Január 25-én az orosz parlament második olvasatban elfogadott egy olyan törvénymódosító javaslatot, amely adminisztratív szabálysértésnek minősítené a családon belüli erőszakot. Ha ez a módosítás valóban életbe lép (és miért ne lépne - a szavazáson megjelent 388 képviselőből csupán kettő szavazott a módosítás ellen, egy pedig tartózkodott), azzal több ezer orosz nő és gyermek lesz halálra ítélve.

Fotó: Ha a bocsánat elég lenne, nem lenne szükség a rendőrségre. / Facebook

Amennyiben a törvénymódosítást elfogadják – január 27-én hozzák meg a végleges döntést – Oroszországban, azzal dekriminalizálják a családon belüli erőszakot. Csak abban az esetben fog a közeli hozzátartozók és a családtagok ellen elkövetett erőszak bűncselekménynek minősülni, ha egy éven belül többször megismétlődik. Ha csak egyszer fordul elő, és nem jár több napon túl gyógyuló sérüléssel, akkor az elkövetőnek (ha az áldozat feljelenti!) pénzbírságot kell fizetnie, vagy közmunkát végeznie.

Óriási visszalépés ez az országnak, miután aktivisták éveken keresztül tartó küzdelmét azért, hogy a családon belüli erőszak ellen szülessen végre törvény, látszólag siker koronázta 2016 nyarán. Ekkor a parlament egy olyan törvénymódosítást fogadott el, amely egyrészt szabálysértésnek minősítette a tartós sérülést nem okozó erőszakot két olyan fél között, akik nem közeli hozzátartozók, másrészt bűncselekménynek minősített minden, közeli hozzátartozó és családtag közt létrejövő erőszakot. A módosítást annak érdekében fogadták el, hogy például két részeg barát összeszólalkozás miatt ne kerüljön börtönbe, ugyanakkor a családon belüli erőszak esetei súlyosabb büntetést vonjanak maguk után.

Ez a korábbi módosítás az orosz társadalom egyes rétegeiből hatalmas felháborodást váltott ki: az Összoroszországi Szülői Ellenállás például országszerte szervezett tüntetéseket a „pofontiltó törvény" ellen, amelyeket az orosz pravoszláv egyház is támogatott. A tiltakozók úgy vélték, hogy a törvény a hagyományos nevelési stílus eszközeit tette törvénytelenné. Az Ellenállás mellett nagy erőkkel kampányolt az a Jelena Mizulina kormánypárti parlamenti képviselő is, akinek nevét a hírhedt orosz melegpropaganda elleni törvény elfogadtatása is fémjelezi. Tehát Mizulina, az Összoroszországi Szülői Ellenállás és az orosz pravoszláv egyház szerint azért kell dekriminalizálni a családon belüli erőszakot, hogy egy szülőt ne fenyegessen börtön azért, mert felpofozta a gyerekét.  A módosítás ilyen értelmezése nyilván azt a célt szolgálja, hogy hiteltelenítse a családon belüli erőszak elleni küzdelmet, hamisan szűkítve le annak alkalmazását egy-egy nevelő célzatú pofonra.

Oroszországban a belügyminisztérium adatai szerint évente 12-14 ezer nő hal meg családon belüli erőszak következtében. Minden negyvenedik percben megöl egy nőt élettársa, barátja, férje, apja. Naponta 36 000 nő és 26 000 gyerek szenved el fizikai bántalmazást családtagoktól - és ez csak a rendőrségen bejelentett esetek száma. A becslések szerint az ilyen esetek 60-70 százalékát nem jelentik be, de még a bejelentett eseteknek is csak a töredéke, konkrétan 3 százaléka kerül bíróság elé. (Azért a nőket és gyerekeket érintő erőszakot emeljük ki, mert ahogy mindenütt a világon, úgy Oroszországban is túlnyomó többségben őket éri bántalmazás, amit általában férfiak követnek el. Még a férfiak elleni családon belüli erőszakért is többségében férfiak a felelősek.)

A helyzet tehát eleve nem rózsás. De miért fog az új törvény még sokkal több további tragédiát okozni? Ella Panyejah, a Szentpétervári Közgazdaságtudományi Egyetem tanára szerint az egyik legsúlyosabb probléma, hogy a törvényhozók nem ismerik fel a családon belüli erőszak ciklikus jellegét.

„Ez az egyik olyan bűncselekmény, amelyet valóban muszáj lenne a kezdeti fázisban leállítani. A családon belüli erőszak ugyanis sorozatos bűncselekmény, vagyis ritkán fordul elő csupán egy alkalommal. Öngeneráló jelenség: ha egy otthonban elkezdődött az erőszak, akkor folytatódni és eszkalálódni fog, az erőszaktevő elveszíti korábbi korlátait, az áldozat izolálódik, és előbb-utóbb súlyos testi sérülésekhez, vagy végső soron gyilkossághoz fog vezetni.

A családon belüli erőszak dekriminalizációja teret ad a probléma növekedésének, súlyosbodásának, az áldozat éveken keresztül történő traumatizálásának (és ha gyerekről van szó, akkor ez a trauma garantáltan egész életre szól) - és a rendőrség csak akkor fog vele találkozni, amikor már bekövetkezett valami valóban borzalmas."

Anna Rivina, a nők jogaiért küzdő Nasziliju.net projekt elnöke szerint az új törvény nagyságrendileg megnehezíti azt, hogy az áldozat valóban feljelentse bántalmazóját.

„Nagyon egyszerű történet fog előállni: ha bármi erőszak, agresszív tett vagy verés történik, kiszabnak egy pénzbeli bírságot, amely több mint valószínű, a családi kasszát fogja terhelni. Amennyiben egy olyan családról beszélünk, amelynek alacsony a bevétele, például 15 ezer rubel, abból 5-10 ezer rubel elmenne ennek a bírságnak a kifizetésére. Ez nemcsak további indokot szolgáltathat az erőszak folytatására, hanem meggátolhatja az áldozatokat az erőszaktevő feljelentésében is.

De a legszörnyűbb, hogy ezek a módosítások nem biztosítják az állami védelmet az erőszak ismétlődése esetén sem. Vagyis a nőnek, aki másodszor is ebben a helyzetben találja magát, önállóan kell majd összegyűjtenie az összes bizonyítékot, elmennie a bíróságra és bebizonyítania, hogy mi történt vele, és az ellene erőszakot elkövető bűnét rábizonyítania. Tudjuk, hogy nálunk a nők nagy többsége nem fordul bírósághoz és rendőrséghez. Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy ez egy borzasztóan hatékonytalan rendszer, amelyben még azok se járhatnak biztos sikerrel, akik ügyvéddel védik érdekeiket. Így azt lehet mondani, hogy nálunk az erőszak gyakorlatilag viselkedési normaként lett elfogadva."

Egy olyan országban válik most törvényileg jóváhagyott viselkedési normává az erőszak, amely a 20. század elején még az egyik legprogresszívebbnek számított a női egyenjogúság terén: 1917-ben Oroszország a világon az elsők közt adta meg női állampolgárainak az általános szavazójogot, és Alekszandra Kollontaj akkor vált a világ első női nagykövetévé.

És  most ebben az országban akarják dekriminalizálni a családon belüli erőszakot. Abban az országban, ahol minden negyvenedik percben megölnek egy nőt. Ahol egy női parlamenti képviselő nyíltan kifejtheti, hogy szerinte sokkal szégyenteljesebb és megbotránkoztatóbb, amikor egy nő ver meg egy férfit, mint amikor fordítva történik. Ahol nem egy, hanem kettő vallás egyházi vezetője támogatja a női nemi szerv megcsonkítását - hiszen valahogy meg kell gátolni a női promiszkuitást! Ahol a mérgező maszkulinitás gyökerei olyan mélyre nyúlnak a társadalomban, hogy egy huszonéves férfi teljesen magától értetődőnek gondolja, hogy a biztonsági öv bekötése „nem férfias dolog". (Miközben a közúti balesetekben elhunyt 20-24 év közötti orosz férfiak száma kétszerese az Észtországban, Franciaországban és Csehországban elhunytaknak, és  ötször annyi mint Németországban és Svájcban.) És abban az országban, ahol gyakran hangoztatott mondás, hogy „ha ver, azt jelenti, szeret."

Többek közt egy ilyen feliratú plakáttal tiltakoztak női aktivisták 11-én a parlament előtt. Egyikőjük egy Facebook posztban beszámolt arról, hogy egy parlamenti képviselő, elhaladva a tüntetők mellett azzal a megjegyzéssel tisztelte meg őket, hogy „hiába állnak itt kint és fagyoskodnak, mi úgyis megszavazzuk ezt a törvényt". 23-án Moszkva polgármestere is hasonló arroganciáról tett tanúságot, amikor nem adott engedélyt egy nagyobb tüntetés megtartására a törvény ellen. A tüntetést 1000 főre jelentették be, január 28-ra. Az elutasítás indoklása az volt, hogy ennyien nem férnének el a megjelölt helyszínen, a Bolotnaja téren. Erről a térről van szó:

A tüntetés szervezői fellebbezik a döntést, és február 4-re újra meghirdették a tüntetést.

Pár nappal ezelőtt a világ több nagyvárosában (Budapesten is) sok százezer nő vonult fel, hogy tiltakozzon a szexizmus és a nők elnyomása ellen, és hogy szolidaritásukról biztosítsák az amerikai nőket Donald Trump elnökségének kezdetén. Az országhatárokon átívelő női összefogás erejét ilyen meggyőzően talán még soha semmi nem bizonyította. Most itt az ideje, hogy az orosz nőket is biztosítsuk szolidaritásunkról!

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához és fejlődéséhez 1000 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 394 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!