Tegnap volt a Nemzeti összetartozás napja, de ez csak szimbolika, politikai gesztus és szó. A nemzeti összetartozás már körülbelül egy hónapja él Magyarországon, egy hónapja küzd a gátakon gárdista és LMP-s, cigány és nem cigány, balos és jobbos, és kurvára nem számít, ki honnan jött, csak az számit, hogy töltse, adja tovább a zsákot.

Most hétvége van, és nincs munka, de mégis van.

Gondolom, sokaknak szívszorító olvasni, mi van Borsodban, és most már 9 másik megyében is. Látni még szívszorítóbb. Amikor tegnapelőtt Szendrőn nem tudtuk olyan gyorsan építeni a gátat mint amilyen gyorsan jött a víz, egyszerűen felfoghatatlan volt. Az ember annak a tudatában él, hogy ő a hatalmasabb és mindent megold, de itt most nincs sok esély. Mégis meg kell mindent tenni.

Miskolcig le lehet menni vonattal, és el lehet jutni busszal az árvíz sújtotta övezet széléig, onnan pedig már csak 1-2 kilométer gyalog a gát.

Az igazi nemzeti összetartozás nem a Trianonra való emlékezésben testesül meg (bár az is fontos), hanem abban, hogy segítünk, telefonálunk vagy zsákolunk. Juhász Gyulát kiforgatva: beszélni kell róla, tenni, és mindig gondoljunk rájuk, akik most egy élet munkáját veszthetik el.

Segélyvonal szám: 1752 (vonalas telefonról és T-Mobile hálózatról) illetve 1749 (Vodafone és Telenor hálózatokból)

Borsod megyei katasztrófavédelem száma, ahol elmondják hova menj: 0646 413 421

Képeink Sajóecsegről június 4-éről:

A tűzoltóság a templom udvarából szivattyúzza a vizet

Munkagépek szállítják a homokot és az embereket a töltésekre

Az út ottjártunkkor gyalog már csaknem járhatatlan volt

LMP-s Eszter is elszántan pakolta a homokzsákokat

További képek az Index.hu fotósától, Barakonyi Szabolcstól