Biztosan emlékszünk még rá (bár ne kellene!) milyen szuper, unortodox gazdaságpolitikát ígért nekünk egykor Matolcsy György. Annyiban persze igaza lett, hogy unortodox gazdaságpolitika az, amikor talicskával tolják ki a pénzt az egyszeri magyar honpolgár számára felesleges dolgokra, miközben pont ott húzzák meg a nadrágszíjat, ahol a legnagyobb a baj. Igen, ez a világ értelmesebbik felén minimum szokatlan gyakorlatnak számít – bár nem egyedinek –, nálunk viszont lassan kőbe vésett gyakorlat lesz az ország totális lerombolása.

Fotó: nol.hu

Öt év költségvetését elnézve leginkább csak csodálkozhatunk azon, hogy mégis mi a jóég mozgatja még a magyar gazdaságot (a KDNP valószínűleg a szentlélekkel takarózna)?

2010 és 2015 között ugyanis jelentősen emelkedtek az állam kiadásai, miközben például a GDP ugyan növekedett, csakhogy még így sem érte el a gazdasági válság előtti szintet.

Csak az érzékletesség kedvéért: míg 2010-ben, amikor Orbánék frissiben vették át a kormányzást, még „csak” 17 463 milliárd forintot költött el az állam, ezzel szemben tavaly az állami kiadások már 19 792 milliárd forintra rúgtak. Ezen belül szembetűnő az is, hogy irracionálisan sokat költ a magyar állam a saját fenntartására: a működési funkciókra 2010-ben 2370, 2015-ben már 2878 milliárd forint ment el (persze, tudjuk, Lázár János folyamatosan rajta van a bürokráciacsökkentő kisvasúton, de ennek eredményei valójában a mai napig nem jelentkeztek).

Ami miatt viszont igazán súlyos a helyzet, az az, hogy Orbánék gyakorlatilag épp a szociális és az egészségügyi szférában egyáltalán nem bőkezűek (az egészségügyi kiadások például 2010 és 2015 között alig 51 milliárd forinttal nőttek, ami az 500 milliárdos kormányzati kiadásokhoz képest pitiáner, nevetséges összeg), ezeken a területeken az elmúlt másfél ciklus alatt alig volt növekedés. Ami pedig igazán súlyossá teszi a helyzetet, az az, hogy az oktatásra viszont, mondjanak bármit, kevesebbet költött az állam, nem csak az ideálisnál, de még az előző, szocialista kormányoknál is.

Sokan, sokszor megállapították már: ez a kormány nem barátja a szegényeknek, intézkedései pedig nem teszik lehetővé, hogy a leszakadó rétegek felzárkózásról álmodjanak. De ugyanígy nem barátja ez a kormány az időseknek és a betegeknek sem. De ha már itt tartunk, a fiataloknak se, akik megfelelő oktatás hiányában képtelenek lesznek megfelelni a munkaerő-piac igényeinek. A munkaerő-piaci folyamatokat elnézve egyébként kiderül persze az is, hogy ez a kormány nem érdekelt abban sem, hogy egy masszív réteget ne a közmunka világában foglalkoztasson, belekényszerítve százezreket egy olyan életformába, ahonnan sehogyan sem lehet kitörni.

Vagyis ha értékelni kellene, az egyetlen dolog, amiben sikeres volt az Orbán-kormány, az a társadalmi olló szétfeszítése, és a rendszer bebetonozása.

De miért is érdekes épp most az, hogy mit művelt az Orbán kormány 2010 óta? Leginkább azért, mert közeleg 2017, és így lassan, de biztosan ráfordulunk a következő kampányidőszakra. Úgyhogy mostantól jobb, ha odafigyelünk arra, mit susognak a fülünkbe.

Így az év végén kisebb meglepetést keltett, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium nagy hirtelen bedobta a gigabéremeléseket és a magyar gazdaság versenyképességének átfogó átalakítását. Akár még azt is gondolhatnánk: hohó, végre valami csodás dolog következik.

Csakhogy ez megint egy gombhoz varrt kabát, ami ráadásul hónaljban kicsit szűk lesz. A nagy átalakítások a minisztérium szerint többek közt azért szükségesek, mert kevés ma Magyarországon a szakképzett munkaerő. Magyarán elég lesz kicsit nagyobb béreket ajánlani, meg fejlesztgetni (hogyan?) a versenyképességet, és máris meg van oldva a probléma (a járulékcsökkentésekről és egyebekről nem is beszélve...).

De nem, ez nem ilyen egyszerű. Szakképzett munkaerőből ma ugyanis összetett okokból van kevés. Mondjuk ha megnézzük az egészségügyet: elvándorlás, pályaelhagyás, elöregedés – ezek okozzák a hiányt. Aminek pótlása bonyolultabb dolog annál, mint egy kis bérrendezés, bár értelemszerűnek tűnik, hogy az emberek az alacsony bérek és a rossznál is sokkolóbb körülmények miatt döntenek úgy, hogy menekülnek a pályáról. Csakhogy ez nem egy varázsütésre, 2017-ben megoldható probléma. A versenyképesség fejlesztéséről szólva pedig… Aki mostanában járt az egészségügyi ellátórendszer bármely pontján, az maga is tapasztalta, lenne mit fejleszteni, de inkább csak a lerohadás tapasztalható. És ez csak egy példa a sok körül - bár nyilván az egyik legégetőbb.

És ha már a szakképzett munkaerőnél tartunk. Ma Magyarországon a szakképzés (is) romokban hever. Nem új keletű dolog ez, de amióta például a szakképzési rendszer pont a Nemzetgazdasági Minisztérium irányítása alatt senyved, kifejezhetetlen mértékben romlott a helyzet. Azok, akik jelenleg ebben a rendszerben tanulnak, jó eséllyel maguk sem tudják, hogy miféle végzettséggel kerülnek majd ki innen. Versenyképes munkaerőnek azonban nem számítanak majd, ugyanis ilyen végzettséget ma a szakképzési rendszer nem képes adni. Szóval ennyit a szakképzett munkaerőről, mármint hosszabb távon - és pont ezzel van itt a legnagyobb baj.

Kampányígérgetni persze lehet. És lehet, hogy ezzel egy rövid időre sikerül majd megint fellelkesíteni az embereket (emlékezzünk csak vissza a rezsicsökkentésre, mint mindent vivő csodaszerre…).

A rendszerszintű problémákat azonban ezek az intézkedések nem fogják megoldani. Amíg az állam nem hajlandó a valódi problémákra pénzt fordítani, addig minden trükközés csak unortodoxia, minden intézkedés legfeljebb tűzoltásra jó, és a kedélyek elcsitítására.

Amit az Orbán-kormánynak be kellene látnia, az az: nem egyszeri, ad hoc, egymáshoz nem illeszkedő döntésekkel kell egy országot irányítani. Hanem átgondolt, egymásra épülő rendszerekben kell gondolkodni, amelyek kormányokon átívelve oldják meg a problémákat. Ez a fajta politikai felelősség nehéz teher, nem állítom, hogy másoknak sikerült elsajátítaniuk. De az biztos, hogy az a kormányzás, amivel Orbánék feszegetik a határokat, gazdaságilag továbbra sem önjáró, az EU-nak kiszolgáltatott (ezt miért nem üzenjük meg Brüsszelnek?), növekedést csak nyomokban képes felmutatni.

Nyakunkon van 2017. A költségvetést ugyan még toldozzák-foltozzák, de a lényeg nagy vonalakban már látszik. Jövőre is kevesebb jut majd oktatásra, de az egészségügy és a szociális szféra sem jön egyenesbe. Nem állítom, hogy egy bérrendezés ne könnyítene sokak helyzetén. De hosszú távon ez a rendszer egyre kevésbé fenntartható, a szegénység újratermeli önmagát, a fellendülés pedig borítékolhatóan nem tart sokáig.

Ha ez az unortodox gazdaságpolitika, akkor jobb lenne megszabadulni tőle.

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 330 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!