Nincs semmi meglepő a 2018-as költségvetési tervezet családok, gyerekek támogatását érintő részeiben. A kormány folytatja az elmúlt években meghirdetett politikáját: a munkához, foglalkoztatáshoz, rendszeres és nem alacsony jövedelemhez kötött támogatásokra szánt forrásokat (csed, gyed, családi kedvezmény, csok) növeli, az univerzális, további feltételek nélkül, a gyerek jogán igénybe vehető (családi pótlék, gyes, gyet), illetve az alacsony jövedelmű gyerekes háztartásokat célzó (rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény) ellátásokra szánt költségvetési forrásokat csökkenti.

(Fotó: MTI)

Az első körbe tartozó ellátások esetében a növekedés részben összefügg az ellátások színvonalának növekedésével (a csed átlagos összege a bérek növekedésével, a gyedé a minimálbér növekedésével nő). Ez azonban csak részben magyarázza az ezeken a területeken tervezett jelentős (28, illetve 30 százalékos) forrásnövelést. Az ellátás színvonalának változása mellett a háttérben a kormányzat születésszám emelkedésre vonatkozó, nem feltétlenül reális elvárásai, az elmúlt években bevezetett, hatásaiban kevéssé ismert gyed-extra (testvér-gyed/gyes, gyed melletti korlátozás nélküli munkavállalás lehetősége és párhuzamosan az ugyancsak közpénzekből finanszírozott bölcsődei ellátás igénybe vételének lehetősége, az egyetemi hallgatói jogviszonyhoz kötődő gyed) igénybe vételének növekedése, valamint a határon túli családok támogatásának emelkedése egyaránt állhatnak.

A költségvetési tervezet indoklása erre vonatkozóan semmilyen támpontot nem ad. Ugyanígy nem található adat arra vonatkozóan, hogy a napokban bejelentett, 2018. januártól életbe lépő „születésszám növelésre” irányuló csomag (diákhitelek törlesztésének gyerekszámtól függő felfüggesztése, csökkentése, eltörlése, illetve a jelzáloghitelek területén adott kedvezmények) – az előzetes hatásvizsgálati elemzések alapján, ha vannak ilyenek – milyen költségvetési forrásokat igényel.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Ha szerinted is fontos, hogy ezt megírtuk, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

Egy megjegyzés erejéig azonban ezzel a tervvel is foglalkoznunk kell: a grandiózus, 2030-ig, tehát 12 év alatt a termékenységi rátát a jelenlegi 1,46-ról 2,1-re növelni szándékozó csomag eszközei kevéssé tekinthetők alkalmasnak a cél megvalósítására. Az embereket nem a pénz motiválja a gyermekvállalásban. A magas termékenységi rátájú országokban (Franciaország, Svédország – ők közelítik a 2,0 fertilitási rátát), és általában azokban az országokban, ahol nagyobb a gyermekvállalási kedv, legalább négy – az egyéni motivációkon, elképzeléseken túl mutató – jellegzetesség látható: 1. rugalmas munkaerőpiac, 2. nők és férfiak közötti egyenlőbb családi szerepvállalás (ellátásokkal is történő) ösztönzése, 3. nem feltétlenül magas színvonalú, de kiszámítható és kalkulálható családtámogatási rendszer, és 4. jó minőségű (!) kisgyermekkorra irányuló közszolgáltatások.

Érdemes lenne a kormányzatnak azt is tanulmányoznia, hogy a 2016-ra elért születésszám-növekedés például milyen módon alakult. A KSH Magyarország 2016 c. kiadványában hosszas elemzés található arról, hogy a termékenység növekedése két korcsoport esetében járult hozzá a 93 100 gyerek születéséhez. Ezek egyike a 15-19-éves korosztály, tehát a serdülőkorúak csoportjában növekedett jelentős mértékben a gyermekvállalás. Ez azonban nem a családok biztonságának növekedését célzó intézkedéseket dicséri, hanem sokkal inkább az elszegényedés, a családalapításon kívüli perspektívák hiányának a jele. A másik érintett korcsoport, a 20-24 évesek körében - más tényezők mellett - szintén nem zárható ki ez a magyarázat.

A kormányzati politika hatásosságának kérdését vetik fel azok a tények is, amelyek a szegénységre, kirekesztésre és annak egyes összetevőire vonatkoznak. Eljut-e mindaz a fejlesztés, ami az elmúlt években a családtámogatásokat jellemezte, az összes gyerekhez és gyereket nevelő családhoz?  A KSH adatai alapján a gyerekek csaknem 10 százaléka nagyon alacsony munka-intenzitású, azaz olyan háztartásban él, amelyben a munkaképes korú felnőttek teljes munkapotenciáljuk kevesebb mint 20 százalékát töltötték munkával. Tehát munkából származó jövedelmük nincs vagy minimális. Ez megközelítőleg 180 ezer gyereket érint. Ők biztos nem részesültek a gyed kiterjesztésének és a családi kedvezmény emelésének hatásaiból.

Más adatokat tekintve, a foglalkoztatás önmagában nem, vagy egyre kevésbé véd meg a szegénységtől. (Nagyrészt azért nem, mert a foglalkoztatási adatok javulásának hátterében a közfoglalkoztatásnak van meghatározó szerepe.) A gyerekes családok között kiemelkedően magas szegénységi kockázatú egyszülős családok esetében például 2016-ban 30,6 százalék volt az ún. „dolgozói” szegénység aránya, és ez az arány az elmúlt években dinamikusan nőtt (2010-ben még „csak” 11,7% volt az EUROSTAT adatai szerint).

Ugyancsak a hatásosság kérdését veti fel a tartós szegénységben élő gyerekek arányának növekedése. 2010-ben a 0-17 évesek 9 százaléka, 2016-ban 15,9 százaléka élt tartós, tehát nem csupán időszakosan megjelenő jövedelmi szegénységben. Vannak mutatók, amelyekben javulás látható (súlyos anyagi depriváció vagy a gyerekek szegénységi rátájának alakulása), de a probléma nagyságrendjét tekintve Magyarország az EU-s országok rangsorában nem dicsekedhet „jó helyezésekkel”. A teljes népesség jövedelmi szegénységi aránya évek óta 15 százalék körül stagnál, a gyerekek ötöde szegénységben, 8 százaléka súlyos szegénységben él.   

Hazai szegénység-jelző adataink közül ki kell emelnünk a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre potenciálisan jogosult gyerekek számának alakulását. Az ellátásra való jogosultság szabályai 2009 óta változatlanok. Azok a gyerekek részesülhetnek a segély-típusú ellátásban, akiknek családjában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 37 ezer, egyszülős és tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyereket nevelő családok esetében a 39 900 forintot. Ez a jövedelmi szint egyértelműen szegénységet és nélkülözést jelent. Az elmúlt 7-8 évben a gyermekes háztartások jövedelmi helyzetében voltak kedvező fejlemények (feljebb már soroltunk néhányat). Ezek ellenére a KSH Magyarország számokban 2016 kiadványa alapján még mindig 400 ezer körüli azoknak a gyerekeknek a száma, akik részesülnek a kedvezményben, tehát ezen a 2009-es szinten még ma is szegénynek számítanak.

Főbb családi támogatásokra fordított költségvetési kiadások, 2016, 2017, 2018, millió Ft és változásai 2017-2018 között, %

Mindezek ismeretében érthetetlen a minden gyereket célzó, de a szegénységben élő családok költségvetésében különösen fontos tételt jelentő családi pótlék elértéktelenítésének folytatása, amit a kormányzat soha egy mondattal sem kíván magyarázni. Az ellátás összegeit utoljára 2008-ban emelték, azóta mintegy 20-25 százalékot vesztettek vásárlóértékükből. És ezen a 2018-as költségvetés sem változtat, a családi pótlék finanszírozására valamelyest (1%-kal) kevesebb jut, mint 2017-ben.  

Milyen üzenete van a 2018-as költségvetés tervezetének, illetve a családi pótlék elmúlt évekre jellemző történetének? Valami olyasmi, hogy a gyerek önmaga jogán nálunk nem érték. Csak akkor az, és akkor jogosult a közpénzekből magasabb színvonalú támogatásokra, kedvezményekre, ha szülei rendszeres munkával, magasabb bérrel, és ezzel szoros összefüggésben magasabb társadalmi státusszal rendelkeznek. Ha mindez nem jellemző a gyereket nevelő háztartásra, akkor maradnak a „rászorultakat” célzó eszközök, leginkább a közfoglalkoztatás, a gyermekétkeztetés, a szünidei étkeztetés, a tankönyvtámogatás. A pénzbeli és természetbeni gyermekvédelmi támogatásokra, tehát az alsóbb társadalmi csoportokat célzó ellátásokra azonban a 2018-as költségvetési törvényjavaslat szerint jövőre 25 százalékkal kevesebbet költ az állam, mint 2017-ben. 2016-hoz képest több, mint 30 százalékos a csökkenés. (Az intézményi, illetve a szünidei étkeztetés más költségvetési soron szerepel, ott a források kisebb mértékben, de növekednek 2018-ban.)

A gyerekek alapvető szükségleteinek kielégítését célzó szolgáltatások természetesen fontosak, de ahhoz nem elegendőek – a szülők közfoglalkoztatásban szerezhető jövedelmével együtt sem –, hogy a gyerekek, a gyerekes családok kiemelkedjenek a szegénységből, hogy fizikai és társadalmi életesélyeik javuljanak Pedig többek között ez a 20-30 százaléknyi gyerek lesz a jövő. Róluk mintha mindig „megfeledkezne” a költségvetés, illetve a kormány. 

Darvas Ágnes és Farkas Zsombor
Gyerekesély Egyesület

Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!

Kattints, és olvasd el, mit értünk el a ti támogatásotokból az előző hónapban!
Kattints, és támogass minket, hogy a Kettős Mérce tovább működhessen!