Sölétormos Jenő egy hétig böjtöl a Parlament előtt a kishantosi gazdaság lerombolásával szembeni tiltakozásként. Nem azért, mert azt gondolja, hogy ezzel bármit is megakadályoz – hiszen a mintagazdaságot már beszántották, a küzdelem elveszett. Mégis, Jenőre Václav Havel, a kommunista diktatúrákkal szembeni ellenállás egyik történelmi jelentőségű szereplője, a három éve elhunyt volt cseh köztársasági elnök büszke lenne. Hogy miért? Mert Jenő tette pontosan az, amit Havel az „igazságban élni” tetteként írt le. Akként, ami kiállás a cselekvő saját erkölcsi integritása mellett, s egyben a nem-demokratikus rezsimekre veszélyes politikai tett is.

Vaclav Havel a kommunista diktatúrákkal szembeni európai ellenállási mozgalmak egyik jelentős szereplője volt, a Charta 77 szóvivője. A 70-es évek végére kialakult poszt-totalitárius rendszereket (ilyen lenne a mai „demokráciánk" is az ő értelmezésében) Havel olyannak tekintette, amelyben a demokrácia formája megmarad, de a politika fokozatosan azon korrupt elitek fennhatósága alá kerül, akik gazdasági érdekeket képviselnek. Az ilyen politikai rendszerekben a nyilvános viták a nézőközönség manipulatív szórakoztatását szolgálják, és a kiábrándult polgárok nem vesznek részt aktívan a közélet valódi kérdéseinek megvitatásában. Az ilyen rendszer hasonlít az alkotmányos demokráciákra (vannak benne választások, pártok, elválasztott hatalmi ágak), de ha alaposabban megvizsgáljuk, akkor korrupciót, elituralmat, polgári demobilizációt és a félelem politikáját találjuk. Havel azt vizsgálta, hogy mit tehet ilyenkor a kiszolgáltatott, hatalom nélküli egyén. (Fontos írásának ezért az a címe, hogy a hatalomnélküliek hatalma.)

Havel két ellentétes példával érzékelteti, hogy a hatalom nélküliek nem eszköztelenek egy ilyen rendszerben sem. Híres példája a zöldséges, aki kiteszi a boltja ablakába a kötelező marxista szlogent: Világ proletárjai, egyesüljetek! Cselekedete értelmetlennek tűnhet, mivel mindenki tisztában van az ilyen rituálé ürességével. A tett azonban Havel szerint nem üres. Egy közönyös, de mégis engedelmes zöldséges cselekedete megerősíti a hatalmat, amely megköveteli a szlogen elhelyezését és arra kényszerít másokat is, hogy tartsák be a szabályokat. Havel szerint a poszt-totalitárius rendszer nem követeli meg a tagjaitól, hogy higgyenek az ideológiai közhelyekben. És mégis, úgy kell viselkedniük, mintha hinnének bennük. Közismert mondása szerint az embereknek “hazugságban kell élniük.”

Mit jelent ehhez képest „igazságban élni”? Azt, hogy a zöldséges hirtelen megtagadja a propaganda-anyag kitételét az ablakába. A zöldséges ilyetén ellenállásával saját erkölcsi integritását nyeri vissza. Havel szerint az igazságban éléshez hasonló tettek olyan politikai cselekvésekké nőhetik ki magukat, amelyek a valódi hatalom szintjén is hatással vannak.

Vagyis a „korlátozott demokráciákban” a polgárok számára nyitva álló politikai cselekvés elsősorban nem a kritika és a különvélemény lesz, hanem inkább az, hogy a hétköznapi elvárások demonstratív figyelmen kívül hagyásával ellenállunk annak, hogy az uralom és az igazságtalanság ügynökeivé váljunk.

Sölétormos Jenő pontosan ezt teszi most a Kossuth téren. Tette persze nem dönti meg a rezsimet, pláne nem hozza el a Kánaánt. De a rá irányuló figyelmet jól bizonyítja, hogy csak a Milla Facebook oldaláról sok ezren osztották meg a hírt, hogy egy hétig valaki egyedül böjtöl a hatalmi elit botrányos tette ellen. Képzeljük el, mi lenne, ha vele böjtölne az a sok ezer ember a „Like &Share” gombok megnyomása helyett. És ha én nem ezt a posztot írnám, hanem ott ülnék mellette.

Navra László

(A szöveg megírásához forrásként – néhol szó szerint idézve - felhasználtam Petra Gümplová: Az erkölcs mint politikai probléma c. tanulmányát, amely a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg a „Lehetséges – Kiadvány Kis Jánosnak tanítványaitól” című gyűjteményes kötetben.)

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére