A kérdés nem költői. A hazai és az EU (átlag[1]) bérszint közötti méretes eltérés – tátongó szakadék –, pontosabban annak lehetséges csökkentése, az európai parlamenti választások kampánytémájává vált. Egyfelől a Jobbik dobta be az „Európai munkáért - európai béreket!” szlogent, másfelől az Együtt – PM követel európai fizetéseket. Hogy több van a témában puszta szavazatvadászatnál, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy közgazdászként a bérfelzárkózás szükségessége mellett régóta[2] érvelő Pogátsa Zoltán is megszólalt: Európai béreket?! Igen!, cikkében üdvözölve a téma felvetését, míg a szintén közgazdász Obláth Gábor gyors riposztjában tévedésen alapuló káros illúziókeltésnek nevezi a bérfelzárkózással kecsegtető kampányszlogeneket.

Úgy vélem, hogy ezek után nekünk is hozzá kell tennünk a magunkét a vitához. Ellentétben a Fidesszel, nekünk nem derogál. Elöljáróban annyit, hogy mivel nincs nálunk a bölcsek köve, ezért nem fogjuk megmondani a tutit, inkább kérdéseink, észrevételeink vannak, amelyek talán más megvilágításba helyezik a kérdéskört, talán nem, de reményeink szerint hasznosak lehetnek az érdeklődők számára.

Kezdjük azzal, hogy önmagában a bérek (a bérszint) semmit nem jelent, ami fontos az a bérek vásárlóereje, vagyis az, hogy mennyi terméket és szolgáltatást tudunk megvásárolni a fizetésünkből[3]. A lényeg tehát a reálbér, pontosabban annak alakulása. Nem arról van azonban szó, hogy magunkhoz képest hogyan állunk (rosszabbul élünk-e, mint 4 éve), hanem arról, hogy valami a megcélzott (remélt) nyugat-európai szinthez képest hogyan állunk. Jutottunk-e közelebb ahhoz a Hanshoz, aki München mellett issza le magát, mert a Bayern München négyet kapott hazai pályán a Reáltól a BL negyeddöntőben, attól a Hanstól, aki leitta magát, amikor a Manchester United 1999-ben 3 perc alatt verte meg a Bayernt a döntőben? Mindezt megspékelve azzal, hogy azok a népek, akikkel egykor együtt táboroztunk a szocializmus vörös ege alatt (vö béketábor) jutottak-e közelebb? Mondjuk ez utóbbi kérdés felvetése főleg pszichológiai szükséglet, mert ugye kicsit nyugodtabban alszik az ember, ha rájön, hogy nem csak ő béna, hanem mások is.

Azon nem csodálkozott senki, hogy mondjuk 1999-ben Éva jóval kevesebb sört tud venni a fizujából, mint Hans, mint ahogy igazából azon sem csodálkozunk, hogy ma is kevesebbre futja neki. Nem lepődünk meg, hiszen meginni csak a megtermelt sört lehet és valami dereng a számunkra a termelékenység közgazdasági fogalmáról. Nyilvánvaló, hogy a hazai termelékenység nem érte el anno és nem éri el ma sem a nyugat-európai termelékenységi szintet, senki sem vitatkozik azzal a közhelyes közgazdasági megállapítással, hogy majd akkor lehet sokat fogyasztani, ha sokat is termelünk. A kérdés ellenben az, hogy ha Évánk a termelésben mutat némi felzárkózást német kollégájához, akkor a reáljövedelme (a megvásárolható sör mennyisége) is mutatja-e ugyanezt a felzárkózást? Mi azt érezzük, hogy sokkal többet termelünk – mondjuk 1999-hez képest –, de nem tudunk annyival többet fogyasztani… Ezt kéne valahogy tisztába tenni! Erre kéne, hogy jöjjenek a közgazdászok ábrákkal, táblázatokkal, hogy „Nézzétek a zöld vonalat, Gyerekek, ennyivel termeltek többet és ez a piros, ez meg azt mutatja, hogy hogyan alakult a fogyasztási képességeket (reálbéretek, reáljövedelmetek, stb.) Látjátok, hogy
a) jobban nőtt a fogyasztási képességetek, mint a termelékenységetek,
b) a termelési képességetekkel együtt növekedett a fogyasztási képességetek is,
c) a reáljövedelmetek kisebb mértékben nőtt, mint a termelékenységetek.

Idegesek vagyunk, izgulunk… Már majdnem mindegy is, hogy mi a helyes válasz, csak mondja már meg végre valaki! Ám a közgazdászok bonyolult lelkek, ebből adódóan maszatolnak néha. Azt mondják, hogy a termelékenységet nagyon nehéz mérni, nemzetgazdasági szinten lehetetlen (max becsülni tudják), meg eleve makrostatisztikailag minden problémás, mi a mérhető termelés és mi a valós, stb., A bérek, keresetek, jövedelmek számbavétel, nahát az meg maga a rémálom…

Nyilván nem könnyű a mérés, meg az összehasonlítás, nem egyszerű az adatok összegzése, összevetése. De az van, hogy mi, Évák hajlamosak vagyunk leegyszerűsíteni a kérdést. Azt látjuk, hogy jobb gépekkel dolgozunk napi 8-12 órát, termelünk sokkal többet, mint 10 évvel korábbi önmagunk (már majdnem annyit, mint az 1999-es Hans), de nem tudunk sokkal több sört venni a meccshez. Bezzeg a Lőrincnél[4] meg úgy alakult az elmúlt pár év, hogy mostanság kegyetlen sok sört tud venni… Képtelenség, hogy hirtelen ilyen termelékeny lett! Vagy mégsem? Lehetséges ez? – tűnődünk a szalag mellett állva. Fáradtan sóhajtunk. Szerintünk nincs bérfelzárkózás. Mondanánk, ha a közgazdász Hölgyek és Urak kérdeznék a véleményünket. Majd akkor lesz, ha München állunk a szalag mellett, szemközt Hansszal. Valahogy ott a termelékenységünk is nagyobb lenne, meg a sörünk is több. Lehet, hogy elfogultak vagyunk, de azt érezzük, hogy többlettermékünk, hozzáadott értékünk nagyobb része megy a tulajdonosi zsebekbe , valamint a politikai osztály eltartására (korrupció) itt, mint ott. Talán ezért nem akar a (reál)bérünk felzárkózni, hiába noszogatjuk. Mintha Hans valahogy kevésbé lenne kizsákmányolva a munkaadója által… Bár mostanában ő is panaszkodik kicsit[5], de szerintünk csak azért, mert neki nem csökkent a rezsije.

Azt olvastuk egy tanulmányban, hogy „Ugyanakkor az is kimutatható, hogy a magas termelékenységnövekedést elérő ágazatokban az átlagbérek növekedése nem követte a termelékenység emelkedését. A termelékenységi többletet így szükségképpen a tőketulajdonosok realizálták…[6]” Persze ez lehet, hogy csak azért van, mert nálunk a 40 év kvázi-kommunizmus után most kell felhalmozni a tőkét (Marx - Engels) – gondoljuk. Erre egy másik anyagban azt írják, hogy „Although some of the latter show very substantial reductions in the labour share (e.g. Poland, Hungary and Slovenia), others show only very moderate decreases (e.g. Slovakia: 3 percentage points) or even increases (the Czech Republic, Lithuania, Latvia).[7]” A francba! Az „or even increases” azt jelenti, hogy a felzárkózók körében sem szívatnak egyformán mindenkit, ugye?

Éva szerint ez a baj. És elég sokan vagyunk Évák… kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a bérfelzárkózással, ha elegünk lesz és relatíve több sörre tartunk igényt?

[1] Pláne a 2004-es bővítés előtti EU–15 átlaga!

[2] ttp://pogi.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=172863&bejcim=Radikalis_beremelest&todo=/

[3] A szakmailag nagyon érzékeny olvasóktól előőre is elnézést kérek bizonyos fogalmak összemosásáért (pl. bér és fizetés, stb.), de lássuk be ez egy blogposzt és nem PhD értekezés.

[4] Mészáros

[5] Az adatok azt mutatják, hogy Hans bérkompenzációja az elmúlt 15 évbe alatta maradt a német termelékenység-növekedésnek (százalékosan).

[6] Termelékenység a magyar gazdaságban

[7] Bár a fentiek [a vizsgált országok – B.F] közül több esetben a munka részesedésének csökkenése jelentős mértékű (Lengyelország, Magyarország és Szlovénia), addig más országok esetében ez alig csökkent (például Szlovákiában 3%), vagy növekedett (Csehország, Litvánia és Lettország).
in: Wages, productivity and employment: A review of theory and international data

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére