Kleb Attila szabadúszó fotós, aki korábban több újságnak is dolgozott. Amellett a ház mellett lakik a Teréz körúton, ahol szombaton a robbantás történt. Aznap este a barátnőjével egy koncertre igyekezett, egy rendőrjárőr pár után sétáltak a körúton. Miután lefordultak a Dohnányi Ernő utcába, meghallották meg a robbanást. Attilával a Népszabadság készített korábban interjút, amely után helyreigazítást kellett kiadni, mivel több sajtótermék rosszul idézte mondatait arról, mikor kérdezték tőle kihallgatása során a rendőrök, hogy hallott-e Allah Akbar mondatot a robbantás helyszínén.

Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Kettős Mérce: Amikor meghallottad a robbantást, és amikor megláttad a sérülteket, mi jutott először az eszedbe?

Kleb Attila: Ahogy befordultunk a Dohnányi Ernő utcába, pár fiatal jött velünk szembe, akik pedig épp a robbanás irányába mentek a körútra. Rögtön a detonáció után rohantak visszafelé, amire az első gondolatom az volt, hogy petárdát dobtak ki a járdára, majd ahogy jött, el is szállt ez a gondolat, hiszen a robaj sokkal nagyobb volt annál, mint amit egy petárda tud okozni. Gázrobbanásra gyanakodtam, ezért is vártunk még néhány másodpercet, hogy követi-e másik. Mivel nem követte, így előléptünk az épület takarásából, és megláttam a hatalmas porfelhőt és a járdán fekvő testet, aki(k) körül már 2-3 ember volt, és hívtam a 112-t, akik nem is akartak hinni nekem egy darabig.

KM: A Népszabadságnak adott nyilatkozatodat átvette az egész magyar sajtó, majd ezután egy közleményt adtál ki, hogy helyreigazítsd az átvett cikkeket. Miért érezted fontosnak ebben kijavítani azt, hogy utolsónak tették fel neked a rendőrök az Allah akbaros kérdést, nem elsőnek, ahogy a médiában legtöbben a Népszabadság hírét átvették?

KA: Több sajtóorgánum olyan címmel közölte újra a cikket, amiben azt hangsúlyozták, hogy az volt a nyomozók első és legfontosabb kérdése. Ebben az amúgy is kissé túlfűtött, csaknem hisztérikus időszakban, ahol a migránsellenes és a humánus oldal egymásnak feszül, nagyon károsnak és veszélyesnek tartom, hogy ezzel hergelik az egyik oldalt, miközben a másikat pedig mindenféle óriásplakátokkal és eltúlzott, felturbózott hírekkel. Megbékélésre lenne szükség, és nem az amúgy is meglévő és mély árok továbbmélyítésére.

KM: Szerinted szakszerűtlen egy ilyen kérdésfelvetés a rendőrség részéről, a jelenlegi politikai helyzetben?

KA:  Teljesen helyénvaló kérdésnek tartom. Ráadásul a nyomozó is úgy tette fel a kérdést, hogy ebben a helyzetben, ami jelenleg körülöttünk van, ez nem elkerülhető. Tudjuk pontosan, hogy voltak terrortámadások Európa több városában is.

KM: Azt a közleményedben is írod, hogy fenntartod, furcsának találod a szituációt. A konkrét elmondottakon kivül mit értesz pontosan ezalatt, miért tartod fontosnak kihangsúlyozni, hogy furcsa volt a szituáció?

KA:  Megnyugtató, ha a rendőrség hatékonyan és gyorsan dolgozik, de az azért mindenképpen furcsa számomra, hogy a robbanást követően 1 percen belül két olyan személy segít a sérülteken, akikről később kiderül, hogy civilruhás rendőrök. Az is szokatlan, hogy 2-3 percen belül ilyen nagy számban legyenek rendőrök a helyszínen, mint ebben az esetben. Tudom, ott vannak pl. az Aradi utcában, de onnan is mire lerohannak, kocsiba ülnek, stb. Szintén feltűnt az "állandó lakos" hajléktalan hiánya. Először arra gondoltunk, hogy ő az áldozat, majd közelebb lépve láttuk, hogy nem. Róla annyit kell tudni, hogy éjjel-nappal ott lakik az egyik ablakfülkében, az egyik lába súlyosan sérült, így fel sem nagyon áll. Gyakorlatilag ott vegetál. Szombat éjjel nem volt ott. Miért? Hová lett? Az elmúlt télen csak a leghidegebb napokra ment el néhány hétre. Azóta folyamatosan ott lakik a fülkében.

KM: Honnan derült ki, hogy a civil ruhásak rendőrök voltak, akik elsőként odaértek segíteni? Illetve mit takar a civil ruhás? Nem lehet, hogy szolgálaton kívüli rendőrök voltak, akik “szolgálatba helyezték magukat a robbantás után”?

KA: Az első körben heten voltunk tanúk, mind önként jelentkeztünk segítő szándékkal. Két civil rendszámú kocsival vittek be minket a Teve utcába. Pont az a két ember, aki elsőként segédkezett a sérülteken. Egyikük mondta ezt el, amíg a beengedésre vártunk, majd a mobilommal készült fotó alapján be is tudtam azonosítani őket kétséget kizáróan. Nem tudom, hogy csak arra jártak-e és szolgálatba helyezték magukat, vagy hogy kerültek oda ilyen gyorsan. Az biztos, hogy két külön kocsival voltak, és az is, hogy 1 percen belül a helyszínre érkeztek.

KM: Mi volt a benyomásod a rendőrök fellépéséről a helyszínen? Biztonságban érezted-e magad, jól reagáltak szerinted a rendőrök ebben a nyilván rendhagyó helyzetben?

Nem tudom, milyen a helyes hozzáállás, viselkedés egy ilyen helyzetben, mivel szerencsére nem mindennaposak a robbantások Magyarországon, így nyilvánvalóan ebben nekik sincs rutinjuk. Alapvetően határozottan léptek fel. Persze voltak ügyetlenkedések is. Az első rendőr, akinek jeleztem, hogy tanúskodnánk, elzavart bennünket. El is indultunk eredeti célunk felé, de túlhaladva a Zeneakadémia épületén, úgy éreztem, hogy ezt nem tehetem meg, és a Király utcában odamentem az első helyszínt biztosító rendőrhöz. Két-három perc múlva már egy nyomozó hallgatott ki bennünket az egyik rendőrautóban.

KM: Azt mondtad, hogy feltűnt az “állandó lakos”, egyik lábára sérült hajléktalan ember hiánya. Ő előkerült esetleg azóta, tudsz róla valamit?

KA:  Azóta nem láttam őt, persze a helyszín még most is elkerített, így vissza sem tudna menni. Engem eléggé izgat, hogy hol van, hová tűnt.

KM: Amikor kihallgattak, és miközben bevittek a rendőrök a kihallgatásra, volt már valami elmélet arról, mi történhetett? Beszélgettek valamiről a rendőrök egymás között?

KA: Először gázrobbanásról beszéltek, beszélgettek egymás között, de ez a vélekedés hamar szertefoszlott. Pláne miután észlelték, hogy a körúton százával hevernek a szétszóródott szögek.

KM: Mennyire érzed korrektnek a rendőrségi tájékoztatást, főleg azt, hogy 20 óráig kb. csak szivárogtatva kaptak információkat a magyar polgárok? És mennyire érzed ezt jól működőnek ahhoz képest, amit te láttál a helyszínen?

KA:  Számomra, mint hajdanában sajtóban is dolgozó embernek, nagyon lassú volt a tájékoztatás. Véleményem szerint egy ilyen helyzetben a lehető leggyorsabban tájékoztatni kell a közvéleményt, és mielőbb megnyugtatni a lakosságot.

Úgy hiszem, hogy az első pillanattól kezdve egyértelműnek kellett lennie, hogy ez nem klasszikus terrorcselekmény, hiszen a terroristák célja a legnagyobb rombolás, a legtöbb áldozat elérése. Ebben rejlik az erejük. Ez egy olyan helyszín volt, ami előtt nincsenek tömegek, csak szórványos átmenő forgalom. Ha csak 50 méterrel odébb, a Király utca sarkán van a robbanó szerkezet, most sok embert siratnánk.  

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!