Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló (már miért ne lett volna?), akkor most legyen az: ez a kormány semmilyen módon nem érdekelt abban, hogy egészséges, életképes generációk útját egyengesse.

Szigorítani fogja a közmunka feltételeit a kormány, és 18 éves kor alatt nem engedélyezné, hogy bárki a foglalkoztatás ezen formájában “teljesedjen ki”. Az erről szóló törvénytervezet indoklása minden eddiginél felháborítóbb: a kormány szerint ugyanis mindez azért szükséges, mivel a fiatalok az iskola befejezése helyett közmunkásnak állnak, holott a munka világába a képzésen keresztül vezet az út.

Miért van erre szükség? Ha a kormány szavaiból indulunk ki, akkor pusztán emberbaráti dologról van szó: évről évre több fiatalkorú, 16 és 18 év közti gyerek kezd dolgozni közmunkásként, ez tény. Bár pontos adatok (természetesen) nem igazán állnak a rendelkezésünkre, kiindulhatunk abból, hogy míg 2013-ban 101 kiskorú, 17 évesnél fiatalabb közmunkást tartottak nyilván, addig 2015-re ez a szám megtízszereződött, a Belügyminisztérium adatai szerint Magyarországon tavaly 1094 fiatalkorú közfoglalkoztatottról tudtunk. Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős államtitkára szerint viszont, „a közfoglalkoztatottak havi átlagos létszámából a 18 év alatti személyek aránya 2015 első 10 hónapjában 0,6 százalék volt”, ami a 200 ezresnél is nagyobb állományra vetítve mintegy 1200 fiatalkorút jelent, szóval a valóság tavaly valahol e két szám körül mozoghatott.

Az erőből lenyomott válasz erre az, hogy tiltani fogják a fiatalkorúak foglalkoztatását.

Most akkor örülünk? Nem, dehogy!

Félreértés ne essék: én magam is többször, több helyen fejtettem ki a véleményemet erről az embertelen gyakorlatról. Mert egy normális világban nem lehet egy 16 éves gyerek előre bebetonozott életpályája a minimálbérnél is kevesebbet fizető közmunka.

De az a mód, ahogy a kormány most egy tollvonással kiüti a megélhetésnek ezt az utolsó pillérét is alóluk, felháborító. Mert ha közmunka sincs, akkor mégis mi a pitlákos atyaúristent csináljon az a család, ahol 16 éves korában kiesik mindenféle végzettség nélkül a gyerek az iskolából!?

Segítek egy kicsit: nem ez ennek a módja. Ha a kormány valóban aggódna ezekért a gyerekekért, akkor nem elvenné tőlük a megélhetés utolsó lehetőségét. Hanem a rendszer alapvető hibáin igyekezne változtatni.

Mert nem, ezek a nem ritkán 16 éves korukban az oktatásból kieső gyerekek bizony nem jókedvből, szerelemből választják a közmunkát, mint ahogy azt az indoklásban a kormány szeretné elhitetni. Hanem mert ez az egyetlen esélyük arra, hogy fenn tudják tartani magukat. Mégis hogy jutottunk el 2016-ban, Magyarországon erre a szintre?

A legnagyobb bűn az, hogy az Orbán-kormány a tankötelezettség korhatárát 16 éves korig csökkentette. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy a „problémás” gyerekeket, akikkel a rendszer nem igazán tud mit kezdeni, ebben a korban egy szempillantás alatt kirakják az iskolákból, hiszen maga az egyébként katasztrofális helyzetben lévő oktatási rendszer képtelen velük mit kezdeni. Kik esnek így ki? Hátrányos helyzetűek, halmozottan hátrányos helyzetűek. Cigányok. Szegények. Nem ritkán különböző magatartási- és/vagy figyelemzavaros gyerekek. Csupa-csupa olyan fiatal, akiknek nem szegregációra, nem kirekesztésre, hanem többletfigyelemre, segítségre lenne szükségük.

Mégis, a rendszer képtelen velük mit kezdeni. Inkább elbúcsúzik tőlük, figyelmen kívül hagyva, hogy néha semmilyen végzettségük nincsen. Jegyezzük meg gyorsan: ez nem kizárólag az iskolák, pedagógusok kudarca: hiszen ők maguk sincsenek felkészülve arra, hogy ezekkel a gyerekekkel érdemben foglalkozzanak.

Így azonban egy 16 éves gyerek, akinek minden bizonnyal legfeljebb 8 általánosa van (ha van egyáltalán), ugyan mégis mihez kezdene magával? Bármennyire tragikus is, a rendszer hibáiból fakadóan értelemszerűvé vált, hogy ezek a fiatalok bizony a közmunka felé orientálódtak, méghozzá egyre többen. Meglepődik ezen bárki, a munkaerőpiac jelenlegi állapotát nézve?

Szóval ahhoz, hogy a közfoglalkoztatás korhatárának felemelése ne csupán egy embertelen intézkedés legyen, először egy élhető oktatási rendszerre lenne szükség, ahol a leszakadókat, a hátrányos helyzetűeket, a segítségre szorulókat nem kilökik az utcára, hanem felkarolják, és segítik.

Vissza kellene állítani a tankötelezettség korhatárát 18 évre. Ezen belül garantálni kellene, hogy a problémákkal küzdő gyerekeknek megfelelő szakemberek, megfelelő létszámban, a szükséges anyagi és felszereltségi feltételek mellett segítséget nyújthassanak. Nem kéne talán szétverni a szakképzési rendszert sem, hogy a bennmaradó fiatalok értelmes szakmákat tanulhassanak, a jelenkor munkaerőpiaci kihívásainak megfelelő színvonalon. És ha már itt tartunk: olyan gazdasági feltételeket teremteni, ahol százezrek számára nem az amúgy is nevetséges közmunka lenne az egyetlen kilátás az életben maradásra. És ezek után lehetne persze trükközni a közmunka korhatárával is.

Bár mindez természetesen olyan szintű változtatásokat igényelne, amelyekre nyilvánvalóan ennek a kormánynak sem lehetősége, sem akarata nincs jelen pillanatban, saját berendezkedéséből és politikai irányvonalából fakadóan. Mert ennek a rendszernek nem érdeke, hogy ezek a fiatalok ne kiszolgáltatottként jelenjenek meg a színe előtt.

Fejlesztés, esélyegyenlőség, tanuláshoz való jog. Szavak, amelyek mögött ma, 2016-ban, Magyarországon, a Fidesz vezette kormányzattal az élen nincs igazi tartalom. Szavak, amelyek jegyében ma el lehet venni a 18 év alattiaktól az iskolához való jogot éppúgy, mint a lehetőséget, hogy munkát találjanak maguknak. Vagyis kihúzni alóluk a talajt, minden szinten.

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!