A nőnapi rózsáknak, köszöntéseknek és iskolai ünnepségeknek vajmi kevés köze van a nemzetközi nőnap forradalmi és szocialista gyökereihez, melyet a század elejétől egészen 1977-ig, amikor az ENSZ hivatalos ünneppé tette, szinte kizárólag szocialista országokban ünnepeltek. Ma, 2017. március 8-án azonban ezek a forradalmi gyökerek újra előtérbe kerültek egy nemzetközileg meghirdetett női sztrájkkal, méltó megemlékezésként szolgálva a 100 évvel ezelőtti eseményekhez.

1917. február 23-án (a Gergely-naptár szerint március 8-án) ugyanis az oroszországi Szentpéterváron sokezer nő vonult az utcára kenyeret és békét követelve, ezzel kirobbantva a februári forradalmat, melynek egyenes következménye volt az utolsó orosz cár lemondása, az októberi szocialista forradalom kitörése és a Szovjetunió megalakulása.

"Az az igazság, hogy a februári forradalom alulról indult, legyőzve saját forradalmi szervezetei ellenállását, a proletariátus legelnyomottabb és legkihasználtabb rétegének, a női textilmunkásoknak, köztük minden bizonnyal a katonafeleségeknek önálló kezdeményezését követően. A hosszú kenyérsorok adták meg az utolsó löketet. Körülbelül 90 000 munkás, nők és férfiak sztrájkoltak aznap. [...] Nők tömege rajzott a Duma épületéhez, kenyeret követelve. Nagyjából olyan volt, mintha egy hím kecskétől követeltek volna tejet. A város több pontján vörös lobogók bukkantak fel, felirataik azt mutatták, hogy a munkások kenyeret akartak, de autokráciát és háborút nem. A nőnap sikeresen telt, lelkesedéssel és áldozatok nélkül. De amit magában rejtett, azt az este érkeztével még senki sem gondolta volna" – írja Lev Trockij Az orosz forradalom történetében.

Az 1917-es nőnap idején még javában zajlott az első világháború. Oroszországban egy különösen kegyetlen tél után dúlt az élelmiszerhiány, miközben, ahogy mindenütt máshol is Európában, nők töltötték be a férfiak által üresen hagyott állásokat. Annak ellenére, hogy ugyanazt a munkát végezték, mint férfi társaik, a nők kevesebb pénzért és jóval kevesebb megbecsülésért voltak kénytelenek ezt tenni, miközben a házimunka és gyereknevelés gondjai továbbra is az ő vállukat nyomták.

Megterhelő műszakok után órákat álltak sorba kenyérért, és március elején elkezdett terjedni a hír, hogy élelmiszerjegyeket fognak bevezetni. A hír hatására kitört a pánik, március negyedikén zavargások indultak a fővárosban, több pékséget kiraboltak. Az általános hangulatot figyelembe véve a legtöbb politikai szervezet, köztük a bolsevikok is azt tanácsolták a női munkásoknak és szakszervezeti tagoknak, hogy ezúttal ne szervezzenek semmilyen megmozdulást a nemzetközi nőnapra – tartottak a fegyveres erők megtorlásától.

Ennek ellenére március nyolcadikán reggel a Viborg negyed textilgyárainak munkásnői sztrájkba kezdtek. Több ezren átvonultak a fémművekhez, ahol felszólították a férfiakat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A Nobel Gépészet egyik munkása így emlékezett vissza az eseményre: "Női hangokat hallottunk a részlegünk ablakai alatti utcáról: "Le a magas árakkal! Le az éhséggel! Kenyeret a dolgozóknak!" Én és több másik elvtárs az ablakokhoz rohantunk... Militáns hangulatban lévő munkásnők tömege töltötte be az utcát. Akik megláttak minket, integetni kezdtek, és azt kiabálták, "Gyertek ki! Hagyjátok abba a munkát!" Hógolyók repültek az ablakoknak. Úgy döntöttünk, csatlakozunk a tüntetéshez."

A nap végére majd 100 ezren tüntettek, kenyeret, békét és a cár lemondását követelve. A tüntetések a következő napokban is folytatódtak, és egyre nagyobbra duzzadtak. II. Miklós cár, aki ekkor épp a fronton volt, kirendelte a rendőrséget és a katonaságot a tüntetők ellen, bízva benne, hogy ezzel gyorsan véget vet a tiltakozásnak. Nem így lett. A kirendelt katonák eleinte nem támadták meg a tömeget, sőt, sokan csatlakoztak hozzájuk. Trockij szerint "a nők fontos szerepet játszottak a munkások és a katonák közti kapcsolat kialakulásában. Bátrabban közelítették meg a kordonokat a férfiaknál, megfogták a katonáik puskáit és kérték, szinte parancsolták: "Tegyétek le bajonettjeiteket – tartsatok velünk."

A cár március 13-án visszaindult a fővárosba, de már túl későn. A pétervári események hatására még azelőtt kénytelen volt lemondani a trónról, mielőtt hazaért volna. És ezzel megszűnt Oroszországban a monarchia.

Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

A kenyér hiánya, rettenetes és kilátástalan életkörülményeik késztették a pétervári nőket arra, hogy az utcára vonuljanak. Ez a kiváltó ok nem volt példa nélküli a történelemben, az egyik leghíresebb hasonló esemény, a párizsi “asszonyok menete” szintén egy kenyérválsággal indult 1789 őszén, és fordulópontnak bizonyult a forradalom történetében. Október 5-én az éhező, és nagyrészt nőkből álló tömeg Versailles-ba vonult, és a kenyérosztás mellett több politikai követelést is kikényszerített. A király nemcsak az emberi jogok nyilatkozatát volt kénytelen ratifikálni, de másnap Párizsba is visszaköltözött családostul.

A családfenntartás veszélybe kerülése újra és újra politikai cselekvésre sarkallta a nőket az évszázadok során. Ez "természetesen fakadt a nő családon belül betöltött szerepéből. A szervezkedés a közvetlen közösségből indult ki, és nem követelt olyan hosszútávú, tudatos elköteleződést, mint egy szakszervezethez vagy párthoz való csatlakozás" – írja Sheila Rowbotham történész.

A XX. századra azonban a munkások körében növekvő politikai tudatosság már begyűrűzött a nők közé is, így a nők fogyasztással kapcsolatos hagyományos megmozdulásai nemcsak a forradalmi gondolatokkal és eseményekkel fonódtak össze, hanem az utcákon és gyűléseken ébredező feminizmussal is. Nem csoda, hogy Oroszországban, ahol csak pár évtizeddel korábban szabadultak fel a jobbágyok, és a nőket még eléggé általánosan és nyíltan tulajdonnak tekintették, a politikai tudatosodás, a feszült történelmi helyzet, majd a kenyérhiány együttese kirobbantotta a nők ellenállását.

Az 1917. március 8-án sztrájkoló nők tette nemcsak az azt követő világrengető események szempontjából volt perdöntő: a sztrájknak és az azt követő küzdelmeiknek hatalmas jelentősége volt saját elnyomásuk megtörésében is. A novemberben hatalomra kerülő bolsevik kormánynak sok elfogadhatatlan lépése volt, de a női egyenlőségért hozott döntéseik nem tartoznak ezek közé – így például az orosz nők ekkor kapnak szavazati jogot, csaknem 30 évvel korábban, mint francia társaik. Az új állam szemében a nők minden szempontból egyenlő jogokat élveztek a férfiakkal, és hátrányaik leküzdésének érdekében is fontos lépések történtek.

Száz évvel később, bár a világ legtöbb részén jobb helyzetben vannak a nők, mint a XX. század eleji Oroszországban, elnyomásuk nem szűnt meg. Legyen szó az alacsonyabb munkabérről, a házimunkában és gyereknevelésben megtestesülő láthatatlan munkavégzésről, a reproduktív jogok korlátozásáról vagy a túlnyomórészt nőket sújtó nemi és családon belüli erőszakról, a kifejezetten női voltukból fakadó hátrányos megkülönböztetés és elnyomás a legtöbb nő számára mindennapi tapasztalat.

Bármennyit hajtogatjuk, hogy folyamatosan javul a helyzet, hogy előrefelé haladunk, ezt a valóság nem támasztja alá. Az idő múlása önmagában nem hozza magával a fejlődést – az elmúlt években láthattuk, hogy politikai és közéleti szereplők egyre nyíltabban hangoztathatják azon nézeteiket, melyek szerint a nőnek nincs keresnivalója a hagyományosan neki tulajdonított szerepeken túl. Azonban mindemellett egy dolog biztos: az elmúlt években újra erőre kaptak és nemzeteken átnyúló mozgalommá nőttek a feminista küzdelmek. Vegyük akár az elmúlt év mexikói vagy argentin női tüntetéseit, a lengyel nősztrájkot, az óriási amerikai női felvonulást vagy a mai nemzetközi sztrájkot - elődeink küzdelmét addig folytatjuk, amíg az elnyomás meg nem szűnik!

Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!

Kattints, és olvasd el, mit értünk el a ti támogatásotokból az előző hónapban!
Kattints, és támogass minket, hogy a Kettős Mérce tovább működhessen!