Tüntetők, kommentelők, egyszerű emberek, sőt néha még politikusok is elutasítják, hogy amikor egy közügyben elmondják a véleményüket, akkor politizálnának. „Én szakmai véleményt mondok, nem politikait”, bírálja a szakértő a kormány egy intézkedését, majd hátradől és megnyugszik, hogy kikerülte a csapdát, hogy rossz embernek gondolják. Pedig a helyzet az, hogy belesétált a csapdába.

(Fotó: MTI / Marjai János)

Most a tanártüntetők, de korábban már jó sokan belesétáltak ebbe a csapdába, amely annak fel nem ismeréséből fakad, hogy ha megfogalmazok egy szakmai, szakmapolitikai követelést, és azt szeretném átvinni a döntéshozókon, ahhoz hatalmat kell szereznem, amivel rákényszerítem őket a döntésre.

Támogatókat és nyomásgyakorlási eszközöket kell szereznem, és meg is kell szerveznem a támogatóimat, majd olyan munkákat kell elvégeznem, amelyek túllépnek a szakmai tartalmakon. Tehát politizálni kell. Ha pedig a kormány ebbe nem megy bele, akkor meg kell küzdenem vele. Ez pedig már durván túllép a szakmai tartalmon. Ha viszont görcsösen ragaszkodom ahhoz, hogy nem politizálok, akkor hiteltelenné fogok válni, hiszen a napnál is világosabb, hogy azt teszem: hatalmat koncentrálok, támogatókat gyűjtök, közösséget hozok létre, és azt szervezem meg.

Nem kell magasabb labda annál bármilyen kormánynak a tiltakozás elnyomáshoz, mint rámutatni erre.

Az a tévedés, hogy a szakmai követelésekért való kiállás nem politizálás, két dologból ered. Egyrészt abból, hogy az emberek fejében elvált a pártpolitikai tér a valóságtól. Úgy tekintünk a pártok csatározásaira, mint egy olyan helyzetre, amelyben nem kell részt vennünk, vagy felesleges részt vennünk, mivel nincs hatásunk rá, és ennek sincs hatása az életünkre.

Ez persze önáltató hazugság, hiszen fizetünk adót, járunk egészségügyi intézménybe, iskolába, használjuk az utakat, a tömegközlekedést, igénybe veszünk állami támogatásokat, és hosszan sorolhatnánk, hány olyan cselekedetet hajtunk végre, amelynek köze van a pártpolitika alakulásához. Csakhogy minél kevésbé érezzük azt, hogy van beleszólásunk ezekbe a döntésekbe, annál kevésbé érezzük azt is, hogy ennek hatása van az életünkre. Olyasmi ez, mint a hideg szél, ami zavar ugyan, de tudjuk, hogy úgyse állíthatjuk meg, maximum felveszünk egy sálat. És nem gondoljuk, hogy közösen meg kell változtatnunk a szélirányt.

A magyar civil társadalom, az állampolgárok nagy része abban a tévhitben él, hogy van egy pártpolitikai mező, meg van egy civil mező, amelyik nem ér össze, amelynek a döntései nem találkoznak. Megúszható a politizálás, lehet anélkül is kicsit jobban élni. Megoldjuk magunknak.

Amikor pedig nem látszik más lehetőség, mint a hatalom ellen való felvonulás, mert már nem tudjuk megoldani magunknak, akkor belesétálunk a csapádba, és azt gondoljuk, a valóságban is elkülönül a pártpolitikai és a civil tér, és nekünk elegendő az utóbbiba belépni. Aztán jön a meglepődés, amikor a hatalom visszalő (pedig tényleg őszintén azt gondolják a magukat civilnek nevező tüntetők, hogy maga a „civil” szó megvéd attól, hogy a hatalom visszalőjön). Majd jön a második meglepődés, amikor mi visszalövünk a hatalomnak, és önkéntelenül belépünk a pártpolitikai mezőbe. A harmadik megdöbbenés pedig akkor jön, amikor egyre kevesebben hiszik el nekünk, hogy mi nem politizálunk. Arra pedig nem is gondolnak a tiltakozók, hogy ez azért történik, mert valójában politizálnak, ezért válik egyre hihetőbbé, amit az ellenoldal állít, hogy itt politizálás folyik, és egyre gyengébb és gyengébb lesz a kétségbeesett védekezés, hogy „de hát szakmai alapon”. Aztán jön a bedarálás.

Pedig a határvonal nem a politizálás és a nem politizálás, nem a civilek és a politikusok között húzódik, hanem azok között, akik meg akarják szerezni az államhatalmat, és azok között, akik befolyásolni szeretnék azt. Azaz a pártpolitika és a politika között. Mármint még mindig ugyanarról a térről beszélünk, csak nem ugyanazokról a célokról.

A politizáló állampolgár nem kívánja megszerezni az államhatalmat, nem indul választáson, ő azért gyűjt hatalmat, támogatókat, mert befolyásolni kívánja az államhatalmat, a törvényhozást,  a képviselőket, a kormányt: így akar célt érni. A pártpolitikus pedig élni akar az államhatalommal, és így kívánja jobbá tenni az országot.

És itt válik fontossá a valós megkülönböztetés. Ha a kérdésre, hogy maguk politizálnak-e vagy sem, nem azt feleli egy civil vezető, hogy „én nem politizálok”, hanem azt, hogy „én nem indulok a választáson, nekem ez az ügy fontos, és én ezért küzdök”. Az már hihető lesz. Ha azt válaszolja, „én nem politizálok, ez egy szakmai ügy”, akkor viszont hiteltelen lesz, hiszen politikai döntés a tárgyalás elutasítása, a tüntetés, a sztrájk.

A Fidesz pedig jól és pontosan látja, hogy ezek a valódi jelentéssel rendelkező szavak hogyan használhatóak fel és ki az ellenzéki mozgolódások ellen, és az elmúlt 6 évben így őrölte fel az ellenzéki tiltakozások sorát. Ugyanis a rágalomkampányoknak, a bajnai gárdázásoknak nem az a lényege, hogy ezek igazak, hanem az, hogy a politizálás tagadásának hitelvesztését erősítik.

Úgyhogy tessék szépen azt mondani,  én nem pártpolitizálok, de semmiképpen sem azt, hogy nem politizálok, hiszen a politika szó jelentése a közösség ügyeinek az intézése, márpedig egy szakmai vagy szakmapolitikai követelést se lehet jobban leírni ennél. Nem tudjuk megúszni, hogy ezt a differenciálást megtegyük a pártpolitizálás és a politizálás között.

UI: A cikk egyébként pontosan működik akkor is, ha a pártpolitika szót a kormányellenes tüntetéssel, a szakmait pedig a szakmai tüntetéssel helyettesítjük be. Ugyanis valójában egy tüntetés, amely a kormánytól követel változásokat, nem egy szakmai tüntetés, hanem egy kormányellenes tüntetés, szakmai tüntetés az, ha általánosságban próbálja felhívni a figyelmet egy-egy ügyre.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 212 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!