Kinek-kinek érdemei szerint, ugye? Hogy miért járt Bayer Zsoltnak lovagkereszt, arról valószínűleg az utókor (legyen az bármilyen is) sokat fog majd vitatkozni, bár afelől ne legyen kétségünk, hogy kanonizálni azért nem fogják az ő veretes írásait, és ha szerencsénk van, akkor néhány évtized múlva lázálomnak tűnik majd, hogy egy olyan ember emelkedett piedesztálra, akinek munkássága nettó gyűlölködésre épült.

(Kép forrása: MTI/Balázs Attila)

De ma leginkább egy magyarázat van arra, hogy miért járt Bayer Zsoltnak lovagkereszt. Semjén Zsoltot idézzük:

„Gyerekkorában Bayer Zsolt mellettem ült az iskolapadban. Mellettem fog állni halálos ágyamnál is. Én Bayer Zsoltot sosem fogom megtagadni.”

Ezért. Ezért terjesztette fel saját kezűleg Semjén miniszterelnök-helyettes Bayer sztárpublicistát az egyik legfontosabb állami kitüntetésre – amelyre az érvelés szerint a Gulagon raboskodottakkal való érzelmi azonosulás miatt bizonyult méltónak (arra most ne térjünk ki, hogy erről mi a véleményünk...)

És tehát ezért adta vissza a lovagkeresztjét 111(!) ember, akikre Magyarország büszke lehet, akik ilyen-olyan-amolyan formában sokat tettek értünk, akik valóban kiérdemelték ezt a kitüntetést.

Bayer Zsolt érdeme ugyanis az, hogy Semjén Zsolt mellett ült az iskolapadban, és ő zárhatja majd le egyszer Semjén Zsolt szemét is.

Vegytiszta NER, annak legtökéletesebb, már-már platóni ideája tehát Bayer lovagkeresztje. A NER-ség legelemibb formája.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere ugyanis valóban így működik. Ha feleség vagy, fánkozót kapsz. Ha vej, akkor kastélybirodalmat. Ha barát, akkor lovagkeresztet, stadiont, médiaportfóliót, kaszinótengert, rézfán fütyülő rézangyalt. Bármit és mindent.

A NER-ben ugyanis semmi más nem számít érdemnek, csak az, hogy kinek vagy a kicsodája ebben az urambátyám körforgásban. Nem számít, hogy jó vagy-e abban, amit csinálsz, hogy értesz-e hozzá, hogy felelősen képviselni tudod-e a rád bízott értékeket.

Sőt, Semjén Zsolt büszkén-dacosan olvasta az MSZP-s Harangozó Tamás fejére, aki az Országgyűlés színe-java előtt kérte rajta számon Bayer felterjesztését a lovagkeresztre, hogy olyan barátot kíván minden szocialistának, aki “magyarságban és tehetségben megközelíti Bayer Zsoltot”. Mintha ez bármiféle érv lenne, mintha Bayer Zsolt fokmérője lehetne bármilyen tehetségnek vagy magyarságnak, pusztán azáltal, hogy Semjén úgy döntött, barátjaként nyugodt szívvel kitüntettetheti.

Harangozó Tamás speciel pont nem kíván magának ilyen barátot, és hát ebben – csakúgy, mint abban, hogy felelősségre vonta Semjént a felterjesztésért – igaza van.

Alapvetően ugyanis már az a bűn nyílt beismerése, hogy ma Magyarországon egy olyan kormány hoz felelős döntéseket, amely így, baráti alapon osztogatja a kegyeit, csúfot űz ezzel az állami kitüntetések rendszeréből (is). Szembeköp évtizedes munkásságokat, kiemelkedő teljesítményeket, puszta haveri kivagyisággá degradálva egy lovagkeresztet, és mindazt, ami mögötte van.

Nyilván nem attól dől össze a fejünk felett a ház, hogy Bayer Zsolt polcára lovagkereszt került. Tekintsük puszta szimbólumnak, vegyük úgy, hogy ez a lovagkereszt mutatja meg igazán, hogy hogyan is gondolkodik ma a kormány arról, mi mozdíthatja előrébb ezt az országot. És aztán jussanak eszünkbe a Tiborczok, a Vajnák, a Mészáros Lőrincek, a Rogán Antalok, és vegyük észre, hogy mára a teljesítmény, a tehetség, a hozzáértés mind elértéktelenedett fogalmak, a Fidesz tökéletesen lezárt és megkonstruált NER-világába bele nem férő normák.

„Magyarságban és tehetségben” megközelíteni Bayer Zsoltot – nem lehet ez egyetlen jóérzésű embernek sem életcélja. Ha ez ma a fokmérője egy állami kitüntetésnek, ha annak jár a megtiszteltetés, aki már az iskolapadban fogta az ember kezét, ha nem számít az, hogy hasznos vagy káros az a tevékenység, amivel nevet szerzett magának, ha pusztán az felemelhet valakit, hogy szoros kapcsolatban van valamely politikussal – nos, akkor ideje megköszönnünk Semjén Zsoltnak, hogy bár kicsit későn, de legalább előállt a farbával, és kimondta a nyilvánvalót, amit eddig egyetlen politikustársa sem mert megtenni.

Fájdalmas (bár tegyük hozzá keserűen, egyáltalán nem meglepő) felismerés ez. És egyben rémisztő is: vajon hány barátja van még Semjénnek? És a többieknek?

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 340 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!