A köztársasági elnök beiktatási beszédében fejtette ki, hogy ijesztő irányba halad az ország, és ezért, ahogy 1867-ben, most is új kiegyezésre van szükség. Áder Jánoshoz hasonlóan én is új kiegyezésre vágyok. Csakhogy Áder hamis dilemmákat vetett fel, nem igazi kiegyezést, csak egy számára kényelmes kiegyezést vetett fel. Márpedig a társadalmi béke csak akkor lehetséges, ha abban minden oldal érdekei jelen vannak.
(Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)
Áder négy dologban javasolt kiegyezést:
- Az Unióhoz való viszonyban,
- A határon túli magyarokért való kiállásban,
- Meg kell őrizni az ünnepeink méltóságát,
- A közbeszéd durvulását meg kell állítani,
Ezek valóban szép témák persze, csakhogy ezek egy egyfajta elitpaktum témái leginkább, nem ezek a problémák okozzák a társadalmi feszültségeket, ezek csupán az azt levezetni hivatott bábszínház részei. És persze még az elitpaktum is jóindulatú értelmezés, hiszen ezek egyértelműen a Fidesz ügyei, és persze azok közül is a kormánypárt számára népszerűek. De hát mi is lenne, ha a népszerűtlen témákban való megegyezést, mondjuk a békés és többpárti korrupcióban való megállapodást javasolná Áder közös minimumnak, az új kiegyezés alapjának.
A témák egyoldalúak, hiszen a kormánypárt által bekebelezett állami ünnepségeket zavarják meg egyes ellenzéki pártok, a kormánypárt politikai témája (vagyis inkább terméke a baloldal számára csúfos kettős állampolgárságról szóló népszavazás óta) az, hogy nincs konszenzus a határon túli magyarok védelmében. (2010 óta mikor nem voltak egységesek ebben a kérdésben a pártok?) A közbeszéd hangulatának megromlása, eldurvulása sem maga a probléma, ez inkább következménye annak a politizálásnak, amit a kormánypárt folytat. A kormánypártot hatalmának védelme, míg az ellenzéket a tehetetlenség és az ijedtség készteti ordibálásra.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Talán az Unióhoz való viszony az, ami nemzeti kompromisszumot érdemelne. Csakhogy a 90-es kompromisszum felmondását, ami szerint Európához akarunk tartozni, nem lehet máson számon kérni, mint a Fideszen. És itt sem az a kérdés, amit Áder feltesz, az 1867-es kiegyezéssel megvonva a párhuzamot, hogy egyetértünk-e abban, “Magyarország alkotmányos jogaiból ne vegyenek el többet, mint amennyi a birodalom szilárd fennállásának biztosításához feltétlenül szükséges.” Hiszen az, hogy az Unió milyen reformra szorul, az egy politikai vita. Hogy erősebb, vagy gyengébb jogokkal rendelkező EU-ra van szükségünk: az ilyen viták lefolytatásáról kellene szólnia a demokráciának. Tehát ebben a kérdésben valójában nem kiegyezésre, hanem vitára van szükség. Azt kéne számon kérni, hogy ebben a vitában a felek értelmesen és egymást meghallgatva kifejtsék az álláspontjukat, nem pedig konszenzust követelni.
De amit eddig írtam, csupán a máz. Az a máz, ami elfedi azokat az okokat, amik a kiegyezést megakadályozzák.
Hiszen az két okból sem lehetséges, főleg nem ezekben a témákban.
Egyrészt, mert nem ezek a témák okozzák a feszültséget az országban. Hanem a hihetetlen mértékű lopás, a pökhendiség, a dőzsölés, és ennek a másik oldala, a szegénység, az egészségügy és az oktatás állapotának leromlása, a félelem, ami minden oldalról irányítja az emberek politikai döntéseit, a kiszolgáltatottság, a földesurak, kiskirályok viselkedése.
Ha kiegyezést akarunk Magyarországon, akkor ezekkel szemben kell azt meghatározni, és azt nem az elitnek kell egymás között megalkotnia, hanem a népnek kell a pártokra rákényszerítenie.
Ma Magyarországon nem az illedelmesebb beszéd, a politika tisztelete hiányzik, hanem a kórházi WC-ből a WC-ülőke, az iskolából a kréta.
Igen, Ádernek igaza van. Új kiegyezésre van szükség, de nem elitpaktumra, hanem egy olyan demokratikus váltásra, ami biztosítani tudja a hatalommal szembeni garanciákat, amely olyan demokráciát hoz létre, ahol a bűnös meglakol, a következmények valódiak, az intézmények pedig arra törekednek, hogy minél több és ne minél kevesebb polgár számára adják meg a jólétet, az ingyenes, tisztességes és megfelelő oktatási és egészségügyi ellátást.
Higgye el kedves Áder úr, ha ez meglenne, akkor sokkal kedvesebben beszélnénk egymással.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.