Orbán Viktor szerda este bejelentette, nemzeti konzultáció indul a Soros-tervről. Hogy mi az a Soros-terv, azt lényegében csak a Fideszben tudják, mert ugye ez az ő kommunikációjuk agyszüleménye. És mivel ez a nemzeti konzultáció már bőven a választási kampányban fog lemenni idén év végén, nem lehet más vele a szándék, mint hogy ez a Soros-terv a Fidesz kampányának központi elemévé váljon. De biztos, hogy ez most Magyarország legégetőbb problémája, amiről döntenünk kell a 2018-as választáskor? Az ehhez a kérdéshez való viszonyulásunknak, és a pártok ehhez való viszonyulásának kéne eldöntenie, ki vezeti tovább az országot 2018 után?
Persze a Fidesz nemzeti konzultációi soha nem szólnak valódi vitáról, de attól még számos kérdésben fontos lenne ilyen vitákat lefolytatni, olyan vitákat, amelyek mentén például tudnának majd a választók 2018-ban dönteni. Ugyanis Magyarország jelenleg nincs jó helyzetben a térségben és az unióban sem, és bőven van olyan téma, amiről érdemes lenne az egész társadalom véleményét kikérni. Mi most ezeket szedtük össze:
1. Migráció vs. menekültek
Bár Magyarország ezzel kel és ezzel fekszik már 3 éve, a lényegi vitát valójában még nem folytattuk le. A közvéleménykutatások egyszerre mérnek ugyanis két dolgot. A magyarok többsége nem akar migránsokat az országban, és a magyarok többsége befogadná a háború elől menekülő embereket. Sőt, hogy tovább bonyolítsuk a problémát, a kormány még az eltérő kulturális sajátosságok ellenére is szívesen lép fel a közel-keleti keresztények védelmében. Egy Svédországba menekült keresztény iraki esetében még fel is ajánlották, hogy a svéd elutasítás ellenére Magyarország befogadja.
Ha a migráció kérdését nem csupán a propagandára lenne felhasználva, akkor érdemes lenne lefolytatni azt a vitát, kiket, hogy és miért akarunk befogadni. Majd nem elutasítással, hanem az ország érdekeit figyelembe véve és a humanitárius szempontoknak is megfelelve lehetne lobbizni az EU-nál, hogy az történjen, ami mögött valamifajta konszenzus alakult ki az országban.
2. Magán vs. állami egészségügy
A nem ellenőrzött pletyka szerint Orbán Viktor és a Fidesz azért nem akar az egészségügyhöz hozzányúlni, mert nem tudna mit kezdeni a lobbiérdekekkel, félnek, hogy ez egy túl nagy darázsfészek. Ebben sajnos igaza is van Orbánéknak, az egészségügy sokszintű lobbiérdekeivel szemben baromi nehéz lenne egy reformot véghezvinni.
Csakhogy a semmittevés következtében egyre durvábban csökken az ellátás színvonala, koncepció nélkül nem lesznek hasznosan elosztva az egészségügybe futó milliárdok, látjuk, az elvándorlás mértéke még mindig magas, és nagyon nagy létszámú dolgozó hiányzik az ágazatból.
Mindeközben pedig a rohadó állami egészségüggyel párhuzamosan megjelenik a magánegészségügy, ami még tovább rontja az állami színvonalát, és elkendőzi a problémát, hiszen az állam ügyeibe leginkább beleszólással rendelkező felső középosztály megengedheti magának, hogy ne a rosszul működő állami egészségügybe menjen. Csakhogy a többieknek ez marad. Vagy még ez sem, hiszen a háziorvosi vagy állami fogorvosi praxisokban óriási munkaerő- és forráshiány mutatkozik, az ország egyre nagyobb része marad ellátatlan.
Számos vita van, amit le kéne folytatni az egészségügy kapcsán, és minél több ilyenben születik konszenzus, annál kevesebb esélye lenne egy orvosi lobbinak megakadályozni a reformokat. Márpedig reformokra szükség van, mert a pár éve általunk már akkor is borzasztónak észlelt, de tényleg színvonalas egészségügy egyre messzebb megy ettől a képzelt világszínvonaltól.
3. Oktatás
A magyar oktatási rendszerben óriási problémák vannak. Nézzünk csak a PISA-tesztre, de tovább haladhatunk a felsőoktatási dolgozók vagy az oktatási kisegítő személyzet bére felé is. A brutális központosítás már ott tart, hogy kirúgnak minden iskolaigazgatót, aki tiltakozni mer az áldatlan állapotok ellen, béremelést pedig az kap, akinek az igazgató azt jóváhagyja. Mindeközben óriási a közoktatásban a túlterheltség a diákok és a tanárok részéről is, és a pedagógiai eszközök modernicáziója is megérett. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy tanítják a 21. század online kihívásaira a gyerekeinket. Nyilván itt a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeivel menne szembe, de kevés terület van, ahol fontosabb lenne egy hosszú távú közös irány kijelölése és egy végrehajtott terv a rendszer hibáinak kijavítására, mint az oktatás területén.
4. Nők helyzete
Tényleg nem lenne szép dolog, ha nem ismernénk el, hogy a jelenlegi kormány sokat lépett előre a nők munkavállalása és a családok támogatása terén (még ha utóbbiban leginkább a felsőközép családjai vannak támogatva). De a propaganda már mást mutat, folyamatosan jönnek a hagyományosság kérdésébe bújtatott, valójában nőellenes megszólalások a kormánypárti térfélről. Mindeközben a családon belüli erőszak problémája még mindig messze nincs megoldva.
Ha a muszlimok nőellenes tetteiről van szó, akkor zeng a kormánypárti sajtó, de valahogy a hazai nőellenes kinyilatkoztatások, nők elleni támadások kapcsán csönd van. Pedig Ákos megszólalása vagy a Kiss László-ügy kapcsán láthattuk, hogy ezek mennyire megosztó, a társadalmat érdeklő témák. Márpedig ha van igény egy terület rendezésére, azt a kormánynak rendeznie is kéne, és nem valamiféle propagandának kiszolgáltatni.
5. Munka vs. megélhetés
Nagyon ritkán merül fel így ez a kérdés, pedig a kormányzati programoknak ez kéne legyen az alapja. Jelenleg a kormány a munkát, a munkahelyek létrejöttét támogatja, nem a megélhetést és a termelékenység növelését. Pedig például a feldolgozóiparban 20 ezer betöltetlen állás van. A szakképzés és az átképzések támogatásával lehetne ezen változtatni, a munkahelyteremtésre adott adókedvezmények az átképzésekre, termelékenység növelésére adott támogatásokba való átcsoportosításával.
Ennek a vitának az elméleti alapja egyszerű. A kérdés az, hogy a munka önmagában érték, vagy az a megélhetés az érték, amivel az állampolgárok jól érezhetik magukat, többet tudnak termelni és kevesebb költséget jelentenek az állam számára (pl. egészségügyi kiadások csökkentése)? És ha ez a vita le van folytatva, akkor jöhet a következő kérdés: mit kezdünk azokkal, akik képzettség, lakóhely, anyagi vagy egészségügyi helyzetük miatt nem tudnak dolgozni?
6. Gazdaság
A magyar ipari termelés nagy részét még mindig az autógyárak jelentik. Pedig a 21. század alkonyán számos olyan terület van, amiben a magyar iparnak ha nem is kitörési lehetősége lenne, de hosszú távon fel tudná oldani az autógyártáshoz kötött magyar gazdaság helyzetét.
Kérdés az is, mire költjük a pénzünket, hol van szükség adócsökkentésre? Tényleg a multikat kell támogatni, hogyan lehet a kis- és középvállalkozásokat felhúzni, magyar startupokat, esetleg magyar multikat létrehozni hosszú- és középtávon? Mit akar kezdeni a magyar kormány a kutatás és a fejlesztés területével? Hogyan lehetne a magyar egyetemeket, az akadémiát jobban bekapcsolni ezekbe a rendszerekbe? Hogyan lehetne a magyar kutatókat hazahozni, milyen kutatási és gazdasági szektorokat kéne a magyar államnak támogatni?
7. Lakhatás
Az igazságügyi minisztérium jelentése szerint ma 900 ezer magyar állampolgár ellen zajlik valamilyen végrehajtási eljárás. Ezek közül több tízezerre tehető azok száma, amikben közel járunk a lakás árverezéséhez. Mindeközben látjuk, mennyire durván emelkednek az albérletárak, átlagosan az elmúlt 5 évben 86 százalékkal. A kormánynak pedig semmilyen terve és koncepciója nincs arra, hogy miként őrizzék meg a bajba jutottak a lakhatásukat, ha pedig az utcára kerülnek, hogyan tudunk rajtuk segíteni. Márpedig a fenti számok azt mutatják, már nem csupán a legszegényebbek között, hanem az alsó-középosztály számára is óriási probléma a lakhatás elvesztésének a lehetősége. A dráguló albérletárak pedig tényleg azt jelentik, hogy aki nem rendelkezik saját lakással, egyre rosszabb helyzetből kezdi az életét. Ezekre a problémakra sürgősen megoldás kell!
8. Korrupció
A korrupciónál nem az a kérdés, hogy ne lopjanak, hanem az, milyen intézkedésekkel lehet ezt csökkenteni. Legyen-e átlátható az állami cégek költése? Kiknek adhassanak támogatást, hol reklámozhassanak? Milyen parlamenti és kormányzati döntések következményei lehessenek átláthatóak? Mi az ügyészség szerepe, és hogy lehetne az független? Milyen büntetési tétel változtatások kellenének a korrupció visszaszorítására? Mit akarunk kezdeni az offshore-ral, az adóelkerüléssel? Ugyanis ha ezekre a kérdésekre születik válasz, amely intézkedéseket is vonna maga után, az nagymértékben megnövelhetné a magyar költségvetést, és ezzel a fenti összes probléma megoldására is plusz pénzt lehetne találni.
A 2018-as választásnak ezekről a kérdésekről kéne szólnia, és nem a Soros-tervről. Az, hogy a kormányzati kommunikáció mégis a Soros-tervvel akar foglalkozni, talán már önmagában is mutatja, nem jó az az irány, amiben haladunk. Ha van egyáltalán irány.
Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.
A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!
Támogass minket egyszerűen bankkártyával:
Támogatom!
Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.