A tegnapi nap híre az indexen, hogy a Fidesz ki akarja szűrni az alkotmány bírósági jelöltállításban lévő ellenzéki kontrollt. Lassan egy hónap alatt minden nem Fidesz szimpatizáns ember megtanulhatta, hogy a 2/3 forradalma nem igényel különösebb alátámasztást, hiszen önmaga egy legitimációs malaszt.
Ha visszagondolunk az elmúlt pár évre, két szófordulat jut az ember eszébe, „abszurdisztán” és „következmények nélküli ország”. Az előbbit felejtsük el (oh, bárcsak elfelejthetnénk) és lépjünk a következményekről, a felelőségről folytatott diskurzus meseszép álomvilágába.

Két kiindulási pontunk lehet ezen a lankás tájon. Az egyik szerint a Fidesz politikusai a "létező világok legjobbikát" fogják megteremteni, amiben minden izű manna folyik és mindenki egyetért a magasztos célok jóságával. Kicsit persze túloztam, de mégiscsak a tévedhetetlenségről szól az első verzió, és a tévedhetetlenségben természetesen nincs szükségünk a felelőség negatív konnotációjú felhasználására.

Ellenben a másik verzió úgy szól, hogy a Fidesz is tévedhet, és most ebben a sztoriban lényegtelen kicsit-e vagy nagyot, ki mit szeret.

A mindenkori kormánnyal szemben ha valamit nem csinál jól, felemelheti a szavát a köztársasági elnök, ha rossz törvényt hoz az alkotmánybíróság, a média, a gazdasági elit, és az istenadta nép (bár utóbbi három erősen összefügg, közjogi szinten pedig gyakorlatilag, néhány ritka kivételtől eltekintve, csak az első kettő). Köztársasági elnököt 2 héten belül választ magának a kormánypárt, míg jövő hét kedden elkezdheti kiiktatni azt a csúnya alkotmánybíróságot is. Ha ez megtörténik az alkotmányos kontroll szintje, mondjuk kicsit másképp, a „na ezt srácok azért már tényleg ne csináljátok, mert ez nagyon durván kész Kósa milyen tripen vagy már megint?"  nagyon lecsökken.

Ha ez megtörténik gyakorlatilag nem lesz olyan gazdasági lobbi csoport, ami más pártba be akar majd fektetni. Ezzel csökken a médiakontroll is, ami által pedig fogy az emberek ellenállásának lehetősége is.

A Fidesz nem arra kapta a kétharmados felhatalmazását, hogy a konszenzust és a demokratikus kontrollt kivegye a rendszerből, vagy meghagyja dísznek a karácsonyfára, hogy 50 év múlva mutogathassa a felnövekvő következő Fidesz generáció is, ha éppen karácsony van.

A Fidesz kétharmad nem arra vonatkozott, hogy egy felelősségek nélküli országot építsenek, hanem arra, hogy hozzák rendbe az országot. Véleményem szerint azonban előbbiekben jobban haladnak eddig mint utóbbiban, nem elvitatva az érdemeiket.