Megjegyzések egy lehetséges baloldali politikához
I.Analízis
I.1. A nyugati jóléti modell és a szociáldemokrata gondolat válsága
I.2. A szegénység és a demokratikus alapok viszonya
I.3. Mi lenne ma egy baloldali párt küldetése és érdeke?
Kelet-Európában a jobboldali pártok aktív hagyománytudatából, amely a két háború közötti időszakra tekint vissza, szinte teljesen hiányzik a politikai eszmevilág egészével harmonizáló keresztényszociális gondolat. A keresztényszocializmus pártszerű képződményei a magyar politikai életben is megjelennek 1894-től kezdve. Első formációi, az Országos Keresztényszocialista Párt és a Keresztényszociális Néppárt, rövid életűek voltak. Már ekkor nyilvánvaló vált, hogy a keresztényszocializmus nálunk nehezen jut összhangba a konzervatív társadalomkép egészével, miként az is, hogy modernségkritikájában programszerűen összefonódik a társadalmi lelkiismeretesség és az antiszemitizmus. Az irányzat legnagyobb hatású képviselője Teleki Pál és Bethlen István volt. Az ő miniszterelnökségük időszakát egyszerre jellemzi például a munkások kötelező beteg- és balesetbiztosításának elrendelése, az öregségi és a rokkantsági biztosítás bevezetése, valamint a zsidóellenes retorika és törvényhozás. Nyomasztó örökség ez.
Ha ma demokratikus, nem kompromittált, keresztényszociális törekvésre akarunk hivatkozni, akkor az 1945 és 1949 között működött Demokrata Néppárt (Barankovics-párt) lehet a hivatkozási alap, amely nevében nem volt az, ám szellemében igen. Nagy kár, hogy a KDNP erről a hagyományról csak a nevében és egy-egy hivatkozásában vesz tudomást, olyan kiváló emberekről, a Barankovics-párt országgyűlési képviselőiről, mint a nagyszerű néprajzkutató Bálint Sándor vagy a kiváló író és kritikus Rónay György még hivatkozásokban sem. Helyettük inkább olyan kompromittált történelmi szereplők emlékével kereskedik, mint Prohászka Ottokár. Ha tudnák, ki az a Bálint Sándor és Rónay György, nem kellene a lakáj szerepét játszaniuk Orbán Viktor mellett, és nem járulnának hozzá maguk is a magyar katolikus egyház politikai lejáratásához.
Ma a politikai arénában szereplő minden párt a politikai közösségen belül élők szavazataiért versenyez, akik összességében körülbelül a felnőtt társadalom felét teszik ki. A politikai közösség bővítésére egyik sem tesz komolyabb kísérleteket, jóllehet főként a versenyben alul maradók áhítoznak a kirekesztettek szavazataira. Az egyetlen dolog, ami velük kapcsolatban eszükbe jut, a szavazataik megvásárlása, mert puszta ígéretekkel már nem megvesztegethetők.
Ez azt jelenti, hogy ma Kelet-Európában nincsenek klasszikus értelemben vett baloldali pártok. Természetesen nem olyan pártokat hiányolok, amelyek az osztálytársadalom megszüntetésének és meghaladásának illuzórikus reményét tűzik a zászlajukra, hanem olyanokat, amelyek a társadalmi osztályok igazságos, szolidaritáson alapuló kiegyezésére tennének javaslatot. A magyar úgynevezett baloldalnak esze ágában sincs szorgalmazni a tőkésosztály és a munkavállalók új kiegyezését, nem állnak oda a társadalmi közösségből kiszorultak mellé (ha a hajléktalan emberek kriminalizálásáról vagy az ózdi vízcsapok elzárásáról kell szavazni, képviselőik is az apartheid politikára voksolnak). Nem tesznek kísérletet a tőkésosztály és az állam korrupt összefonódásának felszámolására, aminek méreteiről csak most szerezhettünk valódi képet, amikor a NAV egyik bámulatosan bátor munkatársa megszegte a hallgatás fogadalmát. Sőt a baloldali pártok azt is tétlenül nézték végig, hogy azt, amit tenniük kellene, egy új társadalmi kiegyezés szorgalmazását, a Fidesz eleve kiüresítse azzal, hogy szemfényvesztő retorikai fogásként a szótárába emelte. Amit azonban a Fidesz „igazságosabb” közteherviselésnek nevez, az részint hazugság, részint a korrupt állam útonállása, a jövő kifosztása. Ennek estek áldozatul az öngondoskodás eszméjén alapuló nyugdíjpénztárak, és ugyanez az alapja a büntetőadók rendszerének, amely ‒ ellentételezésképpen, a hatalomba beépült tőkés érdekkörök szerepe miatt ‒ a korrupciót növeli.
Ebben a rendszerben a jobboldali és a baloldalinak mondott pártok társadalomképe nem sokban különbözik egymástól. Ugyanazon az egyre szűkülő választói tömegen osztoznak, és úgy viselkednek, mint a nagymama ruhájába bújt farkas, amint arról próbálja meggyőzni Piroskát, hogy hiába nagyok a fülei, és hiába nagy a szája, egész biztos lehet benne, hogy nem fogja bekapni. A baloldal minden ereje annak bizonygatására megy el, hogy ha végül mégis meg kell ennie Piroskát, ami sajnos elég valószínű, nem telik majd benne kedve, ezért a felzabáltatás, ha ő végzi, sokkal kellemesebb, barátságosabb lesz, mintha a jobboldali ordas tenné ugyanezt.
A társadalom jelentős hányadának elszegényedése miatt a vállaltan konzervatív pártok kevesebb politikai hátrányt kénytelenek elszenvedni. Ennek részben az is az oka, hogy ezek a pártok rendelkeznek olyan szimbólumkészlettel, ez pedig az antikommunizmus és a nacionalizmus nyelvi és tárgyi szimbolikája, amellyel könnyedén elérnek nagyobb tömegeket. Ez a nyelv garantálja a politikai közösségen belül élőknek, hogy a szűkös erőforrásokból ezek a pártok nem fognak juttatni a nyomorgóknak. Itt érdemes megjegyezni, hogy az antikapitalizmusnak két változata él Kelet-Európában. Az egyik, a befolyásosabb változat képzeletvilága a két háború közötti korporativizmushoz és antiszemita tőkeellenességhez nyúlik vissza. Ilyen hangsúlyokkal találkozunk a Fidesz politikájában, összefüggő rendszerré pedig a Jobbiknál áll össze.
A másik változat a modern antiglobalizmus tendenciáit mutatja, amihez Magyarországon egyedül az LMP-nek van köze. A Fidesz esetében azt is látjuk, hogy ha szüksége van rá, a hosszabb távú hatásokat figyelmen kívül hagyva, gond nélkül merít a hatósági árszabályozás eszköztárából is (lásd rezsicsökkentés), ami látszólag szintén garanciákat jelent az elszegényedés szélén állóknak, ám hosszabb távon valójában még kilátástalanabb helyzetbe sodorja az egész társadalmat.
Egy baloldali párt érdeke és küldetése ma egybeesne: szélesítenie kellene a politikai közösség terét, ami nem történhet meg másként, csakis az elszegényedettek újraintegrálásával. Ezzel egy új társadalmi szerződés megkötését kellene szorgalmaznia. Ha ez nem történik meg, vagyis ha a társadalom perifériáin élők magukra maradnak haragjukkal, elkeseredésükkel, Magyarországon fennáll egy társadalmi robbanás akut veszélye. Megjósolhatatlan, hogy milyen politikai formáció fog ebből hasznot kovácsolni magának, és mikor. A ma érvényes, szélsőségesen igazságtalan, korrupción és kizáráson alapuló társadalmi szerződés fenntartása egyre költségesebb lesz, és ami ennél is sokkal rosszabb, egyre nyilvánvalóbb rendőrállami módszerek alkalmazására, kiáltó jogtalanságok sorozatára fogja kényszeríteni az államot, ami végső soron a demokrácia formális felszámolásával fog együtt járni. Ezen az úton Magyarország már eddig is sokkal messzebbre ment el, mintsem hogy a folyamatot a mai viszonyok között bárki fel tudná tartóztatni.
A Fidesz persze nem is akarja, de nem akarja a magát baloldalinak mondó MSZP sem. A helyzetből előbb-utóbb egy olyan formáció húzhat hasznot, amelynek esze ágában sem lesz demokratikus formákkal bajlódni. Nem a Jobbikra gondolok, mert a Jobbik, amely a perifériák elszegényedéstől fenyegetett, de szociológiai értelemben véve szegénynek még nem mondható lakóinak és az életüknek pocsék kilátásokkal induló, közepesen képzett fiatalok hangján szólal meg, ugyanúgy belül van a mai társadalmi szerződésen, mint az említett két gyűjtőpárt.
A cikksorozat utolsó két részében (a következő rész 26-án 10 órakor jelenik meg) egyrészt a baloldali politika hagyományos eszközének számító szakszervezeti politizálás válságáról és elégtelenségéről, valamint a válság egy lehetséges kiútjáról lesz szó.
Schein Gábor
A sorozat tartalomjegyzéke:
Analízis
I.1. A nyugati jóléti modell és a szociáldemokrata gondolat válsága
I.2. A szegénység és a demokratikus alapok viszonya
I.3. Mi lenne ma egy baloldali párt küldetése és érdeke?
2. Megoldási javaslat egy paradoxonra
2.1. Túllépni a szakszervezeti hagyományokon
2.2 A hiányzó baloldal - A lokalitás és a központ paradoxonja
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.