Nyugodtan osszuk két évszakra az évet. Van a tél, amikor a hideg miatt utcán és fűtetlen lakásaikban halnak meg, hűlnek ki az emberek a tartós hideg miatt. És van a nyár, amikor az egyre súlyosbodó lakhatási szegénység miatt emberek tízezrei rettegnek attól, hogy elveszítik otthonukat, utcára kerülnek. Március elsején beléptünk ebbe az időszakba: véget ért a kilakoltatási moratórium.
Először zárjuk le a telet: tavaly ősz eleje és 2017. február közepe között 171-en fagytak meg. És nem lehet elégszer elmondani – nem csak azokat veszélyezteti a tartós hideg, akik az utcán élnek. Idén a magyar Szociális Fórum adatai szerint ötször annyian haltak meg fűtetlen otthonaikban, mint a szabad ég alatt. 2015-2016 teléhez képest is emelkedett a kihűléses áldozatok száma, ráadásul még tovább nőhet, félő, hogy idén megközelíti majd a 200-at is, ugyanis a tél végére az ember szervezete elfárad, tartalékait feléli, így a hideg utolsó időszaka éppolyan veszélyes (főleg az idősek, a betegek és a gyermekek számára), mint az első nagy fagyok ideje.
És így érkezünk el a márciushoz. Ma véget ért a kilakoltatási moratórium, vagyis kezdetét veszi az az embertelen gyakorlat, amely utcára kényszeríti mindazokat, akiknek közmű- és lakbértartozás miatt tarthatatlanná vált a helyzetük.
A Város Mindenkié csoport ma "lakásavatót" tartott, hogy a téli moratórium végén a kilakoltatások ellen tiltakozzon. Az eseményt a Kettős Mérce élőben közvetítette:
Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
A tavalyi „szezonnak” 600 tervezett lakáskiürítéssel vágtunk neki – de végül több mint 2000 kilakoltatást hajtottak végre a kamara adatai szerint (ami csaknem négyszerese az egy évvel korábbinak!). Idén egyelőre fogalmunk sincs arról, hogy mekkora lehet ez a szám.
Egy viszont biztos, a jelenlegi kormányzat egyáltalán nem érdekelt abban, hogy a lakhatási szegénységet felszámolja, és nem törődik azzal, hogy kinek a feje fölül veszi el a fedelet.
A 2010-es kormányváltás előtt ugyan a szocialista éra próbálkozott a lakhatási problémák megoldásával (és ott is leginkább csak próbálkozásról volt szó, eredményekről nem igazán…), a kormányváltás után azonban Orbánék nem ezen az úton haladtak tovább: az adókedvezmények, a családi támogatási rendszer átszabása, de még az otthonteremtésre megálmodott CSOK is pusztán arra jó, hogy a gazdagabbakat még inkább helyzetbe hozza, míg az egyre elszegényedő százezrek és milliók számára nem nyújtottak hathatós segítséget.
Márpedig – bármennyire is igyekszik titkolni a kormány, még a statisztikákat is eltörölve – a szegénység, s ezen belül a lakhatási szegénység is egyre többeket fenyeget.
Ma Magyarországon él körülbelül 1 millió ember, aki anyagi okokból nem tudja megfelelően fűteni az otthonát. És vannak nagyjából 2 millióan, akik valamilyen számlatartozással rendelkeznek.
Az olyan álságos, de választási kampányban remekül bevethető fegyverek, mint például a rezsicsökkentés, szintén a jobb jövedelmi helyzetben élőket segítik, érdemi megtakarítást a szegényebb rétegek számára nem képesek teremteni. Ráadásul nem hogy nem csökken, de újra egyre emelkedik a rezsiszámlákkal elmaradó fogyasztók és a szolgáltatásból kikapcsoltak száma is, a magyar lakosság teljes rezsitartozása tavaly novemberben már 50 milliárd forint körül volt.
A lakhatási szegénység felszámolása helyett azonban azt látjuk, hogy a kormány továbbra sem érdekelt a helyzet megoldásában, nem törődik azokkal, akik az utcára kényszerülnek. Hazánkban a legalacsonyabb Európában a szociális bérlakások aránya (alig 2-3 százalék), emellett viszont a kormány az alacsony jövedelműek számára elérhető lakhatási támogatások összegét is mesterségesen alacsonyan tartja – így azonban piaci alapon szinte lehetetlen albérletet találni (ez komoly kihívást jelent immár nem csak a legszegényebbeknek), önkormányzati segítségre pedig láthatóan csak kevés helyen érdemes számítani.
Így állunk hát: jelenleg százezreket fenyeget az a veszély, hogy elveszítik otthonukat. De érdemes összevetni ezt a számot egy másikkal – a KSH szerint van Magyarországon több mint félmillió olyan lakás, ami üresen és kihasználatlanul áll.
És még egy szám, amit érdemes megjegyezni: családok átmeneti otthonában (ami a kilakoltatottak egyik menekülőútvonala lehetne) összesen alig valamivel több mint 4000 férőhely van, vagyis olyan óriási a várólista, hogy gyakorlatilag képtelenség egy-egy ilyen helyre ma bekerülni. Családok szakadnak szét, emberek kerülnek utcára, a szegénység pedig egyre többeket fenyeget.
Így fordulunk tehát rá az idei év nyarára, a kilakoltatások időszakára. Mától december elsejéig egy átlagos napon akár 4 család is utcára kerülhet anélkül, hogy lakhatásuk megoldott lenne. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a helyzet drámai.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.