Az már önmagában elég szar, ha az ember rasszista.
Az különösen szar, ha az ember lelkész létére rasszista.
De ha az ember ezen felül még egy ország szociális- és oktatási ügyeiért felelős minisztere is, az egész egyszerűen iszonyú.

Balog Zoltán mindezek tetejébe még jófej tabudöntögetőnek is képzeli magát, miközben arról hadovál, hogy Kelet-Magyarországon elegendő gyerek születik, de sajnos nem a megfelelő családokba.

„(...) a demográfiai ügyek legsúlyosabb fejleménye vagy vonatkozása – azon túl, hogy kevés gyerek születik, és elöregedő a társadalom –, az, hogy hová születnek azok a gyermekek, akik megszületnek.” – szólott ékesen a keresztényi szeretettel és irgalommal látszólag semmilyen viszonyt sem ápoló páter a Népesedési Kerekasztal konferenciáján.

Az ötödik éve fennálló Népesedési Kerekasztal már önmagában egy szakmai abszurdum, és különösen siralmas, hogy a jelenlegi hatalomnak, illetve az általa létrehozott Népesedési Kerekasztalban ülők tekintélyes részének milyen a viszonya a társadalmi valósághoz, illetve a társadalomtudományokhoz. Milyen lenne? Ellenséges. Nemzethaláltól tartanak egy fogyó népességű Európában, amely a lakosságszám-csökkenéssel egy időben a bevándorlókat ki akarja ebrudalni, illetve be sem engedni a kontinensre. Orbán a Die Weltnek beszélt éppen erről pár nappal ezelőtt: szerinte Magyarországon nincsen számottevő bevándorló közösség, amely az ittenitől eltérő kulturális mintákat követne, és „szeretnénk, ha ez így is maradna”.

De nem kell a bevándorlókig elmennünk, hogy megtaláljuk a nettó idiotizmust a jelenlegi kormány népesedéspolitikájában. Hiszen az ország mostani lakossága sem felel meg nekik.

Balog Zoltán emminiszteri regnálása alatt folyamatosan verik szét az oktatást: vonják ki a forrásokat, központosítanak, csökkentik most már nemcsak a felsőoktatási, de a gimnáziumi felvételi keretszámokat, sőt, spórolnak a gyermekétkeztetésen. (Komolyan. Ez már tényleg hihetetlen, nem? Gyerekétkeztetésen, a fenébe is!) A családtámogatásokat úgy alakították át, hogy az a sokat keresőknek kedvezzen, a bejelentett jövedelemmel nem rendelkezőknek – azaz azoknak, akiknek igazán szüksége volna rá – viszont egyáltalán ne is járjon, hiszen ha nincs hivatalos kereset, akkor miből írjuk le a kedvezményt? Coki. Most épp azt találták ki, hogy a családi pótlékot is csak azoknak folyósítanák, akiknek van állása. Bravó! Közben a munkanélküliség csúcsokat döntöget, azt meg ne magyarázza meg nekem senki, hogy közmunkásbérre lehet gyereket vállalni! Minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy az ember ne merjen szülni.

De mindezen túl Balog pásztornak azzal is baja van, hogy a magyar ugyan összességében fogy, de a cigányok szülnek bőven. (Itt muszáj megjegyezzük: a magyar cigányok is magyarok.) A lelkész úr igen alacsonynak találja az országban átlagosan 1,3 gyereknyit mutató termékenységi rátát. „Vannak olyan északkelet-borsodi meg Északkelet-Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei térségek, ahol ez (ti. a termékenységi ráta - a szerk.) eléri a 2,39-et, ami egy abszolút pozitív trend lenne egyébként, hogyha ezek a gyerekek olyan családokba születnének, hogy azok a hátrányok, amiket örökölnek, azok azt jelzik, hogy nem a társadalom, az életminőség javításához fognak hozzájárulni" - mondja, és itt a szerző már kapkodja a levegőt.

Nincs mit félremagyarázni ezen az eseten: Balog Zoltánnak ez a sokadik ilyen színvonalú megszólalása. A emberminiszter következetesen cigányozik, akár kérik, akár nem. Idén nyáron, a roma holokauszt emléknapján jó dramaturgiai érzékkel arra intette a cigány közösséget, hogy tartózkodjék az áldozatszereptől, nehogy túlzásba essenek, mint az értikkiregondolok.

Ugyanitt kifejtette, hogy Magyarországról nem deportáltak cigányokat, csak Ausztriából. Igaz, akkor nem létezett Ausztria, mert Németország annektálta. Hogy mégis hova számítandók mindazok a cigányok, akiket 1940-ben írtak össze, majd a második világháború alatt folyamatosan hurcoltak el munkatáborokba, 1944. november 18-án például épp az Óbudai Gázgyárból vittek Dachauba, Balog úr nem árulta el.

Korábban is engedett már meg magának hasonlóan érzékeny viccet:

„a romagyilkosságok úgy történtek, hogy az utolsó gyilkosság Kislétán az éppen a roma holokauszt emléknapján történt, és hát, azt szoktam mondani erre, nyilván egy nagyon keserű iróniával, remélem senki nem érti félre, hogy úgy látszik, hogy a gyilkosoknak volt stílusérzéke.”

A cikk szerzője sajnos nem talál szalonképes jelzőket a fenti kijelentés minősítésére. [1]

Akinek mindezek az emberierőminiszteri kijelentések nem szolgáltatának elegendő muníciót egy agyérgörcshöz, azzal kéjesen osztom meg az újságot: Balog Zoltán most épp azt fejtegeti, hogy a szükséges gyerekek sajnos nem megfelelő helyre születnek. Windisch Judit (vs.hu) cikke szerint maga is elismeri, hogy „egy hátrányos helyzetű térségbe, szegény, cigány családba született gyerek háromszoros hátránnyal indul egy középosztálybeli, közép-magyarországi család gyerekéhez képest.”

Csodálkozzunk el egy kicsit efelett. Időzzünk itt, hiszen a kormány is itt időzik, ahelyett, hogy megpróbálná ezt az igazságtalanságot felszámolni. Ők inkább ráerősítenek erre. Úgy tűnik, arra játszanak, hogy a szegények nyomorukban majd csak kihalnak.

Különösen szomorú ez annak fényében, hogy Balog úrnál ott van a válasz is a saját problémafelvetésére.

„(...) hogyha az állam és mi magunk nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket, ha nem lesz jó a családpolitikánk, akkor (a hátrányos helyzetű családokba született gyerekek - a szerk.) teherként fognak megjelenni a szociális ellátórendszerben.”

Nos, drága Balog úr, jó hírem van! Megvan a megoldás: a kormány és az állam tegyék meg a szükséges intézkedéseket! Legyen jó a családpolitikájuk, ne csak a felső-középosztálynak, hanem a társadalom egészének! Ilyen egyszerű. Komolyan.

Számolják fel a gazdagoknak kedvező családpolitikát, terjesszék ki a szociális hálót! Dolgozzanak ki valós foglalkoztatási modelleket, és támogassák hülyére a kis- és középvállalkozásokat, akik valójában munkát biztosíthatnak az igazán nehéz helyzetű rétegnek! Koncentráljanak különösen a nőszegénységre! Öntsenek végtelen mennyiségű pénzt a közétkeztetésbe és a közoktatásba, ugyanakkor adják vissza, sőt, növeljék az oktatási intézmények autonómiáját és szakmai eszköztárát! Létesítsenek ösztöndíjakat és szociális támogatásokat az iskolába járók életben tartására! Terjesszék ki és minőségbiztosítsák a felnőttoktatást! Építsenek ki szociális bérlakásrendszert! Tegyenek aktívan a nők elleni erőszak és a nők hátrányos munkaerőpiaci és oktatási rendszerbeli megkülönböztetése ellen!

Mindezek az intézkedések kevesebbe kerülnek, de több adó- és járulékbevételt hoznak, mint a stadionépítések és az atomerőmű-panama, viszont cserébe egyszerre segítenek a leszakadó rétegeknek összeszedni magukat, és ösztönzik az ön által annyira áhított középosztályi népszaporulat növekedését.

Vállalkozni és munkát vállalni 49%-os bérterhek mellett, és egy olyan adóhivatallal, amely szarik az ezermilliárdos áfacsalásokra, de szívatja a kkv-szektort, ez nemigen fog menni. A szegények akkor fognak nyugdíjalapot termelni – úgy látszik, maguknak már tényleg nem számít más, csak az egyes emberek után szedhető állami bevételek, hát legyen –, ha hagyják őket élni. Kezdeményezni. Tanulni. Dolgozni és vállalkozni.

A középosztály pedig akkor szül, ha biztonságban érzi magát szociálisan. Most azonban nagyon biztosan látjuk, hogy ha csak egy kicsit is megbicsaklunk egzisztenciálisan, akkor már nemigen tudunk kimászni a gödörből.

Magyarországon a nők elszegényedésének vezető oka továbbra is a gyerekvállalás. Ma Magyarországon nincs szociális háló, amely megtartana bennünket, ha épp elcsúszunk. Az elesetteket meg kifejezetten gyűlöli az állam.

Amíg a fenti alapvető szociális intézkedések nem történnek meg, addig – és itt sírok és kurvára utálom ezt a rongyos életet, de addig – sajnos igenis a családpolitikában foglalt helye van az abortusznak, mert ebben a társadalomban gyerekeket szülni felér az orosz rulettel.

---------------------

[1] Balog korábbi megszólalásait kigyűjtötte: Földiák Vince, köszönet neki!