„Újságírókkal akar háborúzni a Fidesz” -- írja a Magyar Nemzet. A cikk arról szól, hogy állítólag ősztől már nem csak komplett médiumok lejáratásán fognak munkálkodni a fideszesek, hanem „megpróbálják aláásni a Fidesz belső viszonyait firtató, a gazdasági hátország üzleteit feltáró újságírók tekintélyét.” Ebben csak a személyeskedés lehet az új elem, mert a háború már javában zajlik évek óta. És bőven nyerésre áll a kormányoldal.
A tűzparancsot szokás szerint Orbán Viktor adta ki, ezúttal Tusnádfürdőn:
„A helyzet az, hogy az előttünk álló kampányban nekünk elsősorban a külső erőkkel szemben kell helytállnunk, Soros maffiahálózatával és a brüsszeli bürokratákkal szemben kell állnunk a sarat, meg az általuk működtetett médiával kell megküzdeni a következő kilenc hónapban.”
Hogy miért mondhatta ezt a miniszterelnök, azt ebben a cikkemben már leírtam, de érdemes újra nyilvánvalóvá tenni: Brüsszel, Soros és „az általuk működtetett média” azért ellenségei Orbánnak, mert ami ezeken a csatornákon jön, az nem Orbán világa. Ez azért megoldandó probléma a fideszes fejekben, mert a jelenleg regnáló rezsim arra törekszik, hogy minden információt uraljon és hegemóniát követel a világ értelmezésére.
A G-nap után rohamtempóban felhúzott kormánypropaganda-birodalom már el sem játssza, hogy újságíró tevékenységet végeznének az abban dolgozók. Nem mások ezek, mint a pártközpontból és a Rogán-féle kommunikációs minisztériumból -- esetleg az MTI érintésével -- diktált anyagok megjelenítésére szolgáló felületek. Ez nem újságírás, hanem PR.
Viszont nagyon jól fizetett PR: szép nagy szerkesztőségekben ülhetnek a kitömött zsebű pártpropagandisták, akik jobb esetben csak cinikusok, rosszabban teljesen hülyék, és elhiszik, hogy ők újságírók. Mindeközben az állami hirdetésekkel manipulált médiapiacon a valódi újságírást végző műhelyek nehéz helyzetben vannak, ha meg nem eléggé, akkor be is lehet őket csukni, mint például a Népszabadságot, vagy zsebre vágni, mint az Origót vagy a Figyelőt.
Szóval egyik oldalon ott van a média feladatát messziről ugató pártsajtó, ahonnan csak azt hallani, hogy minden egy csoda ebben az országban, csak a migránsok, Brüsszel, Soros és Gyurcsány a probléma. A másik oldalon ott vannak az újságírók, akik igyekeznek egyszerre informálni és őrkutyaként is működni.
A határvonalat pedig véletlenül sem az újságírók, szerkesztők jelölték ki, hanem a kormánypropaganda. Azzal, hogy mindenkit ügynöknek és hazugnak bélyegeznek szisztematikusan, akik bármilyen kritikát megfogalmaz feléjük.
Ennek az az eredménye, hogy az egyik oldalon van a propaganda, a másikon a sajtó, hermetikusan elkülönülve. Ez két külön szakma, két külön világ.
De a nagy trükk abban van, hogy ezt a kettőt módszeresen összekeverik. A közmédia híradója, vagy a TV2-é egészen úgy néz ki, mint egy rendes híradó -- még ha jelentősen kevesebben is nézik, mint korábban, amikor tényleg híradó volt. A Magyar Idők és a Lokál is úgy néz ki, mintha cikkek jelennének ott meg. Oké, a 888 még csak nem is néz ki úgy, mintha bármi más lenne, mint egy rossz vicc.
Pedig ezek a termékek nem újságírás termékei. Hanem propagandáé és pr-é, semmi másé.
És a háború itt zajlik gőzerővel. Hogy a fejekben összemossák az újságírást ezzel a hazugsággyárral. Hogy fake news-ről, diktált anyagokról, hazug újságírókról kárálnak. Mégha csak olyan bután is, mint Németh Szilárd. De a módszer működik, mert nem 10 millió médiaszakértő országa vagyunk. Az „olvastam az újságban” és a „láttam a tévében” hatalmas meggyőző erővel bír. Sokkal nehezebb megmagyarázni, hogy ami ott van kinyomtatva a Ripostban, vagy ami megy az M1-en, az nem úgy van ám.
Sőt, ahányszor elmondják, hogy nem úgy van ám, annyiszor könnyebb a Fidesznek rámondania rendes médiatermékre, hogy FAKE, hogy hazug, hogy ügynök írta. Mert beragad az embereknek az is, hogy az általuk médiának kezelt propagandatermékeket folyamatosan kritizálják. És ha a kormánynak kedves médiát lehet kritizálni, akkor már miért ne lehetne kígyót-békát ráhordani a kormánynak nem kedves médiára is? Hiába jogos az egyik kritika (hiszen tényekkel cáfol hazugságokat, szűkös erőforrásokkal, saját magát veszélyeztetve mutat rá a túlhatalom káros lépéseire) és jogtalan a másik (hiszen összeesküvés-elméleteket fabrikál tények nélkül, uszít és hergel). Így válik a jogos médiakritika is fegyverré a propagandisták és kormánykommunikátorok kezében.
Kormányoldalon erre a háborúra végtelen pénz van. A másik oldalt pedig fojtogatják. Ez a gazdasági része a hadviselésnek. Viszont ez azzal kiegészülve lesz igazán hatékony, amit eggyel feljebb írtam a médiatartalmak összezagyválásáról: Putyin is megirigyelné ezt a fajta információs hadviselést.
Ehhez képest egy-egy újságíró cseszegetése már semmiségnek tűnik.
Ez a cikk a Ti támogatásotok nélkül nem készült volna el.
A Kettős Mércét nem segítik oligarchák, pártok, nincs reklámbevétele nagy cégektől, a ti támogatásotoknak köszönhetően működik! Ez biztosítja a Mérce függetlenségét.
Támogass minket egyszerűen bankkártyával:
Támogatom!
Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.