Bár az ellenzék nem győzött, hiszen nem győzhetett a vasárnapi népszavazáson, de azt újra bebizonyíthatta, Orbán Viktor és rendszere megállítható.

Fotó: Németh Dániel/Magyar Narancs

Egy hónappal ezelőtt lényegében alig lehetett bárkivel találkozni, aki mást mondott volna, illetve olyan közvélemény-kutatásokat olvasni, amelyek ne valószínűsítették volna, vagy vették volna biztosra, hogy érvényes lesz a Fidesz által kezdeményezett kvótanépszavazás. Aztán beindultak a pártok. a DK és a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, majd a többi ellenzéki párt is, jöttek a civil szervezetek, és maguk az állampolgárok, a végére pedig majdnem sikerült 40% alá vinni a részvételt a népszavazáson.

Bár az Orbán-rendszerben mindig úgy látszik, mintha megállíthatatlan lenne a kormány, nem ez az első pont, hogy valamiben meg kell hátrálniuk. Hogy csak a legfontosabbakat említsük.: a 2014-es netadós tüntetések, a vasárnapi boltzár visszavonása, a választási regisztráció be nem vezetése, és Schmitt Pál lemondása is olyan pont volt  elmúlt 6 évben, amikor az ellenzék rá tudta kényszeríteni az akaratát a kormánypártra.

De ezek az alkalmak nem élnek aktívan a választók és a cselekvő polgárok fejében. A Fidesz politikájának egyik lényege a cselekvőképtelenség látszatának megteremtése és a cselekvés értelmetlenségének fenntartása, a politikai tér olyan mértékű leuralása, hogy értelmetlennek tűnik bármilyen, az ő elképzelésüktől eltérő cselekvés. Ez tartja fenn a Fidesz politikáját, így tűnnek ők az egyetlen valóban politizáló erőnek.

És ez a taktika működik is, hiszen a népszavazás előtt most is rengeteg embertől hallhattuk: ennek nincs értelme, úgyis érvényes lesz a népszavazás, ekkora erővel szemben nem lehet ellenállni. És láss csodát, mégis sikerült - ha a saját hibájából is - de megverni az érvényesség tekintetében a kormányt.

Emellett a belénk nevelt tehetetlenség és a belénk plántált cselekvőképtelenség mellett a kormány tudatosan szét is próbálja verni a kezdeményezéseket. Ha akár egy részsikert is elér egy szervezet, a kormány rögtön kettőt lép előre, hogy szertefoszlassa a győzelem reményét. Ez pedig nem csupán a folyamatos vereség érzését eredményezi, hanem azt a hangulatot is megteremti, amelyben nem jól átgondolt stratégia mentén, apró változtatásokkal, intézmények kiépítésével próbáljuk megváltoztatni az országot, hanem valami nagy csoda, egyszeri változás, forradalom hamis ígéretével. Önbecsapással.

Ez az önbecsapás, az, hogy nem értékeljük az elért sikereket, és a nagy csodában való reménykedés eredményezi ugyanis azt, hogy irreális célok lesznek kitűzve, amelyek teljesíthetetlenek a tudásban, tehetségben, pénzben, médiában és hatalomban is vereségre álló egyes ellenzéki szereplők számára.

Így pedig a rendszer fertőző logikája szerint néha már nem is a Fidesz hibás egy-egy cselekedetért, hanem azok a cselekvők, akik nem lépnek fel elég keményen, vagy éppen nem tudnak cselekedni pénz-, tudás-, hatalom- vagy erőforrás-hiány miatt.

Pedig reális célokkal, apró lépésekkel elérhető lenne a változás. Ha egy tüntetéstől nem azonnali változást, hanem a médiába való bekerülést, a szolidaritás érzését, a későbbi szervezkedés alapját, az emberek informálását várnánk el. Ha egy-egy akció illeszkedne egy tervbe, amely a későbbiekben reális eredménnyel ér el célt. Ha az ellenzéki politikusok és a civil szereplők leszoknának  a nagyotmondásról és a hősi szerepről, a változás lehetséges lenne.

Ha csak a legalapvetőbb célt vesszük. Ha például az ellenzéki pártok 2014-ben nem a teljesen hihetetlen kormányváltás ígéretével kampányolnak, hanem a realitással, vagyis azzal, hogy meg lehet akadályozni a kormány ismételt kétharmadát, akkor minden bizonnyal több szavazatot kaptak volna, mint amennyit végül összeszedtek. Hiszen egy irreális cél elérése, főleg egy olyan célé, mint a Mesterházy-kabinet kormányra juttatása, nem mozgatott meg minden potenciálisan ellenzéki szavazót, miközben a kétharmad elkerülése érthető, és bizonyíthatóan megvalósítható cél lett volna.

Ugyanígy, a jelenlegi helyzetből kiindulvaa 2018-ra sem a kormányváltást kéne kitűzni célként. Hiszen kit ültetnénk kormányra a Fidesz helyett jó szívvel, és kiről gondolnánk azt a jelenlegi politikai mezőnyből, hogy képes erre? De ki lehet tűzni olyan reális célt, ami a Fidesz vereségét, a centrális erőtér végét, Orbán Viktor meggyengülését eredményezheti. Ez pedig a Fidesz által megszerzett mandátumok 50% alá szorítása, így a Fidesz egyeduralmának megtörése, és koalícióra, kompromisszumokra kényszerítése.

Ez nem irreális cél, még a kormánypárti közvélemény-kutatók szerint sincs néhány százaléknál távolabb ettől a Fidesz támogatottsága, és a kormánypárt ügyeinek folyamatos fenntartásával, az ország valós állapotának bemutatásával még rosszabbra is fordítható a Fidesz helyzete.

Ahogy láttuk vasárnap is: a Fidesz térdre kényszeríthető, ha rosszul választ célt, ha útközben kell újraterveznie és megmondania, miért is kampányol pontosan.

Csak hinnünk kéne végre reális célokban, és végrehajtanunk őket, ahogy tettük most vasárnap is, a népszavazás érvénytelenítésével. Akkor szépen, lépésről-lépésre elindulhatnánk egy élhetőbb, fejlődő Magyarország felé.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!