Tanár vagyok. Nap mint nap gyalog járok be az iskolámba: szükségem van erre a szűk félórás zsilipelésre… Nap mint nap elmegyek a Podmaniczky utcában a hatalmas kék-sárga plakátok mellett. A Munkácsy utca sarkánál pedig egy piros-fehér-zöld verzió van, a gimnázium bejáratától alig pár lépésnyire. Már nem olvasom el őket, hiszen annyit olvastam róluk, mégis pontosan tudom, hol vannak, talán a pontos szöveget is tudnám rekonstruálni.

(Fotó: Nyugat.hu)

A tanítványaim nap mint nap mennek el maguk is a gyűlöletkampány eme látványos megtestesülései mellett, hónapok óta, a környező településekről, a külvárosból vagy a szomszéd utcákból az iskolába tartva, folyamatosan kapják az arcukba a plakátokra írt konzervüzeneteket. Ezek a fiatalok rendkívül érzékenyek a vizuális kommunikációra, talán el sem olvassák, talán el sem gondolkoznak a szavak értelmén, de a sárga mondatok bizonyosan beleégnek az agyukba. Beférkőznek a gyerekek tudatába, és rombolnak.

Meggyőződésem, hogy a tanároknak felelőssége és dolga van ebben a helyzetben. A felelősség egyrészt szakmai-pedagógiai, másrészt morális. Alapvető szakmai-pedagógiai cél, hogy olyan gyerekek, fiatal felnőttek kerüljenek ki az iskolákból, akik képesek kritikusan elemezni és megérteni a világot, amelyikben élnek, akik megfelelnek a rájuk váró kihívásoknak, akik képesek a társadalom felelős, autonóm és emberséges tagjaivá válni. Ehhez az kell, hogy megtanuljanak önállóan kérdezni, tájékozódni és gondolkozni, hogy elsajátítsák a megkérdőjelezés, a kételkedés képességét, hogy hajlandóak legyenek önállóan, a tények ismeretére és értékelésére alapozva véleményt formálni. Nem kis pedagógiai feladat, de egy jó iskolában akár minden szakóra is ennek a célnak a szolgálatába állítható.

A népszavazást előkészítő propagandakampány azonban pontosan az ellenkező irányba mutat. A hazugságokra, de legalábbis féligazságokra és csúsztatásokra épülő, és a félelemre alapozó, manipulatív állítások természetükből fakadóan eleve kizárják a vita kialakulásának lehetőségét, a kérdéseket, a párbeszédet. Könnyen befogadható, ugyanakkor a zsigerekre, a legalapvetőbb szorongásainkra ható üzenetek ezek, amelyek nem inspirálnak gondolkodásra, sőt igyekeznek kiiktatni azt. Egy rendkívül könnyű utat kínálnak fel: tessék, itt az igazság, mi megmondtuk, mi majd megvédünk, te csak rettegj szorgosan, van mitől. Elfedik a probléma komplexitását, nem segítenek hozzá a racionális, és az országunk jövőjét és milyenségét meghatározó felelős döntés meghozatalához, miközben elhallgatják azt a tényt, amely viszont az alapvető morális problémát veti fel: hogy a migránsoknak nevezett emberek döntő többsége a világ olyan országaiból jön, ahol háború van, ahol már nincs házuk, ahol nap mint nap százával, ezrével halnak meg nők, férfiak, gyerekek.

Támogasd a Kettős Mércét, hogy ne csak a kormányzati gyűlöletpropaganda jusson el az emberekhez, hogy a Mérce cikkei még több emberhez eljuthassanak a népszavazás kapcsán. Támogass minket 1000, 2000 vagy 5000 forinttal (ezekből az összegekből plusz 1000, 2500, vagy 7000 emberhez juthatunk el), és írd be a közlemény rovatba, hogy népszavazás; az így beérkező pénzeket a népszavazással kapcsolatos cikkeink, posztjaink Facebook-hirdetésére fogjuk fordítani.

támogatás bankkártyával

Ha Paypalen vagy banki utalással támogatnál minket, ide kattints.

Segítünk-e a menekülőkön, akik otthonukat és halottaikat hátrahagyva, gyerekeiket csónakokba pakolva nekivágnak a teljes bizonytalanságnak? Ez alapkérdés, amit tanárként nem kerülhetünk meg. Akkor sem, ha közben tudjuk: a menekültek helyzetének felmérése, befogadásuk, elhelyezésük kérdése összetett feladat és hosszú távú probléma, amit csak széleskörű összeurópai, sőt globális összefogás tud majd megoldani.

Mit tehet a tanár? Hogy reagálhat erre a helyzetre? Nyilván nem a direkt, didaktikus út a legcélravezetőbb. Nem kell versenyre kelni a plakátokkal, nem szabad kész válaszokkal előállni. Projekteken, a gyerekek részvételére épülő tevékenységeken keresztül viszont elő lehet varázsolni a tanítványokból a kíváncsiságot, meg lehet tanítani nekik, hogy kérdezni jó és fontos, meg lehet mutatni nekik az autonóm döntéshez vezető utakat. Én ezt teszem.

Rengeteg kérdés nem tisztázódott a népszavazást előkészítő kampány során. A kérdések el sem hangzottak. A legalapvetőbbek sem. Személyes tanári felelősségemnek és feladatomnak tartom, hogy az arctalan gyűlölet és a félelem kék-sárga üzenetei által keltett dermedt hangulatban eljuttassam a tanítványaimat az áligazságok megkérdőjelezéséhez és saját kérdéseikhez, mert csak ezeken a megtalált kérdéseken, és az ezekre épülő, a tények ismeretén alapuló vitán keresztül találhatják meg a saját válaszaikat, csak így válhatnak képessé arra, hogy kiálljanak magukért, egymásért és az elesettekért, és felfedezhetik saját magukban az embert, a szolidaritás képességét.

Hogy ha elhaladnak A „Tudta?” üzenetek alatt, ne gondolják azt, hogy egyértelmű, amit látnak. Inkább kérdezzenek vissza.

Törley Katalin

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!