Kiszelly Zoltán, a Miniszterelnökségnek idén legalább 6,9 millió forintot számlázó politológus írta meg az állami pénzből fenntartott közmédia blogján, ahol tízezreket fizetnek egy blogbejegyzésért, hogy a Blahán hajnali 3-tól egy tál karácsonyi ételért sorban álló tömeg egy liberális lufi. Bárcsak igaza lenne.

kép: Ételt az életért facebook-oldal

Kiszelly szerint természetesen a baloldal tehet a szegénységről, és szerinte az Orbán-kormány, szemben a baloldallal, felszámolja a szegénységet. Kiszelly szerint ezt munkahelyteremtéssel és oktatással teszi.

Könnyű lenne Kiszelly blogbejegyzéséből most egy egyszerű fikázást írni, de inkább ragadjuk meg a lényeget, adjunk igazat abban, amiben igaza van, és cáfoljuk meg a hazugságait.

Valóban, ahogy a politológus is írja, a baloldali kormányok nem tudták a magyarországi szegénységet felszámolni. Sőt, a válság után még nőtt is a szegények száma. Valóban, az állam korábban költött pénzt arra (ha nem is milliárdokat, ahogyan Kiszelly írja), hogy szociológusok, társadalomtudósok terveket készítsenek a szegénység felszámolására.  Amelyek aztán nem hoztak áttörtést. Kiszelly pusztán abban téved, hogy ez kinek a felelőssége.

Ugyanis ezekre a szociológusokra, szociális szakemberekre a legritkább esetben hallgattak a politikai döntéshozók. 2010 óta pedig nemhogy nem hallgatnak rájuk, hanem, pestiesen mondva, telibe kakilják a szakmai érveket.

Ma vidéken - jobb lehetőség nem lévén - a közmunka ténylegesen számos ember számára jelenti az életbenmaradást. De a közmunka semmilyen kitörést nem jelent: pusztán arra jó, hogy szegénységben tartson embereket, és látványosan bebizonyítsa, hogy az állam nem hagyja a munkához nem jutó embereket “henyélni”. Elenyésző azoknak az emberek száma, akik a közmunkából a valódi munkaerőpiacra tudnak kerülni. Az oktatási rendszerünkről pedig azt állítani, hogy az a szegénység felszámolását segíti, egyszerűen hazugság. Ezt pont az oktatási kormányzat vezetői írták alá, amikor a PISA teszt kapcsán azzal mentegették magukat, hogy az eredmények a szegények, avagy a cigányok miatt rosszak.

Kiszelly abban téved, hogy az oktatás, a szociális rendszer, az egészségügy átalakításával, az ellátások és szolgáltatások igazságossá tételével, ha nem is lehetne felszámolni a szegénységet, de csökkenteni lehetne azokat a károkat, amiket okoz, és amik most egyre gyűlnek, és évtizedekre teszik tönkre az országot. A szegénységbe beleszülető, abból kiutat nem találó, és egész életükben szegénységben élő emberek számát, a szegénységből való kitörés költségeit csökkenteni nem lenne óriási munka. Ha akarná valaki.

Valóban, a december 24-én sorba állók képe nem ad pontos képet az országról, és nem egy adat, de szimbólum, a valóság szimbóluma.

És bárcsak ez a szimbólum hamis lenne. Bárcsak tényleg egy liberális beetetés lenne a magyarországi szegénység mértéke. Bárcsak ne lenne igaz, hogy a magyarok háztartások mediánvagyona fele akkora, mint a lengyeleké avagy a cseheké. Bárcsak hamis lenne, hogy dolgozó emberek tömegei is relatív szegénységben élnek. Hogy egymillió ember nem kap semmilyen ajándékot karácsonyra, ahogy a Tárki felmérésből látszik, bárcsak ne volna igaz, hogy családok tömegeinek gond kifizetni a fűtésszámlát.

Bárcsak liberális humbug lenne.

De van Kiszellynek még egy állítása, amit fontos cáfolni, hogy érthető legyen, miért nem történik meg a magyarországi szegénység által keltett károk enyhítése. Kiszelly ugyanis egyszerre állítja, hogy a baloldali kormányok nem számolták fel a szegénységet, hogy a középosztály erőforrásait felhasználva költötték a pénzt a szegények szavazatainak megvásárlására, és hogy  a december 24-i liberális humbug ennek a szavazatvásárlásnak a folytatása.

Kiszellynek azért nincs igaza, mert sajnos a magyarországi szegények nem egy politikai öntudattal rendelkező csoport, ahogy sajnos a magyarországi dolgozóknak sincs munkásöntudatuk. Így nem is lehet őket egységes tömbként mozgósítani saját érdekeik védelmében.

És ha valaki a december 24-i fotókkal akarná aktivizálni a szegényeket a kormány ellen, az nagyon mellényúlna. Hiszen az Index képei, és általában a netes újságok el se jutnak ezeknek az embereknek a többségéhez.

És hülyeség az is, amit Kiszelly állít, hogy az osztogató intézkedésekkel vásárolták volna meg a szegények szavazatait.  A szegénységet strukturálisan felszámolni akaró társadalmi folyamat soha nem létezett Magyarországon. A gyerekszegénység elleni programot előbb Gyurcsányék vágták meg, majd Orbánék hintették be sóval is a helyét.

Persze szavazatvásárlás az volt, tűzifával, krumplival, almával vették és veszik meg a szegény szavazókat, balról is és jobbról is. De ezt pont azért tehették meg, mert a szegények tudják, nekik mindegy, ki nyeri a választásokat, rájuk mindenki szarik.

Igenis szükség lenne arra, hogy a szegény embereknek legyen politikai tudatosságuk, legyenek szervezettek, és kiálljanak magukért, és ugyanennyire fontos lenne, hogy öntudatosak és szervezettek legyenek a dolgozók, és kiálljanak magukért.

Bárcsak ezen dolgozott volna a baloldal az elmúlt 25 évben, és nem pontosan ez ellen.

És nem azért lenne jó, ha szervezettebbek lennének ezek a csoportok, mert akkor baloldali kormánya lenne Magyarországnak, hanem azért, mert akkor igazságosabb társadalomban élnénk, és az olyan, a szegények és a dolgozók ellen uszító cikkek után, mint Kiszellyé, a közmédia szerkesztősége előtt együtt tüntetnénk, dolgozók és szegények, hogy kikérjük magunknak, hogy az éhségünket, a szenvedésünket liberális beetetésnek címkézzék.

Bárcsak így lenne.

Sőt, bárcsak  nem lenne szükség ilyen kiállásra, mert a Blahán nem kígyóznának sorok, ételre várva karácsonykor.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához és fejlődéséhez 1000 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 356 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!