Tegnap Lengyelországban a nők sztrájkba fogtak. Sok ezren nem mentek be a munkahelyükre, az iskolába, nem végeztek házimunkát. Ehelyett az utcára vonultak, és együtt tüntettek a testük feletti önrendelkezés jogáért, azt követelve, hogy a kormányuk hallja meg végre a hangjukat.
A sztrájk kiváltó oka egy új törvényjavaslat volt, amely Lengyelország eleve szélsőségesen konzervatív abortusztörvényét tovább szigorítaná. Ha a törvényjavaslat életbe lépne, akkor teljesen illegálissá válna a terhességmegszakítás Lengyelországban. Az, hogy valaki esetleg nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében esett teherbe, vagy netalántán súlyosan veszélyezteti a magzat az anya életét, egyáltalán nem számítana. Semmilyen esetben nem lenne legálisan elvégezhető az abortusz.
A javaslatot az Ordo Iuris ultrakonzervatív érdekvédelmi szervezet fogalmazta meg, majd a "Stop Abortusz" koalíció nyújtotta be a parlamentnek áprilisban, amelyet napirendre is tűztek, mint olyan társadalmi kezdeményezést, amely elérte a 100 000 aláírást.
A jelenlegi lengyel abortusztörvény az egyik legszigorúbb Európában. Csak néhány esetben engedélyezett törvényesen a terhességmegszakítás. Ilyen esetnek számít, ha súlyos magzati rendellenesség lép fel, vagy ha a magzat veszélyezteti az anya életét, illetve ha nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében esett teherbe. Évente körülbelül ezer abortuszt végeznek el Lengyelországban legálisan, ám a terhességmegszakítások száma ennél valójában jóval magasabb. Szakértők évi 150 ezerre becsülik ezt a számot - ennyi lengyel nő kényszerül illegálisan megszakítani terhességét, általában a neten megrendelt gyógyszerek segítségével. De ez az opció is csak azoknak elérhető, akik meg tudják fizetni.
Agata Diduszko-Zyglewska, újságíró és aktivista szerint “felmérésekből tudjuk, hogy négyből egy nő Lengyelországban legalább egyszer életében szakított már meg terhességet. Mindig voltak abortuszok a múltban, és a jövőben is lesznek, csak illegálisan és veszélyes körülmények között. Van, akik meg tudják fizetni, hogy külföldre utazzanak és törvényes és biztonságos segítséget kapjanak. De hátrányos helyzetű nőknek ez nem opció. És ez etikátlan.”
A sztrájk egyik logója: "Az én testem. Az én döntésem."
Az új törvényjavaslat azonban ezt a nagyon minimális választási jogot is elvenné a terhes nőktől. Teljesen illegálissá tenné a bármilyen okból végrehajtott abortuszt, és akár öt évnyi börtönbüntetéssel is sújthatná nem csak a terhességmegszakítást kérő nőt, de még a beavatkozást elvégző orvost is. A törvény kritikusai ezért attól félnek, hogy az orvosok ezentúl akár a vetélés minimális kockázatával járó rutinvizsgálatok elvégzésétől is ódzkodnának, ugyanis még a vetélés is vonhatna maga után büntetőjogi következményeket mind az anya, mind az azt beindító orvos számára.
A törvényjavaslat elleni tiltakozássorozat már áprilisban elindult, amikor a Stop Abortusz benyújtotta a petíciót a parlamenthez. Akkor bejárták a világsajtót azok a videók, amiken Lengyelországban nők hagyták el tüntetőleg a templomokat mise közben, hogy jelezzék: nem értékelik önrendelkezési joguknak ezt a mértéktelen megcsorbítását. Ennek a gesztusnak óriási jelentősége volt egy olyan országban, melyben az emberek többsége mélyen vallásosnak vallja magát.
Az első tüntetéseket áprilisban az újbaloldali párt, a Razem szervezte, de nagyon gyorsan csatlakoztak hozzájuk más szervezetek is, feminista csoportok, LMBTQ csoportok, jogvédők, politikai aktivisták - a mozgalom azóta is egyre csak nő, a tüntetések pedig nemhogy nem álltak le, de futótűzként terjednek tovább olyan körökben és társadalmi rétegekben is, amelyek egészen eddig nem voltak politikailag túl aktívak.
A nők jogaiért harcoló mozgalom - és ez már nem csak a legális abortuszért való harcra korlátozódott - olyan alulról építkező ellenállássá vált, amilyet Lengyelország az utóbbi évtizedeiben nem láthatott. Weronika Grzebalska, szociológus, aktivista és a tegnapi sztrájk egyik résztvevője, a mozgalmat "a nők ébredésének" nevezte.
Pedig a többségében mélyen katolikus lengyelek 74 százaléka támogatja a jelenlegi abortusztörvényt egy felmérés szerint. Ennek ellenére mégis óriási felháborodást váltott ki az új törvényjavaslat, melynek barbár kegyetlensége már olyanoknál is kiverte a biztosítékot, akik alapvetően abortuszellenesek. Az Ipsos közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a lengyel társadalom 50 százaléka támogatja a sztrájkot, és összesen 15 százalék mondta, hogy részt is fog rajta venni. Ez pedig hatmillió résztvevőt jelent. De nemcsak Lengyelországban fejezték ki tiltakozásukat a nők: Európában, sőt, világszerte hirdettek meg tegnapra szolidaritási tüntetéseket (többek közt Budapesten is), és a Twitteren és az Instagramon is ezerrel pörögtek a #CzarnyProtest és a #Czarnyponiedziałek (fekete hétfő) hívószavak. A Facebookot pedig elárasztották a félig üres munkahelyekről készült fényképek.
Ilyen volt a budapesti tüntetés (a szerző felvétele)
Múlt szombaton több ezren tüntettek Varsóban a Parlament előtt, miközben odabent az új törvényt vitatták épp meg. Ehhez képest a tegnapi akció még sokkal nagyobbra nőtte ki magát: egyedül a fővárosban több mint 20 ezren vonultak utcára tiltakozni, és Varsón kívül 180 lengyel városban hirdettek meg szintén valamilyen eseményt.
Így nézett ki a hétfői tüntetés Varsóban. Forrás: vine.co
A tegnapi sztrájk neve Czarny Protest, vagyis Fekete tüntetés volt. A tüntetők feketébe öltöztek, hogy jelezzék: reproduktív jogaik halálát siratják. A varsói tüntetés résztvevői között Weronika elmondása szerint fiatalok és idősek egyaránt képviseltették magukat, szerinte "ez egy kortalan ügy". Egy idős hölgy elmondta, hogy 1993 óta minden egyes olyan tüntetésre elmegy, amely a nők jogairól szól. Azt mondta, nagyon boldog, hogy megérhette ezt a napot.
A tömeg hangulata a rendkívül rossz időjárás ellenére nagyon pozitív volt, a közösség és szolidaritás érzete szinte tapintható volt. És bár a feketébe öltözött emberek látványa lehetett volna akár lehangoló is, szomorúságnak nyoma se volt.
Weronika így fogalmazott a mozgalom lehetséges jövőjéről: "A mostani tiltakozás ideális kimenetele az lenne, ha egy olyan alulról építkező mozgalmat építenénk fel belőle, amely hatékonyan tud továbbra is küzdeni a nők jogaiért és azok liberalizációjáért a jövőben. Jó lenne, ha ez a sztrájk végre meggyőzné az ellenzéki pártokat arról, hogy érdemes kiállni a nők jogaiért és arról, hogy demokrácia nem létezhet anélkül, hogy a nők egyenlő jogokkal rendelkeznének. Nagyon nehéz volt már azt is elérni, hogy bármelyik ellenzéki párt az eddigi tüntetéseket támogassa, mert nem értették meg, hogy ez miért olyan fontos. És Lengyelországban ez mindig így volt: mindig azt mondták a nőknek, hogy várjanak még a saját ügyeikkel, mert előbb valami fontosabb problémát kell megoldani. De most már nem várunk! Mert nincs demokrácia női egyenjogúság nélkül!"
Ha ezt az elemi felháborodást figyelmen kívül hagyja a lengyel parlament, akkor végérvényesen és visszavonhatatlanul aláírja saját szegénységi bizonyítványát. Ezzel párhuzamosan pedig a társadalomnak egy jelentős rétege veszítené el a kormányba, a parlamentbe és a politikába vetett bizalmát, miközben egy erős társadalmi mozgalom épül épp ki. Ha a Jog és Igazságosság (PiS) kormánypárt ezt el szeretné kerülni, akkor azzal is megpróbálhat gátat vetni a tiltakozásnak, hogy a "kompromisszumos megoldást" választja: azaz kiemelik az igazán radikális elemeket a törvényjavaslatból, és egy teljesen új törvényt hoznak, ami mindazonáltal valószínűleg szigorúbb lesz, mint a most érvényben lévő. Így a Jog és Igazságosság konzervatívjai megfoszthatják a nőket önrendelkezési joguktól, miközben mérsékelt és békülékeny párt színében tüntetik fel magukat.
Csakhogy a szellemet már kieresztették a palackból, és a lengyel nők már országszerte ráéreztek a jogaikért való harc ízére. Bármit is lépjen ezek után a kormányzó elit, egy dologban egészen biztosak lehetnek: abortuszok mindig lesznek Lengyelországban. A kérdés csak az, hogy azokat törvényesen, kórházban, orvos végzi-e el, vagy egy pincében, sötétben, egy vállfával a kezében egyedül egy kétségbeesett nő. Nem kérdés, melyik megoldás lenne az emberségesebb.
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.