hogy a modern, pláne a kései  kapitalizmusban legföljebb a demokráciának pár eleme észlelhető csupán, és a félperifériás, kelet- és dél-európai, harmadik világbeli kapitalizmusváltozatokban még ennél is kevesebb. A többpártrendszerű, ún. szabad választások önmagukban nem jelentenek demokráciát; az igazi demokrácia „közvetlen” demokrácia; a képviseleti kormányzat viszont közvetett és hierarchikus, tehát egyáltalán nem demokratikus, ha jóval kellemesebb is a tekintélyelvű, zsarnoki vagy diktatúrás rezsimeknél. A demokrácia: önkormányzás, autonómia. Az ókorban egylényegűnek tekintették az egyenlőséggel [iszonomia], minden honpolgár egyenlő, szimmetrikus politikai pozíciójával.)

A magyarországi szakszervezetek – szemben történeti funkciójukkal, szemben legszebb hagyományaikkal – magára hagyják, de beszéljünk magyarul: elárulják a tanármozgalmat, a magyarhoni társadalomtörténet egyik legszebb ellenállási alakzatát. Nem aljas szándékból (én a szakszervezetek aktív támogatója voltam, és nem tételezek föl ilyesmit), hanem láthatólag teljes értetlenségből.

A honi szakszervezetek a legreakciósabb típusú, legelnyomóbb, legnépellenesebb (azaz a kelet- és dél-európai, félperifériás) kapitalizmus körülményei között, ahol féken kell tartani azokat, akik kihúzták a globális gyufát, megtanulták, hogy az ellenállás gyakorta céltalan; a lobbizás és az alkudozás azonban néha szerény eredményekhez vezet. Ennek folytán elvesztették befolyásukat meg tagságuk zömét, s így egyre inkább az igazgatóságtól (amelyet valamiért „menedzsment”-nek illik nevezni, mintha ez változtatna a górék természetén) meg az állam különféle intézményeitől, pl. a kormánytól függenek. Oly mértékben működnek együtt a tőkés érdekképviseletekkel (amelyeket „munkaadói [?!] szervezetek”-nek illik becézni), ami még a korporatív, „katolikus” fasizmusokban (Mussolini, Franco, Salazar, Dollfuss, Imrédy) is kínos föltűnést okozott volna. Ez a vereség következménye, nem a gyávaságé.

S amikor elkövetkeznék az ő pillanatuk, nem ismerik föl, nem értik, szembefordulnak vele. (Időközben a PDSZ mintha észhez tért volna.)

A Pedagógus Szakszervezet sok tekintetben kitűnő elnöke azt nyilatkozza, hogy fönnáll a veszély: a polgári engedetlenség, a kurta, ám engedélyezetlen sztrájk más szakmákra is átterjed.

EZ MIÉRT BAJ? Hát nem jött el az ideje az – erőszakmentes és nyilvánosan elvállalt – közös cselekvésnek? Baj lenne az, ha a tiltakozó akciókhoz a közalkalmazottak más csoportjai (egészségügyi, közlekedési, szociális, közgyűjteményi, hivatali dolgozók) is csatlakoznának? Nem érkezett el az ideje, hogy a mostanáig hallgató egyetemek és kutatóintézetek is bekapcsolódjanak az őket intellektuálisan és morálisan is közelről érintő mozgalmakba?

Általában is meghökkentő mérvű… hm… bátortalanság tapasztalható. A liberális médiák egy része még a szülősztrájkot is helytelenítette – amikor, mint emlékezetes, a szökőnapon otthon maradtunk a gyerekeinkkel – , mert úgy vélik, hogy az iskola: gyermekmegőrző, pontosabban: gyerektároló, a szülő pedig bérrabszolga, s mindkét tény arra inspirál, hogy minden nyomorult ember, kicsi és nagy, maradjon a szokott helyén, ami a munkahely, a zárt intézmény. Senki ne „ugráljon”, senki ne örüljön. Pedig gyönyörű nap volt. Erkölcsileg magasrendű okokból lógni a suliból? Mi lehet ennél nagyszerűbb?

És mi lehet annál nevelőbb hatású, mint hogy jókedvűen, önérzetesen, derűsen, békésen kiálljunk a jogainkért, és hagyjuk a kis, kócos, kockás inges demokratákat tízig aludni, játszani, olvasni, kószálni? Mintha beállt volna a szabadság.

Az ilyen örömöt akarják elvenni és elvonni a magyarországi szakszervezetek a tanármozgalomtól s a vele szolidáris civil társadalomtól. Pedig nélküle nincs kilátás valódi sikerre – meg semmire.

A magyarországi szakszervezetek a hatóságilag engedélyezett és államilag támogatott tiltakozás fából vaskarikáját kívánják a népre erőltetni.

Ennek sajnos az a folyománya, hogy a képzeletgazdag, tartalmas és intelligens szabadságtörekvések számára a szakszervezetek – épp úgy, mint a parlamenti (és helyhatósági) pártok – alkalmatlanok már, végső soron: haszontalanok. Ez nem örömteli dolog: mind a többpártrendszernek, mind a szakmai szervezkedésnek nagy múltja van, és – a közismert bajok és rémségek mellett – óriási érdemei. Mindkettő hozzájárult valaha a kikászálódáshoz a régmúlt zsarnoki mocsarából. De valószínűleg eljárt fölöttük az idő.

Úgy látszik, itt már csak a közügyek iránt elkötelezett honpolgárok spontán akciói, egy-egy célra, időlegesen létrehozott szerveződései, informális kommunikációi jelentik a valódi politikát.

Magának a képviseletnek a gondolata került válságba. A Magyarországon valaminő rejtelmes és kifürkészhetetlen okból „demokráciának” (?) nevezett képviseleti kormányzat (eredeti nevén: „representative government”) élvezi a mai nemzedék megvető (és alaposan kiérdemelt)  bizalmatlanságát. A digitális generáció nemcsak és nem elsősorban digitális, hanem demokratikus: a nép – közvetítések és képviselet nélküli – „azonnali” befolyását követeli a közügyekre.

Ez a demokrácia, nem a többpártrendszer, és nem a parlamentarizmus. A közvetlen, azonnali – nem intézményesülő, nem szervezett, nem állandó – néphatalom.

Ennek az eszmetörténeti párhuzamait (Athén, Rousseau,  stb.) nem most fogom ábrázolni. Viszont fölhívom rá a figyelmet, hogy – az elavult pártok és szakszervezetek mellett – a harmadik befolyásos képviseleti forma, a sajtó is válságban van.

Fura helyzet: az emberek egyik része még „kritikailag” és „plurálisan” se kíváncsi „a profik” véleményére, maga elemez és értelmez, a barátaira hallgat, nem a hivatásos politikusokra és… ööö… „sztárpolitológusokra” meg ún. elemzőkre, bár olykor rájuk sandít.

A másik részük meg kiszolgáltatott „a” híradónak meg „a” rádiónak (ez többnyire a Kossuth, plusz a manipulatív egyenhírek, amelyeket az „MTI” néven futó propagandaszekciótól vesz át ingyen száz gagyi slágerrádió, helyhatósági tévé, ingyen osztogatott bulvárszemét, a helyi főszolgabíróknak és bandafőnököknek engedelmeskedő helyi lap, no meg a gáz kertévé és a propagandalincselés, agitációs pogrom hagyományait keresztező „Andy”- és „Vivien”-féle izé), és  látszólag simán engedelmeskedik a leghajmeresztőbb összeesküvés-elméletek diktátumának. Azaz: a szándékos, tervezett hazugság sugallatának.

Mi se volt tanulságosabb a napokban, mint ez: az ellenzéki sajtó „egyemberként” megrótta a magyar népet online és offline, amiért nem a korrupciót tartja az első számú problémának – tehát nem bizonyult eléggé kispolgári ökörnek, amit a liberális sajtó elvár népünktől – , hanem érett fővel és okosan: a szegénységet és a munkanélküliséget. A sajtónak és zsugorodó olvasótáborának a megvetése kölcsönös. (A mainstream  sajtó lenézően „korrupcióvakságnak” nevezi a helyzet józan és árnyalt fölmérését, amelyre a közvélemény-kutatás szerint a nép képes, az újságírók viszont nem.)

Az akarat, az érdek és a gondolat képviseleti rendszere (pártok, szakszervezetek, sajtó) legitimációjának és „hitelességének” elvesztésével a minőségét is elveszti, a színvonal(talanság) megdöbbentő. És ehhöz a morális bizonytalanság járul.

A szakszervezetek abban a pillanatban hagyták cserben a tanármozgalmat – amelyet az ellenzéki, liberális médiák így neveznek: „Pukliék”, mert immár képtelenek a legelemibb fogalomalkotásra: a struktúra primitív megszemélyesítése a totalitárius uszítás és a kommersz bulvár közös jegye, ne tessék elfelejteni – , amikor a kormányzó szélsőjobboldal által kisajátított tévék (és „szinergikus” kiegészítőik az interneten) sok óceánjáró-rakomány műtrágyát borítottak a békés és demokratikus tiltakozók kócos fejére. A szakszervezetek nagyszerű múltjának a jelszava a „szolidaritás” volt, hűség a dolgozókhoz és a dolgozók összetartása. Az árulás se példa nélküli ebben a történelemben („Wer hat uns verraten? Die Sozialdemokraten.”), de ez a mostani az egyik utolsó. Ki a csuda fog ezek után belépni a szakszervezetekbe? Ki fog megbízni értetlen, érzéketlen és bátortalan vezetőikben?

Szemmel látható, hogy a képviseleti kormányzat (amelyet tudatlan emberek makacsul még mindig „demokráciának” neveznek, pedig láthatják, hogy képviselet még van, de a szabadság meg a népakarat érvényesülése elveszett – és a jelenlegi radikális jobboldali kormányzat ennek csak az eltúlzója, nem a föltalálója) utolsó esztendeit éljük a maga többpártrendszerével, „választásaival” és üres, képmutató, idióta parlamentarizmusával. (Idióta volt az már Mikszáth idejében, de sajnos nem hallgattunk Mikszáthra.) Ennek az egyik következménye a diktatúra valamelyik formája lehet – Romániában már a speciális ügyészség, a titkosszolgálatok, a hadsereg és a fölső bürokrácia mérsékelt diktatúrája uralkodik „technokrácia” néven és „a korrupció elleni harc” hatásos ürügyével, de senki nem vette észre, mert a képviseleti rendszert senki se siratja, ami azért így szomorú – , vagy pedig egyelőre a kiüresedett, elbutult és életveszélyes látszat-többpártrendszerrel, látszatparlamentarizmussal kell együtt élniük azoknak is, akik tudják, hogy befellegzett. Haldokló érdekképviseletekkel, olvasatlan sajtóval, elpocsolyásodott „kultúrával”, kibírhatatlan liberális kedélyeskedéssel, „magas” irodalomnak (és filmnek) negélyezett giccsel.

Természetesen a képviseleti kormányzat, többpártrendszer, parlamentarizmus, „szabadelvű-alkotmányos jogállam”, „a hatalmi ágak elválasztása” stb. viszonylag jobb volt, mint a jelenlegi „illiberális állam” (Orbán miniszterelnök műveltebb és okosabb, mint ellenfelei, ő nem „illiberális demokráciát” mondott – „demokrácia” a kései kapitalizmusban úgyse lehetséges radikális társadalmi változás nélkül – , hanem „illiberális államot”; ő, a nép ellensége, világosabban gondolkodik, mint szegény Fareed Zakaria, akinek a cikke [pontosabban: a cikkének a címe] oly népszerű szűkebb pátriánkban.) Viszonylag jobb volt bűneivel együtt, de visszahozhatatlanul elmúlt.

Igazságtalanság talán, de megföllebbezhetetlen tény, hogy csak végleges kelet-európai bukása után kezdenek átlátni rajta, amikor ez nem annyira elegáns (bukott ügyeket nem illenék átkozni), de hát pokolba az eleganciával.

A föl-fölpislákoló, majd kihunyó és újra fölparázsló szikrái az ellenállásnak és a tiltakozásnak, az emberi méltóságnak és az emberi képzelőerőnek olykor mégis megteremtik az alternatívát, és néha még valamekkora erőre is szert tesznek. Csak bennük lehet reményünk. A kor „hivatásos” politikájából csaknem valamennyiünknek elegünk lett, és okkal.


Támogass havi 1000 forinttal:
További vállalásaink
és támogatási lehetőségek


A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 212 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
oktatás tgm tanár szakszervezet tiltakozás pdsz psz Pukli tanítanék TamásGáspárMiklós 2016. 03. 23. Tovább →
Tetszik
0
komment

Nyomj egy tetsziket, és olvasd a Kettős Mércét a Facebookon!

Ajánlott bejegyzések:

  • Adjunk hitet magunknak október 23-án! Adjunk hitet magunknak október 23-án!
  • Je suis KFC-s munkavállaló Je suis KFC-s munkavállaló
  • Megint Orbánék állhatnak az EU fejlődésének útjába Megint Orbánék állhatnak az EU fejlődésének útjába
  • Bagdad átvette az irányitást a kirkuki olajfinomítók felett Bagdad átvette az irányitást a kirkuki olajfinomítók felett
  • Magukra hagyott tanodákat látogatott a Tanítanék Mozgalom az Adománytaxival Magukra hagyott tanodákat látogatott a Tanítanék Mozgalom az Adománytaxival

A bejegyzés trackback címe:

https://kettosmerce.blog.hu/api/trackback/id/tr378519248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Leírás

Ide írhatsz levelet nekünk!

Hirdetés

Legfrissebb cikkeink

  • Oligarchák, fasiszták, kalózok a cseh választás nyertesei
    Oligarchák, fasiszták, kalózok a cseh választás nyerteseiEstefelé már szinte minden adat beérkezett Csehország választási központjába a voksolásról, így kimondhatjuk, hogy a nyertes a “korrupt elitek” ellen keresztesháborút hirdető, a rendszerváltás után...
  • Adjunk hitet magunknak október 23-án!
    Adjunk hitet magunknak október 23-án!Az október 23-i civil tüntetés valójában nem a rendező Közös Ország Mozgalomról és nem is a pártokról szól, amelyek majd 2018-ban indulnak. Fél évvel a választás előtt az a kérdés, megmutatjuk-e,...
  • Cseh választások: Vezet Babiš, újabb szociáldemokrata párt omolhat össze
    Cseh választások: Vezet Babiš, újabb szociáldemokrata párt omolhat összeA milliárdos Andrej Babiš és populista pártja  az ANO nyeri a cseh választásokat a Europe Elects modellbecslése szerint 26-27%-al az ANO lesz az első, a második helyen a szélsőjobboldali SPD és a...
  • A spanyol kormány példátlant lépett: a Katalán autonómia felfüggesztését javasolják
    A spanyol kormány példátlant lépett: a Katalán autonómia felfüggesztését javasoljákA néppárti spanyol kormány mai ülésén Katalónia autonómiájának felfüggesztésére tett javaslatot. Ha a jobboldali többségű szenátus rábólint a döntésre, akkor  a régió kormánya által gyakorolt...
  • Diktatúrát akarnak a magyarok? – megjegyzés egy globális felméréshez
    Diktatúrát akarnak a magyarok? – megjegyzés egy globális felméréshezA sajtóban nagy visszhangot kapott a Pew Research Center képviseleti demokrácia támogatottságáról szóló globális felmérése. Bombasztikus címeket olvashattunk: a magyarok negyede diktátort akar, csak...
  • A helyi Simicska kerül hatalomra Csehországban?
    A helyi Simicska kerül hatalomra Csehországban?Csehországban képviselőházi választásokat tartanak október 20-án és 21-én. Bár egyre kevésbé merünk a közvélemény-kutatásokra és felmérésekre szentírásként tekinteni, szinte biztos, hogy az új...
  • A német liberálisok nagy visszatérése
    A német liberálisok nagy visszatéréseA 2013-ra látványosan összeomló német liberális párt, az FDP az évtized európai politikai visszatérését hozta össze a szeptember 24-i német szövetségi választásokon. De milyen ez a párt, mit képvisel,...
  • Több mint fél nap telt el, de az ATV még mindig nem kért bocsánatot Sárosdi Lillától
    Több mint fél nap telt el, de az ATV még mindig nem kért bocsánatot Sárosdi LillátólPedig lenne miért. Van ugyanis, ami nem hit kérdése. Az ATV valamiért jó ötletnek gondolta, hogy A nap kérdése ez legyen: „Sárosdi Lilla színésznő azt állítja, hogy Marton László Kossuth-díjas...
  • Je suis KFC-s munkavállaló
    Je suis KFC-s munkavállalóPuzsér Róbert szerint proli pofon csattant Szabó Zoltán Indexes újságíró arcán, amelyet maga az újságíró állított elő. A Fidesz publicistája szerint pedig az Indexet ütötték meg a KFC-ben, és a...
  • Újabb sztrájk jön az Operaházban 
    Újabb sztrájk jön az Operaházban Három szakszervezet hirdetett meg munkabeszüntetést a Magyar Állami Operaházban csütörtökön, a dolgozókkal kötött kollektív szerződés hiánya miatt. A sztrájkra A hugenották október 28-i bemutatója...

Kettős Mérce

Támogatónk

A Kettős Mérce részt vesz a „Network 4 Debate” projektben. Támogatónk a Nemzetközi Visegrádi Alap.

Keresés

Archívum

  • 2017 október (55)
  • 2017 szeptember (61)
  • 2017 augusztus (63)
  • 2017 július (68)
  • 2017 június (58)
  • 2017 május (61)
  • 2017 április (68)
  • 2017 március (68)
  • 2017 február (61)
  • 2017 január (64)
  • 2016 december (65)
  • Tovább...
Creative Commons Licenc
Impresszum | Támogasd a Mércét! | About us | Egyesület | Átláthatóság
Facebook Tumblr Twitter Youtube
süti beállítások módosítása
Dashboard