Hülyének lenni mindenkinek joga van tartja a közmondás, és ez igaz is. Az más kérdés mit jelent az, ha valaki tájékozatlanul, vagy a tájékozottság igénye nélkül csupán gyűlöletből szól hozzá a közügyekhez.

Az elmúlt napokban csúcsra jár az emberi hülyeség, előbb több mint 5000-en csatlakoztak egy a tömegközlekedés megállóiban a telefonállás betiltása ellen tüntető facebook oldalhoz, miközben az oldal által linkelt egyetlen cikkre ki volt írva (azóta leszedték a cikket a Facebookról itt elérhető), hogy ez egy álhír. Párhuzamosan pedig az elemi utánajárás igénye nélkül jön rá emberekre olyan dühroham egy-egy nem létező, lényegtelen, vagy csak nekik nem tetsző politikai megszólalás okán, hogy az embernek nem kommenteket olvasni, írni, hanem hányni menni lenne kedve.

Azt már sokszor ecseteltük, hogy a politikai dühkitörés és gyűlölet nem vezet sehova, hogy attól nem lesz nekünk jobb, ha a megoldás helyett, a másikra borítjuk rá a szart, de úgy látszik ezt nem elég ezerszer leírni. Természetesen nem erkölcsi magasságokból osztjuk a zeuszi pofonokat, volt, van, és lesz is olyan, amikor az előző vagy a mostani kormányzat intézkedései láttán, lerohantuk a sarki kocsmába és kirendeljük az unikumot, miközben a pultos csak annyit kérdeze, kultúra vagy gazdaságpolitika. De aztán inkább berúgunk, és nem írjuk le, hogy közben felhúztuk a revolvert, megvertük asszonyt, lehugyoztunk egy hajléktalant, vagy éppen pakoljuk a bőröndünket, mert a rohadt Orbán-Gyurcsány-Bajnai-Horn-Antal.

Nem kezdünk el elmélkedni sem a magyarság, sem a zsidóság, sem senki genetikai véglénységéről. Nem kezdünk el mindent lájkolni ami azt mondja ők nem, nem kezdünk el 56-os elítélteket kurvázni, nem kívánjuk volt miniszterelnök halálát. Volt amikor velünk is elszaladt a ló, volt már ezen a blogon olyan poszt ami után bocsánatot kértünk az olvasóktól, még ha ők ezt nem is igényelték, de az biztos sorozatos karaktergyilkolásba, gyűlöletkampányba még Kocsis Máté ellenében sem kezdtünk, pedig ha valaki ő megérdemelné. 

Ezt pedig azért tesszük így – pedig micsoda olvasottságunk lehetne – mert van valami felelősségérzetünk, és látunk valamit, hogy milyen közéletben szeretnénk élni. Azt bizonyosan tudjuk állítani, hogy azokat az embereket, akik életüket a politikai gyűlölet mentén élik, blogról-blogra facebook oldalról-facebook oldalra járnak felháborodásuknak hangot adni, azok egyrészt sajnáljuk, másrészt szívesen fizetjük pár ember kórházi számláját közülük, mert ugye sajnos, ha az összeset fizetni kéne, akkor a magyar egészségügy összeomlana (oh az OPNI).

A felelősségérzetünk egyébként nem túl magas, és elképzeléseink se terjednek mondjuk egy kormányprogram megírásáig, de nagyon örülnénk ha egy mókás kormányt kritizáló poszt alatt nem kínálna senki senkinek golyót, meg mondjuk az ezeket kiirtanám is elmaradna, sőt legszebb álmainkban - amikor éppen nem két gyönyörű lány mellé álmodjuk magunkat valami karibi szigeten - azt is elképzeljük, ha egyszerűen kulturált hozzászólások érkeznének gyűlölettől mentesen.

Mert hát az van sajnos, kedves ellenzéki kollégáink, és kormánypárti harcostársaink a barikád túloldalán, hogy mi bizony ugyanazt akarjuk. Csak ti erről még nem tudtok, vagyis reméljük tudtok, és majd jön az a rész ahol rájöttök, hogy titeket mégse gyilkoltak meg ez csak egy Boby Ewing állom.

Nem véletlenül lett ennek a blognak a neve Kettős Mérce. A magyar politikai gondolkodás rákfenéje az, hogy míg a másik oldalban mindig a rosszat keresed a sajátodnak nem ismered el a hibáit. Evidenciának fogadsz el hazugságokat, ha azt olyanok mondják akiknek hiszel, ebből a szempontból pedig nincs különbség a Népszava, a Magyar Nemzet, vagy a Kurucinfo között. Nem csak az ellenségképet, hanem a közös dolgokat is keresni kéne néha, és ez nem bonyolult, sőt a legegyszerűbb, olyan mint az egyszeri én kicsi pónim.

Az van, hogy a jobboldaliak nem fognak megdögleni, a baloldaliak kiirtódni, a nácik eltakarodni. Az van, hogy nincs 2 vagy 3 Magyarország, 1 van, és ezt tessék felfogni! Tudjátok mit? Leírjuk még egyszer: Egy Magyarország van! Értem? Emellett bármennyire is szomorú beismerni, ennek az országnak van egy legitimen megválasztott miniszterelnöke. Ez a miniszterelnök egy katasztrófa, a dolgok, amiket csinál nem csak károsak, hanem sokszor elfogadhatatlanok, de itt jön a lényeg, ha ordítotok attól nem fog elmenni. Nincs megváltás, nincs messiás! Ti vagytok csak, hiszen a politika is ti vagytok, pont ezért ne csodálkozzatok, ha a politika a gyűlöletről szól, amikor ti is a gyűlöletről szóltok! Pont ezért ne csodálkozzatok, hogy ha leszarjátok a politikát, ő is leszar titeket!

Két lehetőségünk van, vagy tessenek forradalmat csinálni - ezt mi nem ajánljuk, mert abban emberek halnak meg, és ennyit nem ér az egész – vagy 2014-ben demokratikus úton leváltani a kormányfőt. Persze ilyenkor jön a csattogós érv, a választások elmaradásáról a koronázó ünnepség végett. Bár ez nem fog megtörténi, de ha mégis, akkor természetesen megyünk veletek a forradalmi úton, törölve sok Debreczeni Józsefet fikázó posztunkat.

Viszont addig is ameddig e két verzió közül valamelyik nem teljesül, lehet az adott körülmények között lenyugodni, kirándulni, olvasni, kocsmázni, szeretkezni. Fontos elmenni, tüntetni, elmagyarázni szépen higgadtan mindenkinek, hogy Orbán Viktor kormányzása rossz, ezért és ezért, részt lehet venni olyan civil szervezetek munkájában akik jobbá teszik az országot, stb. De ne keljen már másnak azt éreznie, hogy ciki ellenzékinek lenni, mert az csak a gyűlöletről szól.

Mert, hogy a másik régi mantránkat újra elővegyük, nem lehet Orbán Viktor legyőzése az egyetlen cél 2014-ben, hiszen egyrészt ezért kerültünk ide, mert 2010-ig Gyurcsány legyőzése volt az egyetlen cél, másrészt pedig attól, hogy nincs Orbán Viktorunk még nem lesz Kánaánunk. Nem lesz se demokrácia, se nemzet!