Nem újdonság, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szeret trükközni a számokkal, ha arról van szó, hogy a kormány győzelmi jelentéseit kell egy kicsit hátulról megtámasztani. De hiába a hivatal igyekezete, ha a kormánytagok egy párhuzamos valóságból nyomják a propagandát. Íme, egy újabb gyönyörű példa.

Fotó: Laczkó Kornél

„Ma a közfoglalkoztatottak nélkül is közel jár az egymillió új munkahely megteremtéséhez Magyarország” – jelentette ki a minap Kósa Lajos. Kár, hogy tételesen nem sorolta fel, hogy hol és miként sikerült ezt az egymillió új munkahelyet (a közfoglalkoztatottak nélkül is) megteremteni. Mert valahogy a tények nem ebbe az irányba mutatnak. Persze, Kósát az ilyesmi nem szokta zavarni.

A KSH legfrissebb adatai kicsit árnyalják a képet. A statisztikai hivatal közölte: február–áprilisban a foglalkoztatottak létszáma 4 millió 294 ezer fő volt, 153 ezer fővel több, mint egy évvel korábban. A növekedéshez a hazai elsődleges munkaerőpiac 111 ezer fővel járult hozzá, a közfoglalkoztatottak köre 28 ezer fővel bővült, miközben külföldi telephelyen 13 ezer fővel dolgoztak többen. Mindeközben pedig a munkanélküliek száma ugyanebben az időszakban az egy évvel korábbihoz képest 73 ezer fővel (265 ezerre) csökkent.

Mivel magyarázhatók ezek a számok? Az adatok javulásához hozzájárulhattak  a külföldre vándorló, és ott munkát vállaló magyar állampolgárok. Ők ugyanis kiváló példái annak, hogyan lehet szépen kozmetikázni a számokat. Az, aki korábban idehaza munkanélküli volt, de külföldön talált munkát, egyszerre csökkenti a hazai munkanélküliségi rátát, és növeli a foglalkoztatási mutatót. Ügyes, nemde? Ha viszont volt idehaza is állásuk, mégis úgy döntöttek, hogy jobb lesz nekik a határ másik oldalán, helyükre fel lehetett venni valaki mást. Szóval így lehet nyerni az elvándorláson.

Igaz, hogy ezzel még nem találtuk meg a megnyugtató választ arra, hogyan lett több munkahely Magyarországon, hiszen azt azért még a statisztikai hivatal sem meri megtenni (egyelőre), hogy a külföldön dolgozókkal is a hazai foglalkoztatási adatokat szépítgeti (bár a 13 ezer külföldi telephelyen dolgozó magyar már kezdi dúsítani ezt a statisztikai sort is).

De szerencsére itt van nekünk a közfoglalkoztatás, mint csodaszer – még 28 ezer főt sikerült idén is beterelni a kilátástalanság poklába, a közmunka világába. „Kár”, hogy lassan eléri a plafont a közmunkások száma, sokkal több bevonható személy már nincs, legfeljebb az iskolákból kikerülő fiatalokat lehet ebbe a szektorba belökni (ez egyébként hatékonyan megy a kormánynak). Igaz, hogy a jövő évi költségvetésből is látszik, hogy az áhított cél ez lenne – nem véletlen, hogy az amúgy nemzetközi szakértők szerint is hasznos, fiatal munkavállalókat segítő Start-munkaprogramra kevesebbet szán az állam a központi büdzséből, míg a közfoglalkoztatásra fordított összeg évről-évre nő 2013 óta. Csakhogy most már ezzel kapcsolatban is van egy kis bibi...

„A tapasztalatok azt mutatják, hogy a közfoglalkoztatásba bevonhatók létszámának további növekedése különböző okok (mentális, szociális vagy egészségügyi problémák) miatt korlátozott lehet, a közfoglalkoztatottak 250 ezer fős létszáma várhatóan tovább már nem emelkedik” – ez áll a költségvetés Nemzeti Foglalkoztatási Alapról szóló indoklásában. Várhatjuk tehát, hogy a kormány valamiféle új csodafegyverrel támad majd, hogy ezeket a „mentális, szociális vagy egészségügyi problémák miatt korlátozott” személyeket is bevonja a munka világába. „A közfoglalkoztatásba sem bevonható társadalmi rétegek foglalkoztatási lehetőségeinek megteremtése érdekében kormány-program kerül kidolgozásra” – áll a tervben. Talán ez egy lehetséges jövőbeli megoldása Kósa szavainak is, ha az új munkahelyek megteremtéséről van szó. De az biztos, hogy a közmunka-program sikereiből kiindulva sok jóra nem számíthatunk.

És még mindig ott van az a 111 ezer ember, akik az elsődleges munkaerőpiacon járultak hozzá a foglalkoztatási ráta kedvező adataihoz. Viszont a GKI Gazdaságkutató rámutatott arra is, amikor a statisztikák csúsztatásaira igyekezett felhívni a figyelmet, hogy miközben a közszférában már a 2008-as válság előtti szintet is meghaladja a foglalkoztatás, addig a versenyszférában még nem érte el azt. Való igaz tehát, hogy egyes szegmensekben jobban teljesítünk – ettől azonban nem várható végleges megoldás.

Az persze módszer a munkanélküliség csökkentésére, ha az állam a saját szárnyai alá terelgeti az embereket, csakhogy a közszféra sem nyújthat örökké, mindenkinek megoldást. És akkor a bürokráciacsökkentő programra (ami Lázár János vesszőparipája) már ne is merjünk gondolni – annak célja ugyanis épp az, hogy innen a versenyszférába terelgesse a munkavállalókat.

Kérdés, hogy hova?

Jelenleg ugyanis a helyzet korántsem olyan jó, mint amilyennek lennie kéne. Magyarországon a versenyképes szakmákban ugyanis óriási a hiány. Utoljára a 2008-as gazdasági válság előtt volt olyan sok betöltetlen álláshely Magyarországon a versenyszférában, mint amennyi most van, a szakképzett munkaerőért tehát öldöklő harc folyik.

Mely ágazatokban? Az egészségügyben és a vendéglátóiparban bizonyosan (ugye, ezekben a legnagyobb az elvándorlás is), de képzett szakmunkásokból is nagy a hiány. Vasutasból is szükség lenne még legalább 300-ra, és még a Magyar Honvédség is mintegy 5000 fős létszámhiánnyal küzd, hogy a képzett mérnökökről és informatikai szakemberekről már ne is beszéljünk…

Régiónként is nagyon változó a munkaerő-piaci igény – bár a legtöbb munkahely a fővárosban van, itt lelhető fel a legtöbb betöltetlen álláshely is. Emellett a fejlettebb régiók közül Nyugat-Magyarország, ezen belül is főként Győr és környéke, valamint az osztrák határ menti területek vannak komolyabb bajban. Mindeközben a munkanélküliség egészen más területeket súlyt – csakhogy a kereslet és a kínálat nehezen találja meg egymást. Az országon belüli mobilitási hajlandóság (lehetőség) nem túl nagy, emellett az elszegényedő régiókban a szakképzettség megszerzése is komoly akadályokba ütközik, így azok, akik Borsod vagy Somogy megyében beragadnak a munkanélküliségbe, jóformán esélytelenek arra, hogy abból kilépjenek.

Ezek tehát a szomorú tények, hiába is próbálnák elfedni őket a KSH igyekvő munkatársai. És hogy akkor mégis hol van az a közel egymillió új munkahely, amivel a Fidesz kampányolt, és ami Kósa szerint már létezik is? Rejtély.

Hívjuk hát segítségül a matematikát: a KSH adatai szerint 2010 márciusa és májusa között (vagyis a kormányváltás idején) a 15–74 éves korosztályból 3 millió 756 ezren végeztek valamilyen munkát. És ismételjük el újra: 2016 februárja és áprilisa között a foglalkoztatottak létszáma 4 millió 294 ezer fő volt. Vagyis egészen pontosan 538 ezerrel dolgoznak többen most, mint akkor. Na de akkor hol van a másik, majdnem félmillió új munkahely?

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 242 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!