Százezrek bevonásával végez jelenleg is emberkísérletet a magyar kormány: az oktatási rendszer szétverése szisztematikusan zajlik, ráadásul úgy, hogy a menet közben is állandóan változó szabályok miatt a végeredmény a kétségesnél is kétségbeejtőbb. A szakképzésben tanulók számára alig néhány hónapon belül eldőlhet ez a játszma: a jövőjüket teszik épp kockára.

Kép forrása: 24.hu

2016 szeptemberében átgondolatlan és sokak által aggályosnak talált módon indult a tanév a szakképzésben.

Azzal, hogy az oktatási rendszer eme ágát az Emberi Erőforrások Minisztériuma gyakorlatilag átpasszolta a Nemzetgazdasági Minisztérium hatáskörébe, amolyan mostohagyermekké vált az ágazat. A tárca ugyan tavaly ősszel nagy büszkeséggel közölte, hogy semmi akadálya nincs az új szakképzési rendszer szeptemberi elindításának, hiszen minden készen áll a 2016/2017-es tanév megkezdésére, ez már akkor sem volt így. Sőt, kifejezetten szedett-vetett módon láttak neki a szakképzési centrumokban a tanításnak.

Hogy a nagy névváltoztatási lázban a szakközépiskolákból szakgimnáziumok, a szakiskolákból pedig szakközépiskolák lettek, az csak a jéghegy csúcsa volt.

Ám emellett a szakgimnáziumban drasztikusan csökkentették a közismereti óraszámokat, ami már előre borítékolta, hogy azoknak a diákoknak, akik ilyen iskolatípusba járnak, gyakorlatilag esélyük sem lesz később más pályát választaniuk, mert nem lesz meg az ehhez szükséges tudásuk. Magyarán kényszerpályára terelték őket.

Ami azonban még ennél is súlyosabb volt: a tanév kezdetére sem a szakmai kerettantervek, sem a körismereti kerettantervek nem készültek el, a pedagógusoknak esélyük sem volt arra, hogy időben felkészüljenek a megváltozott helyzetre. És akkor a frissen bevezetett, és senki által körül nem írt komplex természettudományos tantárgyról még nem is beszéltünk (aminek a tanév kezdetekor se tankönyve, se pontosan körülírt tartalma, de még oktatói se voltak, kerettanterve pedig 5 nappal az első becsöngetés előtt vált elérhetővé)… Hát így futottunk neki ennek a tanévnek.

Mindez azonban nem csak azért volt igazán súlyos, mert gyakorlatilag a szakmai kritikák teljes figyelmen kívül hagyásával erőszakolták rá a szakképzésre a kormányzati elképzeléseket. Hanem azért is, mert előre tudtuk, hogy ez lesz az a tanév, amelynek a végén kísérleti nyulakká degradálják a végzős diákokat.

Szerencsére nem mennek önként a vágóhídra.

A fokozatosság elve helyett ugyanis az oktatási rendszer „megújítói” úgy döntöttek, hogy az új érettségi rendszert a végzős diákokon rögvest letesztelik. Így azok, akik korábban valamilyen formában már nyilván készültek az érettségire, akik fejében már lebegett valamiféle pályakép, akik úgy gondolták, hogy a szakképzést választják, és onnan képességeiknek és lehetőségeiknek a figyelembe vételével léphetnek majd tovább, egészen új helyzettel szembesültek, amikor nekifutottak ennek a tanévnek.

Hogy hogyan fog kinézni az új érettségi rendszer, azt sokáig nem kötötték a diákok és pedagógusok orrára, hogy végül 2016. december 29-én(!) közöljék a végső verziót. Vagyis azt lehetett tudni, hogy ez lesz az első olyan évfolyam, amelyiknek kötelező lesz szakmai tantárgyból érettségiznie, csakhogy azt senki sem tudta egészen az év majdnem utolsó napjáig, hogy pontosan milyen követelményeknek kell majd megfelelnie.

És ha mindez nem lenne elég: azt továbbra sem tudni, hogy ezen az új szakmai érettségin a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulók élhetnek-e az őket a szakvéleményük szerint megillető könnyítésekkel, mint amilyen például az írásbeli, illetve a számításbeli feladatok alól való teljes vagy részleges felmentés.

Vajon miféle világtól elborult agyban fordulhat meg az, hogy egy diák, aki lehúz 12 évet az oktatási rendszerben, az utolsó 4 hónapban képes lesz felkészülni egy olyan vizsgára, ami tulajdonképpen az egész további életét meg fogja határozni? Hiszen valójában erről van szó. Az érettségi ugyanis egyben továbbtanulási lehetőség is, vagy éppen belépő a munkaerőpiacra, így nem lehet szórakozni vele, nem lehet egy egész generációnyi diák sorsát megpecsételni egyetlen érthetetlen döntéssel.

Ezért is rendkívül fontos az, ami az elmúlt egy hétben történt: szakképzésben tanuló diákok egy csoportja a Független Diákparlamenthez és a Tanítanék Mozgalomhoz fordult azzal a kéréssel, hogy hozzák nyilvánosságra petíciójukat a 2017-es vizsgákkal kapcsolatban. Nyílt levelet írtak, amelyben a nemzetgazdasági minisztert, Varga Mihályt, az emberi erőforrások miniszterét, Balog Zoltánt, az oktatási államtitkárt, Palkovics Lászlót, és az oktatás területének más döntéshozóit arra kérték, hogy változtassák meg az új érettségi rendszert, ne kényszerítsenek teljesíthetetlen elvárásokat a végzős tanulókra.

„Önöknek egy tollvonás. Nekünk az életünk és a jövőnk! De az ország jövője is” – írják nyílt levelükben, amelyben azt is kérik, hogy ne követeljenek tőlük magasabb teljesítményszintet az idegen nyelvi érettségin, mint az előző tanévben érettségizőktől.

Hiszen nem elvárható senkitől, hogy középiskolás tanulmányai utolsó negyedében pótolja mindazt a tudást, ami ehhez a magasabb teljesítményszinthez szükséges, mivel így „nem a teljesítmény fog nőni, csak a szorongás és a kudarcot vallók száma.”

Mindeközben pedig petíciót is indítottak (itt olvashatod a nyílt levelet, és itt csatlakozhatsz a kezdeményezéshez), ahol folyamatosan gyűlnek azon aláírók, akik egyetértenek célkitűzéseikkel, és követelik a változtatást. Mert most még igenis lenne idő javítani a helyzeten.

„Nekünk konkrétan 4 hónapunk van felkészülni szakágérettségiből, mert engedélyezve lett a modulos oktatási rendszer!! Viszont karácsonyi »ajándékként« kaptuk a hírt, hogy bocsi srácok, 4 éven át gazdaságot tanultok, most 4 hónapotok van hálózatokból, weblapszerkesztésből, adatbázisból és programozásból felkészülni! Ezek után még maradjak itthon!?!?!?” – Ez csak egy az aláírók kommentjei közül. A diákok, szülők, pedagógusok, és az oktatási rendszerért aggódó támogatók egyre csak gyűlnek – már csaknem kétezren írták alá a petíciót.

Mert felháborító, hogy egyetlen tollvonással diákok tízezreinek az életét pecsételik meg, érthetetlen elgondolások alapján. Egy ilyen horderejű döntés ugyanis, mint az érettségi rendszer megváltoztatása, valóban az egész életére kihathat egy diáknak – hiszen befolyásolja (jelen esetben tehát szűkíti) a továbbtanulási lehetőségeit, s így azt is, hogy milyen életet élhet a jövőben.

Ám azzal, hogy a rendszer ráadásul a nehézből is még nehezebbet csinált, gyakorlatilag kihúzta a most érettségizők lába alól a talajt, miközben vélhetően nincsenek álmatlan éjszakáik amiatt, hogy vajon hogyan alakul majd ennek a több tízezernyi diáknak a további sorsa. A kísérlet végkimenetele ebből a szempontból a döntéshozókat nem érdekli. De a diákoknak csak ez az egyetlen lehetőségük, ez az egy életük van.

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához és fejlődéséhez 1000 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 393 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!