A héten előbb Lázár János, majd Kovács Zoltán szóvivő eresztett el megjegyzést arra vonatkozóan, hogy ha lenne népszavazás az EU-ról, ők bizony a kilépésre szavaznának. Bár több kormánytag is tett ezzel ellentétes állítást, ezek a mondatok mégsem véletlenek, hanem valamilyen politikai terv részei. Én mégse azzal akarok foglalkozni, hogy vajon simán az EU-ellenesség meglovagolásáról van-e szó, vagy a kvótanépszavazást akarja EU-ellenes népszavazássá átalakítani a Fidesz, esetleg tényleg kilépésben gondolkoznak Orbánék. Egyszerűen csak arról akarok írni, mennyire cinikus mentalitás ez egy hat éve kormányzó párttól.
Az EU intézményrendszerével valóban vannak gondok, bár elvileg minden pozícióban választott képviselők, illetve választott képviselők által választott képviselők ülnek. Közös EU-s politika hiján, és a tagállami belső politikai rendszer által motivált Európai Parlamenti választások miatt nincs valódi demokratikus kontroll az EU-val szemben, és a távolság miatt nem is látnak bele az állampolgárok az EU ügyeibe. És azt is láthatjuk, az EU pénzosztása mennyire korrupt, és ezzel együtt mennyire hagyja ez a nagy bürokrácia a tagállami korrupciót. Erre talán nincs is jobb példa mint a felcsúti kisvasút története. Sőt, sajnos a különböző törvényjavaslatok és lobbisták működése arra is rámutat, mennyire összefonódott a pénz világa és az EU bürokráciája, ha pedig a nagy válságokat nézzük sorra, egyszerűen nem látszik, hogy az EU intézményrendszere valóban a hétköznapi emberek számára fontos, és segítő döntéseket tudna hozni. Leginkább az derül ki, hogy lassan a különböző elit érdekcsoportok harcára korlátozódik az Unió politikai színpada.
Ezt használják ki a szélsőséges pártok szerte Európában, akik nem egy demokratikusabb unióért és nem a korrupció megelőzéséért, nem a munkavállalók jogaiért, a szegénység megszüntetéséért, vagy a lecsúszó középosztályok megvédéséért szállnak síkra, hanem egyszerűen ráfognak minden bajt az EU-ra, így csökkentve az otthoni politikai pártok és kormányok felelősségét a fenti kérdésekben. Ezek a szélsőségesek lényegében az Unió intézményeiben folyó elitharcot importálják nacionalista köntösben a tagállamok lakosságának, hogy elfedjék a valódi próblémákat egy nemzetállam kontra EU harccal.
Erre kiváló példa Lázár János, aki szerint az EU nem váltotta be a csatlakozáskor hozzáfűzött reményeket, mert nem emelkedtek megfelelően a fizetések azóta. Mondja ezt Lázár János hat év Fidesz-kormányzás után, amelynek ötödik évében, 2015-ben, a szintén EU-s tag, nálunk a belépéskor rosszabb helyzetből induló Szlovákiában története során először a nettó átlagbér megelőzte a magyart, és ahol Győrtől alig 100 kilométerre, ugyanazoknak a cégeknek a gyáraiban egy karosszérialakatos 50 ezer forinttal keres többet, mint Magyarországon.
De említhetnénk az oktatás vagy az egészégügy területét is, ahol szép lassan GDP arányosan az EU-s belépés óta az élbolyból az utolsó helyre csúsztunk le a kelet-európai régióban, úgy, hogy például a lengyeleknél ebben az uniós ciklusban ez a két terület kiemelt a pénzosztás szempontjából. És akkor a szegénységi mutatókról ne is beszéljünk, ahol rendre Szlovákiával és Romániával mérnek minket egy csoportban, miközben 12 éve még Csehországgal és Lengyelországal voltunk az élbolyban.
A helyzet az, hogy az elmúlt 12 évben naponta 2 milliárd forint, összességében körülbelül 10 ezer milliárd forint EU-s pénz érkezett Magyarországra, amelynek rosszul elköltésében, ellopásában bár terheli felelősség jocskán az EU rosszul kitalált pénzosztási intézményrendszereit is, és terheli felelősség őket azért, hogy hagyják a korrupciót, de az igazi felelősség a magyar politikai elitet terheli, akik ezt a második világháború utáni, a nyugat-európai országoknak juttatott Marshall-segélyhez mérhető pénzt úgy vették föl, hogy lényegében az átlagállampolgár nem érzékelt belőle semmit.
Persze ne legyünk igazságtalanok! A 2008-as válság sokat elvett ezeknek a pénzeknek a hatásából, de 2016-ban már feltehetjük az alábbi kérdéseket, és nem csupán az EU-nak, hanem leginkább saját politikai vezetőinknek.
Hova tűnt ez a 10 ezer milliárd forint? Miért nem nőtt ki ebből egy erős kis és középvállalkozói szektor Magyarországon? Miért rohad ennyi pénz mellett az egészégügy és az oktatás? Hogy lehet a magyar átlagbér alacsonyabb mint a térség országaiban?
A válaszra pedig nem kell mást tennünk, csak kimennünk a településünk, kerületünk főterére, megnézni a térkövezett tereket, a szökőkutat. Ezeket a pénzeket ugyanis vagy maradandót nem nyújtó projektekben elégették, vagy egyszerűen ellopták.
Ha tudni akarjuk, hol ez a pénz, nézzük meg Mészáros Lőrinc 700 milliós villáját Horvátországban, Lázár János 7 éves gyerekének 70 milliós házát, vagy a többi oligarcha, Orbán, Rogán, Vajna, Garancsi, Simicska, vagy az előző éra oligarcháinak hihetetlen vagyonnövekedését.
Az EU-s pénzek idejöttek és elköltődtek, de ebből nem a lakosság profitált, hanem egy új tőkésosztály jött létre, akik most felvásárolva a médiákat és a pártokat uralkodnak felettünk.
Az EU-s pénzek Magyarországon egy olyan folyamatot hoztak létre, mint a rendszerváltás olajügyei: hihetelen gyorsan gazdagodtak meg kevesek, a sokaknak járó pénzeken. Az olajügyek folyománya tudjuk mi lett. A legkisebb becslés szerint is 1000 milliárdnyi adófizetői pénz olajszőkítésben való ellopása után négy évvel később jöhetett a Bokros-csomag, amely 1400 milliárd forintnyi megszorítást hozott. Ezt akkor a Kádár-rendszer adósságára és a becsődölő cégekre fogták, részben jogosan.
Most pedig az EU-pénzek elfogyása után láthatjuk, az első negyedévben mekkorát zuhant a gazdaság. A 2018-ig felhasználandó újabb pénzosztási ciklus elfogyása után valószínűleg újabb megszorítások jönnek majd, amiket a kormány majd az EU-ra fog fogni.
Pedig a valóság az, hogy az EU vezetőinél a magyar politikai elit tagjai és oligarchái, ebből is kiemelten a Fidesz oligarchái és vezetői, sokkal nagyobb felelősséget viselnek. Amikor pedig az EU-t szidják, és belebegtetik az EU-ból való kilépés lehetőségét, nem tesznek mást, mint a saját felelősségüket próbálják tompítani, és ráverni a távoli EU-ra az alacsony fizetésekért, a szegénységért, az egészégügy és az oktatás katasztrofális állapotáért.
Ha pedig hagyjuk azt, hogy a nacionalista hőbörgéssel eltakarják a valóságot, akkor mindegy lesz, EU-tagok leszünk vagy sem, úgyis mi fogjuk megszívni, és úgyse fogunk semmit látni azokból a pénzekből, amit nem a magyar oligarcháknak, hanem a magyar állampolgároknak fizetnek be a nyugati országok adófizetői.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 242 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.