Az iskola az életre nevel – tartja a népi bölcsesség, s ha ez így van, akkor nagy bajban vagyunk, mióta a Fidesz-KDNP kormánya felkannibalizálta az oktatást, desszertként pedig elfogyasztotta a teljes tankönyvpiacot is.

Ez "csak" egy matekkönyv borítója, de elég jól szemlélteti a helyzetet...

Némiképp szomorú, hogy szinte fel se kapta már senki a fejét a hírre, hogy az óvodából még éppen csak ballagó gyerekek a tanévzárón olyan könyvet kaptak ajándékba, amiben egy nem túl cizellált tanmesén keresztül tolják az arcukba a menekültkérdést. Arra persze jó ez az eset, hogy felidézzük, hányféle sztereotípiát és miféle propagandát nyomtattak már ki kísérleti tankönyv néven az elmúlt néhány évben.

Önmagában az, hogy erkölcstant és hittant (vagy-vagy) kötelező tanulniuk a diákoknak, már remek lehetőség arra, hogy az újonnan fabrikált tankönyvekből áradhasson az a világkép, amivel a Fidesz és a KDNP operálni szokott. Lássuk is az első példát, egy hetedikeseknek szóló 2010-es hittan tankönyvből:

„A házasságon kívüli nemi érintkezés bűn” – tudhatja meg minden kis másodikos, aki a megfelelő könyvből tanulja az erkölcsöt. Sőt, ennél sokkal mélyebben is megmártózhat az emberi bűnök medencéjében: „Nem tartjuk elfogadhatónak az azonos neműek nemi közeledését sem. Ezt már az Ószövetség is keményen elítélte. Ha nem betegség, hanem tudatos bűnelkövetés áll az eltévelyedés hátterében, akkor nagyon súlyosan vétenek az elkövetők.” És ha már bűn: „az internet is a nemi erkölcs elleni bűnöknek egyik terjesztője lett.” Mindez legfeljebb azért lehet vicces (ha egyáltalán), mert egy ötödikes erkölcstan tankönyv egyik internetre vezető linkje alatt viszont nem személyiségteszt, hanem szexrobot, mélytorokspray és szilikon mellbimbó volt fellelhető...

Ha ezt megbeszéltük, akkor jöhetnek a további tudnivalók fiúk és lányok viszonyáról.

Orbán Viktor amúgy maga is előszeretettel mondogat olyanokat, hogy „ez az asszonyok dolga” (főzés, szipogás), ne legyünk hát meglepve, hogy tankönyveinkben is velünk él a mindennapi szexizmus, és örökíti önmagát. Kezdjük egy egyszerűbbel: egy negyedikes olvasókönyvben például a következő vicc szerepel:

Pistike áthívja a barátját a szomszédból. Már egy ideje játszanak, amikor megkérdezi a kis vendég Pistikétől:

– Te, mi ez a nagy kiabálás a másik szobában?

– Ja nem érdekes, csak az apám próbálja megértetni anyámmal a házi feladatomat.

Ha tehát alapnak vesszük már negyedikben, hogy anya annyira hülye, hogy apunak még Pistike házi feladatát is üvöltve kell elmagyarázni neki (mert ugye, apu üvöltős), igazán nincs mit csodálkozni azon, hogy a hatodikos természetismeret tankönyvben már evidencia, hogy „a fiúk és lányok bizonyos testi adottságokban és szellemi képességekben különbözőek.” Na persze meg is van magyarázva a dolog: a lányok állítólag (igen, oda van írva, hogy állítólag) könnyebben tanulnak meg olvasni, a fiúk viszont – nem állítólag – matematikából ügyesebbek (ami viszont tényszerűen, kutatásokkal alátámaszthatóan nem igaz). De az igazán csudiklassz az egészben az, hogy a tankönyvből a lurkók azt is megtanulhatják, hogy ők maguk milyen szerepbe kell, hogy belehelyezkedjenek: „a lányok jól érzik magukat anyaszerepben, a feleség szerepében, a fiúk pedig apaszerepben, a férj szerepében.”

Nos, így talán már érthetőbb is, hogy a szakképzésben az érettségi megoldókulcsába már a következő család-definíció került be: „A család emberek egy közössége, vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti kapcsolat van, házasság vagy örökbefogadás. A családot az különböztet meg más csoportoktól, hogy különnemű személyekből áll, akik különböző generációkhoz tartoznak, reprodukálja önmagát”. És hogy a homofóbia megerősítése után előjöjjön az antifeminista pampfletből kihagyhatatlan mítosz is a nők sajnálatos emancipációja és a válások közti összefüggésről: „A családfő szerepét hagyományosan a férfi, férj, családapa töltötte be. A válások számának emelkedésével a gyermeküket egyedül nevelő szülők aránya nőtt, így asszonyok/anyák is ’előléphetnek’ családfőként.” És akkor az alsó tagozatban nőverésre buzdító kis négysorosról már inkább ne is beszéljünk…

Említsük viszont meg, hogy az abortuszellenesség igencsak hangsúlyos szerepet kapott például ebben az etika könyvben, ahol egy ajánlott segédanyagként feltüntetett, a magzat szemszögéből készült propaganda filmben mutatják be a terhességmegszakítás borzalmát, amiért „a szülőkön kívül egyre többen a társadalmat, és a média túlzott engedékenységét okolják.” Szóval az abortusz bűn, értem?

Most hogy tisztában vagyunk a család, illetve a férfi-nő viszony mibenlétével és szentségével, térjünk is át egy másik sarkalatos pontra: a vallásra.

A Himnuszról például már elsőben kiderül, hogy a templomban „imára kulcsolt kézzel is é-ne-kel-he-ted” – mintha bizony akkora evidencia lenne mindenki számára, hogy rendszeresen jár a templomba, ahol elénekli a Himnuszt, hogy még a szótagolást is ezzel a példával kell megtanulni.

„Az erény minden emberben fellelhető pozitív erő, amit azonban folyamatosan ápolni kell. Ide soroltatik a hazaszeretet és a vallásosság, a büszkeség, a hősiesség és az erő” – ezek a mondatok nem Orbán legutóbbi, tusványosi beszédéből származnak, hanem egy ötödik osztályos erkölcstan tankönyvből. Feladat a fejezethez: „Tudd meg, hogy milyen templomok vannak a lakóhelyeden!” Erről ne is beszéljünk többet…

Főleg, mivel politikai elfogultságért és kultúrrasszizmusért sem kell mostanában a szomszédba mennünk.

Lássunk egy könnyed példát itt is, kezdésnek – hetedikes irodalom:

„Büszkeségre adhat okot, hogy míg az amerikaiak szemében az értelmes, logikus gondolkodás szinte az utolsó helyen van, addig nálunk az egyik legfontosabb érték.”

Jó hír, hogy míg az amerikaiak buták, mi okosak vagyunk, de mi a helyzet az indokolatlan nyugatimádattal? Sajnos van ilyen is, még mindig a  hetedikesek szerencsétlenségére: „Hamburgert eszünk, Disneylandbe látogatunk, MTV-t nézünk (Music TV). A CNN-en figyeljük a legújabb katasztrófákat. Coca-Colát iszunk, Nike-ban járunk”… és ne is folytassuk, mert kiég az agyunk a hanyatló nyugat megannyi ópiumától.

Hisz mi ennél sokkal többek vagyunk, és sokkal jobbat is érdemlünk – ne vicceljünk már, hát egy olyan olyan országról beszélünk, melynek határait négy (igen, 4!) tenger is mosta, legalábbis a kilencedikes törikönyv szerint, amelyet a legtöbb szakértő szerint azonnali hatállyal kacsatáppá kellett volna darálni, annyi hiba volt benne. És még a javítgatás után is csak semmibe tartó folyók kerültek a hibás térképekre, ellenben az elfogulatlanság továbbra sem lett a könyv sajátja, az iszlám és a zsidó vallás sablonos tálalása mellett az olyan vadromantikus nemzetieskedések, mint mondjuk a kettős honfoglalás legendája, továbbra is megmaradtak benne.

És ha már kilyukadtunk az “erős nép” toposzánál – sajnálatos módon párhuzamosan azzal, ahogyan kormányunk hadat üzent a menekülteknek, megjelentek a propagandatankönyvekben is a vonatkozó passzusok.

A feljebb már idézett ötödikes erkölcstanból például megtudható, hogy „a sok befogadott nép szétbomlasztotta az országot”, ami azért is fontos, hogy megágyazzon a legsúlyosabb Trianon-mítosznak is: „népünk továbbra is nyitott és vendégszerető maradt, de a mély seb, amit Trianon ejtett rajtunk, máig nem gyógyult be.” Mondjuk járhattunk volna rosszabbul is, szerencsére egy sor problémás tankönyvet már kivontak a forgalomból, de például az előző tanévben még vígan futott az a példány, amelyik Hitlert már-már szimpatikus fickónak állította be, és Horthyt is idealizálta.

És hát bizony van olyan, amikor a Velünk Élő Történelem kerül bele a tankönyvekbe. Egy nyolcadikosoknak szóló opuszba például háromszor is beszuszakolták Orbán Viktort, Gyurcsány Ferencet viszont csak egyszer – de azt sem teszi ki az ablakba. Orbántól például megjelent 2015-ös brüsszeli beszédének egy érzékletes részlete a bevándorlásról, hogy aztán a diákok ezen beszéd elolvasásával tudják megválaszolni azt a kérdést: „Mit gondolsz, miért kell a volt gyarmattartó országoknak máshogy viszonyulni a bevándorlás kérdéséhez?” A folyamatos plakátcunami minden bizonnyal adott némi iránymutatást a bevándorlás-kérdés feldolgozásához…

Orbán ebben a könyvben látható továbbá II. János Pál pápa mellett egy képen, míg egy másik a párkányi híd 2001-es felavatásán örökíti meg – rendkívül fontos kordokumentumok ezek. Gyurcsány viszont tényleg nem járt ilyen jól, róla leginkább annyit tudunk meg a tankönyvből, hogy ő váltotta Medgyessyt a miniszterelnöki székben, „ezt megelőzően a privatizáció egyik nyerteseként az üzleti életben tevékenykedett.”

És a végére maradt talán az egész tankönyvgyártás hagymázas, hibáktól hemzsegő, elfogult gépezetének legszemléletesebb példája, már ami a politikai sugalmazást illeti:

„A politikai jobboldal legfontosabb jellemzője a konzervativizmus, a baloldalé pedig a radikalizmus.”

Erre varrjunk gombot, kedves barátaim.

Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!

Kattints, és olvasd el, mit értünk el a ti támogatásotokból az előző hónapban!
Kattints, és támogass minket, hogy a Kettős Mérce tovább működhessen!