Hát, elkezdődött.

Miután március 15-én a Kossuth téren tízezrek tapsoltak és éljeneztek, amikor Pukli István, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója polgári engedetlenségi akciót hirdetett, úgy tűnt, hogy a kormány nem igazán foglalkozik azzal, mit szerveznek éppen a pedagógusok. Orbán Viktor szerint egy vicc volt csupán, hogy a mozgalom bocsánatkérést vár mindazoktól, akik az ágazati dolgozókat semmibe veszik és szétrombolják a teljes oktatást (már ez a mondat külön bocsánatkérést érdemelne, ugyebár), az azonnali követelésként megfogalmazott 12 pontra pedig egyáltalán nem reagáltak. Vagyis úgy tűnt, hogy itt senkit se foglalkoztat igazán, hogy mit is követelt az a több tízezer ember a nemzeti ünnepen.

De bármennyire is úgy tűnik, hogy az oktatási kormányzat a babérjain ülve nem tesz semmit, hogy a mozgalom megszervezze a polgári engedetlenségi akciót, a mélyben azért ennél súlyosabb dolgok folynak.

Tanár vagyok, de nem merem a nevemet adni, azért írok ide. A 30-i polgári elégedetlenségben akartam részt venni. Írásban kellene beadnom a részvételi szándékomat, a tankerületi igazgató így kéri. Számfejtésnél nem kap órabért az ember. Nincs is ezzel gond. De ki mer így elégedetlenkedni? Hát mit tehet az ember?

Ez a levél landolt a Kettős Mérce postafiókjában. A levélíró – teljesen érthető módon – a neve elhallgatását kérte. Azt viszont elmesélte, hogy hogyan is történt az, hogy a tankerületi igazgató neveket kért.

A tankerületi igazgató a szokásos hétfői igazgatói értekezleten jelezte az intézményvezetők felé, hogy aki 30-án 8 és 9 között nem „akar" dolgozni, annak reggel írásban kell leadnia ezt a szándékát az intézményvezető felé, aki az un. „bérelszámolás" miatt továbbítani fogja. Arra az órára ugyanis nem adnak bért. Úgy gondolom, ennek teljesen más áll a hátterében. Megfélemlítésnek nevezném, vagy finom lebeszélésnek. Rákényszerítenek arra bennünket, hogy más formában (nem tanítok azon az órán) „sztrájkoljunk".

Nos, akkor ennyit arról, amit tegnap Palkovics államtitkár úr kegyes volt az ATV-ben elmondani, miszerint az egy órában akciózó tanárokat érő egyetlen retorzió az lehet, hogy máskor meg kell tartaniuk az óráikat. Abba inkább ne menjünk bele, milyen butaságot állított ezzel az államtitkár úr, aki vélhetően nem pontosan értette meg sem a polgári engedetlenség definícióját, sem a pedagógusok követeléseit, sem azt, hogy milyen munkabeosztásban dolgozik egy tanár… Vagy talán azt várja, hogy akkor tanítási idő után pótolják ezeket az órákat? Netán egy óra alatt kettőt tartsanak meg? Vagy a szünetekben pótolják be az órarendbe be nem zsúfolható plusz egy órájukat? És mit szólnak majd ehhez a diákok, a maguk órarendjével?

De ha Palkovics szavait igazságként fogadjuk el, hogy lehetséges, hogy a tankerületi igazgatók már bérmegvonást helyeztek kilátásba az engedetlenkedőknek?

És nem ez volt az elmúlt napok egyetlen ilyen esete.

Akadt olyan iskola, ahogy az igazgató küldte szét az ukázt: „A március 30-ára tervezett sztrájk - véleményem szerint – jogellenes, így ahhoz nem járulok hozzá.” Így, a lényeget szépen aláhúzva. Hogy a Tanítanék Mozgalom nem sztrájkot, hanem polgári engedetlenségi akciót hirdetett meg, az az igazgatót kicsit sem zavarta.

Máshol ugyancsak a tankerületi igazgató „érdeklődött” arról, milyen mértéken támogatja az iskola a polgári engedetlenségi akciót, és tisztában vannak-e azzal, hogy ezért utólag „felelősségre lehet majd vonni” őket.

Egerből érkezett egy jelzés, „ISKOLA” megjelöléssel: „Itt még a szakszervezet is fenyegeti a dolgozókat a kirúgással. Szép demokratikus ország.” Tegyük hozzá, hogy jogilag egy polgári engedetlenségi akció miatt kirúgni csak úgy senkit sem lehet.

Vagy menjünk tovább: olyan iskola is van, ahol az igazgató rendkívüli tanítási szünetet rendelt el, hogy a pedagógusok ne tudjanak tiltakozni. (És hajtsunk fejet a tanárok előtt, akik elmondásuk szerint azzal ünneplik meg ezt a rendkívüli tanítási szünetet, hogy buszt bérelnek, amivel közösen elutaznak a legközelebbi, aznap is kinyitó iskola elé, hogy ott fejezzék ki szolidaritásukat!)

Mindezen esetek azt bizonyítják, hogy bár a felszínen nem látszik, azért a tankerületi igazgatók és az iskolaigazgatók valamilyen formában megkapták az ukázt: ahol csak lehet, bizonytalanítsák el a pedagógusokat, hátha ettől kevesebben mernek majd valóban kiállni, és a jelenlegi oktatási rendszer ellen tiltakozni.

Meglepődni viszont immár sajnos azon nem kell, hogy érdemi tárgyalások helyett megfélemlítéssel próbál hatni a pedagógusokra a kormány. Amióta a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele napvilágot látott, ez a bevett módszer. Nem véletlen, hogy már azt a nyílt levelet is sokan nem merték aláírni. Aztán azt listázták, hogy ki megy el a szolidaritási demonstrációra. Néhány nappal azelőtt, hogy a szülők a „Nem leszek suliban” nappal fejezték ki szolidaritásukat, Sipos Imre helyettes államtitkár körlevele okozott riadalmat, amiben arra hívta fel a figyelmet, hogy a pedagógusoknak mindenben a törvény betűje szerint kell eljárniuk. Utólag viszont igazgatókat hívtak raportra, hogy számoljanak be róla, hányan hiányoztak iskoláikból.

És most ez. Hát nem sok ez egy kicsit a véletlen egybeesésekből?

A polgári engedetlenségi akció végre rámutathat a helyzet tarthatatlanságára. Arra, hogy ma Magyarországon egy pedagógus a törvény gátló ereje miatt nem tud sztrájkkal hangot adni elégedetlenségének. Hogy ezt az akciót ilyen alantas módszerekkel próbálják meg elszabotálni, épp azt bizonyítja, hogy már van mitől félnie a kormánynak. Olyan erő szabadult most el, amellyel nem tudnak érdemben mit kezdeni. Mert ahhoz egy asztalhoz kellene ülniük az oktatásban dolgozó szakértőkkel, akiknek észérvei, szakmai anyagai bizonyítják: ez a kormány rossz oktatáspolitikát folytat. Ami elsősorban a felnövő generációk életét teszi tönkre. Csakhogy abban a pillanatban, ahogy leülnének ehhez az asztalhoz, kiderülne, hogy nem képesek mit kezdeni ezekkel az észérvekkel. Ennek a kormánynak ugyanis nem erőssége, hogy tévedéseit beismerje, hibáit korrigálja. Ez most a legnagyobb baj. Az pedig egyenesen tragédia, hogy ehelyett fenyegetéssel próbálják meg betömni az elégedetlenkedők száját.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 212 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!