Ha eddig reménykedtünk abban, hogy a gödi Topház Speciális Otthonban történtek végre fordulópontot hoznak a szociális ellátórendszer megreformálásában, akkor most üljünk vissza a helyünkre, hajtsuk a fejünket a térdünkre, és kezdjünk el csendesen elmélkedni azon, mégis minek kéne még történnie ahhoz, hogy ez a kormány felfogja végre: nem lehet emberi életekkel ennyire felelőtlenül játszani!
Fotó: Czibere Károly államtitkár. Nepszava.hu / Molnár Ádám
Kicsivel több, mint egy hete hozta nyilvánosságra a Mental Disability Advocacy Centre (MDAC) a Topház Speciális Otthonban tapasztalt embertelen körülményekről szóló jelentését.
Azon melegében el is távolították az igazgatót az otthon éléről, és vizsgálatot rendeltek el az ügyben, az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig egy semmitmondó közleménnyel reagálta le az esetet. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere mindeközben hallgatott.
Megszólalt viszont helyette Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, aki viszont az elképzelhető legembertelenebb választ adta: szerinte a fényképeken látható borzalmak nem bizonyítják, hogy az intézményben meg is történik az a sok csúf dolog, illetve egészen pontosan úgy fogalmazott, „amit az MDAC vélt látni, az nincs”. És mivel a szervezet engedély nélkül ment be az otthonba, így illegálisan fényképezett, nem volt joga ahhoz, hogy a gyerekek beleegyezése nélkül róluk fotót készítsen, és azt a gyámok engedélye nélkül közzétegye. És – szólt az államtitkári tételmondat – „jogsértésen keresztül nincs jogérvényesítés.” S mindezeken felbátorodva a Topház még feljelentést is tett az MDAC ellen, mégpedig képek jogosulatlan készítése miatt...
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Halló! Engedélyt már tavaly kért a szervezet, csak valahogy nem akaródzott megadni nekik. Sőt, még Szél Bernadett, az LMP társelnöke is megpróbálta bejuttatni őket az intézménybe, csak nem sikerült ezt elérnie. Akkor hogy is van ez?
Ha egy nemzetközi szervezet azt tapasztalja, hogy egy intézmény ennyire takargatja a négy fal közti körülményeket, akkor az minimum gyanús, nem? Czibere államtitkár úrnak nem inkább örülnie kéne, és hálásnak lenni, hogy valaki (ha már ők nem) leleplezte mindazt, ami a Topházban történt ahelyett, hogy igyekszik eltagadni mindazt, amit a szervezet tapasztalt? Mégis miféle hozzáállás ez?
Na, nem mintha meg kellene lepődnünk, hisz az államtitkár csak a Fideszhez oly méltó módszerhez folyamodott: kétségbe vonja és meghazudtolja a szervezet szavahihetőségét, és arra hivatkozik, hogy mivel a fotók engedély nélkül készültek, ezért mindaz, ami a gödi speciális otthonban történt, az… micsoda is?
Teljességgel érthetetlen, hogy azt hogy gondolhatja egy államtitkár – vagy bárki más – hogy azoknak a felvételeknek, amelyeken csont és bőr, sebekkel borított, ágyhoz kötözött, ketrecekben elhelyezett emberek, gyerekek(!) láthatóak, a jogszerűségén kell rugózni ahelyett, hogy azonnali hatállyal átvilágítanák az egész ellátórendszert, hogy megtalálják, hol csúszhattak ennyire félre a dolgok.
Persze, ha innen nézzük, érthető, hogy Czibere és társai megpróbálják a rendszer rogyadozását takargatni. A 2013-ban felállt Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) története legalább olyan „sikeres”, mint az oktatásban felhúzott hasonló mamutintézményé, a Klebelsberg Központé (korábban Klik).
Adva van a magyar kormány, ami nem hisz másban, mint az erőpolitizálásban. Ennek érdekében olyan intézményrendszert hoz létre, ami felülről irányítja, és állami fennhatóság alá vonja (vagyis pénzügyileg és eszmeileg is függővé teszi önmagától) az egyes, kisebb egységeket.
Jegyezzük meg gyorsan: alapból nem lenne eleve ördögtől való egy ilyen elgondolás, hiszen elképzelhető lenne, hogy egy felülről irányított rendszerben sikerülne jó gyakorlatokat meghonosítani ott is, ahol az önkormányzatok kapacitáshiánya miatt ez nem lenne lehetséges. Ám a Fidesz 2010 óta tartó központosításában eleddig mást sem láttunk, csak pénzherdálást, károkozást, hozzá nem értést. És mindezek el nem ismerését.
Ez történt a szociális ellátórendszerben is, ahol az önkormányzatoktól átvett intézmények bekerültek az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozó SZGYF hatáskörébe, aminek 2013 óta nem sikerült rendet tennie az amúgy sem jó helyzetben lévő rendszerben. Nem véletlenül, és nem kizárólag saját hibájukból: tény, hogy egy olyan, szétesőben lévő, forráshiányos struktúrát kaptak kézhez, amelyben az egyes intézményekkel, és az összképpel is akadtak gondok bőséggel.
Csakhogy ebből a kupacból sem sikerült még egy látszatvárat sem emelni, és ahogy arra a jelenlegi eset is rávilágít, egy távoli központból nem lehet megfelelő módszerekkel igazgatni és rendbe tenni, felügyelni és fejleszteni. Így legalábbis bizonyosan nem.
Vagy emlegessük fel a Cseppkő Gyermekotthon botrányát? Azokat az ombudsmani jelentéseket, amelyek számos, rendszerszintű és intézményi hiányosságot is feltártak? Netán a faddi gyermekotthon kitagolásának kudarcát, vagy a szilvásváradi esetet? Úgy általában véve azt a lassított csigatempót, ahogy a tömegintézményeket felszámolják? És hogy mindezt milyen módszerekkel teszik?
Mindezek ugyanis épp azt mutatják, hogy valójában mennyire kevés garancia van arra, hogy ma Magyarországon az erre létrehozott hatóság képes legyen ellenőrizni és rendben tartani a rá bízott intézményeket. És ahogy azt jól tudjuk: a hal is mindig a fejétől bűzlik...
Pláne, ha nem engedik meg azt sem, hogy a civil szférából érkező szakemberek segítsék a munkájukat, és megtegyék helyettük legálisan azt, amit meg kell tenni: ellátogatni ezekbe az intézményekbe, és feltárni a visszaéléseket.
Mert pontosan így jutunk el a gödi speciális otthonban történtekig.
És ami a legrémisztőbb az egészben: most éppen ott tartunk, hogy ha elkövetsz egy bűncselekményt, és azt valaki alaposan dokumentálja, de nem kér előtte engedélyt tőled erre, akkor feljelented. Nem bocsánatot kérsz, nem szórsz hamut a fejedre, hanem elszaladsz a hatóságokhoz, és panaszt teszel. Ezzel egyetlen kis probléma van csupán: a bűnt, amit elkövettél, nem teheted meg nem történtté. Azért bizony, felelni kell. Felelniük kell a gödi Topház Speciális Otthon fenntartóinak is – és ezen nem változtat az sem, hogy most mindent megtesznek azért, hogy eltereljék magukról a figyelmet. És nem, az sem segít, ha a Magyar Időkben Soros Györgyre kenik ezt az egész hercehurcát…
A magyar kormánynak kibúvók keresése helyett haladéktalanul meg kell szüntetnie a fogyatékkal élő emberek elnyomásának embertelen gyakorlatát, átlátható intézményrendszerében garantálnia kell jogaik tiszteletben tartását, és vállalnia kell a felelősséget azért, hogy a gödihez hasonló esetek ne történhessenek meg máshol.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere pedig még mindig hallgat. És ez a hallgatás bizony, beszédes.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.