A magyar baloldal másfél éve képtelen érthető és elfogadható válaszokat adni arra a számtalan kérdésre, amelyet a menekültválság felvet. Az eddig született válaszok nemes egyszerűséggel sorolhatóak a gyalázatos kategóriába. Mert az nem baloldali, aki elfogadja szükségszerűnek a vasfüggönyt, és az sem az, aki az Európai Unió jelenlegi torz menekültpolitikáját tartja követendőnek. Kalmár Szilárd írása.

kép: Aris Messinis / AFP 

Mindenki érkezzen meg oda, ahová tart

Az első és legfontosabb baloldali válasz ezen a területen az, hogy Európának be kell fogadnia a menekülteket. Senkit sem hagyhatunk élhetetlen és embertelen körülményeket biztosító helyeken, félúton az elhagyott otthon és a célország között. Törökország, Görögország és az utóbbi időben Szerbia menekülttáboraiban tízezrek, javarészt családok sínylődnek. Gyermekek, nők ezrei válnak zaklatás, erőszak áldozatává, fiatalok különböző drogok rabjává. Ráadásul ezeken a reménytelen helyeken a vallási fundamentalizmus olyan embereket is megfertőzhet, akik éppen az elől menekültek el szülőföldjükről. A befogadás nem lehet korlátozott, nem fogadhatjuk el, hogy Európában elsőrendű és másodrendű állampolgárok legyenek, integrált társadalom nem elképzelhető úgy, hogy jogok és jogosultságok csak keveseknek vannak. Ez természetesen az állampolgári kötelezettségekre, a törvények betartására is vonatkozik.

A második válasz az, hogy nem fogadjuk el az Európai Unió menekültpolitikáját, nemet mondunk az erőszakos kvótarendszerre és arra is, hogy a menekültet regisztráló országba visszatoloncolható bárki. Mindenkinek lehetővé kell tenni, hogy oda érkezzen meg, ahová tart. Ha Magyarország betartotta volna az uniós szabályokat, akkor ma milliónyi, a centrumországokba tartó embernek lennénk a börtöne. Ez a kijelentés nem azt jelenti, hogy elegánsan kibújunk a felelősség alól azzal, hogy oldják meg a problémát azok az országok, ahova a menekültek eljutni szeretnének. Baloldaliként igenis fogadnunk kell azokat, akik nálunk szeretnének letelepedni. Azokat nem, akiket önszántukon kívül akarnak visszatoloncolni hozzánk a gazdagabb országokból, de azokat igen, akik úgy döntöttek, hogy a magyar társadalom tagjai akarnak lenni.

Egy évvel ezelőtt például még semmi probléma sem volt a hazánkban élő ötvenezer iszlám vallású, többnyire közel-keleti származású honfitársunkkal, csak politikai kampánnyal lehetett ellenük hangolni a társadalom egy részét. Magyarország minden komolyabb gond nélkül tudna befogadni százezer menekültet is akár, ha megvolna az integrációt segíteni hivatott háttér. Az egyetlen probléma ezzel az, hogy mindehhez pénz is kellene, ami persze nincs. Miként is lehetne egy olyan országban, melynek a kormánya saját népét is módszeresen pusztítja azzal, hogy nem szab határt a nyomornak, szükséges rossznak tekinti az otthon elvesztését és esélyt sem biztosít annak, aki munkanélküli lesz. Ma egy menekült Németországban azonnal nyelvórára kell járjon, nálunk az állam egy jóval nehezebb nyelv esetén sem biztosít nyelvtanulási lehetőséget, még azoknak sem, akik menekültként vannak nálunk számon tartva. 

A terror elsősorban az etnicizált szegénység következménye

Baloldaliként arra is választ kell adni, hogy miként viszonyulunk a terrorhoz, amely vallási fanatikusokhoz köthető. A válasz az, hogy a terrort elítéljük, de ez semmit sem változtat azon, hogy támogatóan és integráció lehetőségének biztosításával fordulunk azok irányába, akik muszlim vallásúként nálunk kívánnak élni. Nekik ehhez semmi közük. A terroristák legfőbb célja éppen az, hogy mélyítsék és szakadékká szélesítsék a többség és a kisebbség közötti társadalmi törésvonalakat.

Látnunk kell, hogy a terror a nyugati társadalmakban dúló osztályharc mellékterméke. Európában a szegénység etnicizálódott, azaz a bevándorló családok kerültek nehéz anyagi körülmények közé, a szinte egységes középosztállyá olvadó többségi társadalom alá, leggyakrabban nyomorgó, kiszolgáltatott kizsákmányolti helyzetbe. Ezen az sem változtatott, hogy a felszínen ezekben a társadalmakban befogadásról és integrációról beszéltek, miközben mégis sajátos üvegplafon képződött a bevándorlók és gyermekeik feje fölött, melyen a többség számára lehetetlen volt az áttörés. Az ebből fakadó tömeges frusztráció az egyik fontos felhajtóereje az iszlám fundamentalizmusnak.

Az, hogy a magukat megalázva érző és helyi viszonyok között szegény tömegek nem a baloldal mellé álltak, az a baloldal hibája is, mert a legtöbb balos politikai formáció és a szakszervezetek megmaradtak a többségi társadalmon belül, képtelenek voltak megszólítani és képviselni a bevándorlókat. A helyzet kísérteties módon hasonlít a hazai cigányságéra, a szegénység nálunk is jelentős mértékben etnicizálódott mára, szerencsére a probléma idehaza még mentes az olyan szélsőséges megnyilatkozásoktól, mint az iszlám fundamentalizmus a nyugati országokban.

Még egy fontos kérdés van, amely választ kíván. Miként viszonyulunk a vallási alapú kulturális szokásokhoz? Vajon beomolnának negyedszázada bezárt borsodi tárnák, ha Ózdon megszólalna egy müezzin? Nyilván nem. A vallásszabadság része, hogy mindenki olyan templomba jár, ahol jól érzi magát. Az állam feladata nem a szokások és az öltözködés elleni küzdelem, hanem az, hogy minden egyházat gondosan elválasszon az államtól, és lehetővé tegye, hogy minden vallásos ember zavartalanul követhesse vallását. Ez azt is jelenti, hogy nem vetetjük le az apácák kendőjét és nem vetetjük le a muszlim nők hidzsabját sem. Sőt még az arcot eltakaró ruhadarabokkal sem harcolunk. A muszlim nők egyenjogúságát a nők emancipációját támogató intézményrendszerrel, felvilágosítással, az esetleges elnyomás retorziójával segítjük. A nők felszabadítása tiltással, törvényi kényszerítéssel nem megvalósítható. Ez európai hagyományok, szokásrend felsőbbrendűnek való kikiáltása és ráerőltetése másokra nem eredményez mást, mint kultúrharcot az élet egyre több területén.

Összefoglalva, a baloldalnak a menekültkérdésben nem a tétovázó, válaszokat halogató álláspontot kell képviselnie. Markáns, elveinkhez méltó válaszokat kell megfogalmazzunk. Szorgalmaznunk kell a vasfüggöny lebontását és segítenünk kell azt, hogy a menekültek eljuthassanak oda, ahova indultak. Nemet kell mondanunk az Európai Unió egész menekültpolitikájára, legfőképp a torz kvótarendszerre, de ugyanakkor ki kell jelentenünk, hogy befogadjuk azokat, akik nálunk kívánnak élni, tudva azt, hogy Európa egyik legszegényebb országa vagyunk. Végezetül pedig nem tévedhetünk abba a csapdába, hogy a vallásokkal szembeni fenntartásaink miatt nőket öltözködési szokásaik megváltoztatására kényszerítsünk, még akkor sem, ha az nyilvánvalónak tűnő módon kiszolgáltatott helyzetükre világít rá. 

A legfontosabb persze az, hogy nem támogatunk olyan kapitalista háborúkat, amelyek országokat tesznek lakhatatlanná és élhetetlenné.

Kalmár Szilárd, szociálpolitikus
a Balpárt szakpolitikusa

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 265 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!