A sztrájk lényege a hiány felmutatása. Az, hogy a sztrájkolók felhívják a céges vagy állami döntéshozók figyelmét, ha ők nem lennének, “leállna a gyár”. A tiltakozás, az érdekérvényesítés egy demokratikus, egészséges társadalom alapja. Most mégis ezt a két dolgot kérdőjelezi meg a kormány.

Amikor 2 hónapja arról írtunk, hogy lényegében lehetetlen a sztrájk, arra gondoltunk, ami most történik. Az a sztrájk ellehetetlenítése, hogy a kormány igazolatlan órának számolja a sztrájk idejében be nem vitt gyerekeket, hogy lényegében ezzel kötelezze a szülőket arra, vigyék be a gyerekeket az iskolába, és ezzel “betömje” a hiányt. Az, hogy minden iskolában kell elégséges szolgáltatást nyújtani, nem csak tankerületenként egy iskolában (és ez a Fidesz 2011-es sztrájktörvény módosítása miatt van így), arra jó, hogy ne érezhessék a tanítás hiányát a szülők. Az, hogy be kell pótolni ezeket az órákat később, ahogy az Emmi követeli, lényegében egy óracserévé próbálja degradálni a tiltakozást.

A kormány célja, hogy ne álljon elő az a helyzet, ahol a társadalomnak már kedvezőtlen a tanárok sztrájkja, ahol az embereknek vitatkozniuk és gondolkodnkiuk kell arról, hogy igazuk van-e a tanároknak vagy sem.

Persze ugye a kormány ilyenkor saját szavai szerint a tanárok és a gyermekek védelmében jár el. Csak hogy ez hazugság. Valójában a sztrájk is értük szerveződik, és a sztrájkolók azok, akik a gyerekek védelméért, érdekeiért, jobb oktatásért harcolnak. A sztrájkolók pont a gyerekek egy napos nem ellátásával hívnák fel a figyelmet arra, hogy mi történik, ha rossz ellátást kap a gyerek. A sztrájk annak a demonstrálása, hogy mi történik, ha leáll a gyár. A kormány pedig ennek a demonstrációnak a jogát veszi el.

Pedig egy egészéges politikai lelkületű országban a kormány elmondaná az ellenvéleményét, de nem akadályozná törvényekkel, a törvények saját jog szerinti értelmezésével, fenyegetésekkel, lejárató kampányokkal - ahogy a VS.hu és az Index cikkeiben is olvasható - a tiltakozók jogait. Ugyanis egy normális politikai lelkületű országban a kormány nem csak azokat képviseli, akik szolgalelkűen vagy meggyőződésből egyetértenek vele, hanem mindenkit. Ugyanis a tiltakozáshoz mindekinek joga van; a tiltakozás maga egy rosszul működő rendszer tünete, és aki ezeket a tüneteket elfojtja, nem is akarja a rendszereket meggyógyítani.

Egy demokratikus kultúrájú országban a kormány nemcsak lenyelné a tiltakozásokat, és hagyná őket kifutni, hanem valóban meghallgatná és a gyakorlatban is tekintetbe venné az ellenvéleményeket; nem trükközne, zsarolna, fenyegetne, lejáratna. Egy demokratikus kultúrájú országban a sztrájk alatti elégséges szolgáltatás mértékét nem egyoldalúan a másikra kényszerítve deklarálná a kormány, hanem valóban megegyeznének róla.

Csakhogy ma mindez nem létezik Magyarországon, és ez nem valamiféle kulturális sajátosság, hanem annak a következménye, hogy hagyjuk érvényesülni a megfélemlítést, a zsarolást, a fenyegetést, és nem lépünk fel ellene, hogy nem védjük meg a jogainkat. Azt már megtanulhattuk, hogy a Fidesz akkor enged, ha erőt érez. Végre azt is meg kéne tanulnunk, hogyan tudjuk a kormányt rászorítani arra, hogy tisztességesen viselkedjen.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 220 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!