Most nem a megperzselt boltokra vagy kocsikra gondolok, hanem arra a tomboló dühre, amit a november 24-én nyilvánosságra hozott esküdtszéki döntés váltott ki. Az esküdtek semmilyen bűncselekmény tekintetében - még az enyhébb bűnnek számító gondatlanságból elkövetett emberölésben sem – találták megalapozottan vádolhatónak Darren Wilson rendőrt, aki a bolti lopáson tetten ért Michael Brown-t intézkedés közben halálosan megsebesítette idén augusztusban. Michael Brown egy fegyvertelen fekete bőrű tinédzser volt, Wilson pedig egyike a város rendőrállományának 94%-át adó, fehér rendőröknek.

a washingtoni Howard University hallgatói tiltakoznak a rendőri brutalitás ellen, twitter

A St. Louis vonzáskörzetében fekvő húszezres lakosú kisvárost nagyrészt afro-amerikaiak alkotják. Döntésével, az egyébként szintén fehér többségű esküdtszék (9 - 3 volt az arány), még arra sem adott lehetőséget, hogy bíróság tárgyalja az ügyet. Az egyik tévéműsor ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy 2010-ben a 162 ezer hasonló esküdtszéki döntésből mindössze 11-szer (!) látták úgy, mint itt, hogy nem áll meg semmilyen vád. (Darren Wilson felelősségét még szövetségi szinten is vizsgálják; polgárjogi eljárás ugyan indítható ellene, de ez nagyon ritka. Az ügy hordereje miatt, bár elvileg lenne rá módja, Wilson mégsem folytatja majd a rendőri pályán.)

Az Amerika-szerte tomboló tiltakozáshullámban azonban nem a felgyújtott üzletek és autók jelentik a legnagyobb veszteséget, inkább az a tét, hogy az amerikai fekete fiatalok egyáltalán biztonságban érezhetik-e magukat még, és gondolhatják-e azt, hogy ugyanannyit ér az életük, mint a fehérbőrű társaiké. Eközben az óvatoskodva, a két oldal között egyensúlyozva megszólaló Obama elnök és az éppen lemondó Holder főügyész (szintén az első fekete ezen a poszton) is nyugalomra intette a tiltakozókat. Pedig a fergusoniaknak, az amerikai fekete fiatalságnak, és tulajdonképpen az egész amerikai társadalomnak nem nyugalomra van most szüksége, hanem igazságszolgáltatásra. Nem csak az egyes ügyekben, hanem a rendszer rasszista jellegének leleplezése és megszüntetése érdekében. És nem csak Brown, hanem például Tamir Rice esetében is.

Tamirnak, a mindössze 12 éves (!) clevelandi fekete kisfiúnak azért kellett néhány napja meghalnia, mert egy játékpisztollyal játszott az utcán. A rokonai egyszerűen nem értik, hogy ha már azt nem is vették észre az ellene intézkedő rendőrök, hogy nem igazi fegyver van nála, miért nem tudták inkább sokkolóval ártalmatlanítani, vagy ha mindenáron lőni akartak, miért nem a végtagjaira. Így esélye sem volt. Még felháborítóbb, hogy a térfigyelő kamerák nyilvánosságra került felvétele szerint, a helyszínre érkező rendőrök egyike azonnal tüzelni kezdett; ráadásul a telefonos bejelentő előre szólt, hogy játékpisztoly lehet a fiúnál.

Ezek nem elszigetelt esetek, hanem az amerikai rendőrségben uralkodó intézményi rasszizmussal súlyosbított brutális gyakorlat megnyilvánulásai; a 320 millió lakosú országban a rendőrség több száz embert öl meg évente. Egy felmérés szerint a fekete amerikaiak minimum négyszer nagyobb eséllyel esnek halálos rendőri erőszak áldozatául, míg 2012-ben például átlagosan 28 óránként ölt szolgálatban lévő rendőr fekete amerikait.

A rendszerszintű diszkrimináció egyébként az amerikai büntető igazságszolgáltatás szinte minden más területén is tetten érhető: a letartóztatások szintén aránytalanul nagymértékben érintik a feketéket: a 23 év alatti fekete férfiak kb. fele volt már letartóztatva. Továbbá országszerte van kb. 3000 ember, akiket nem erőszakos bűncselekmények miatt ítéltek életfogytiglani börtönbüntetésre, 60%-uk fekete. Még a rendőri fellépés is diszkriminatív a fergusoni tüntetések alatt, hiszen – helyi beszámolók szerint – a rendfenntartók egyértelműen védelem nélkül hagyták a tüntetések alatt a feketék üzleteit és házait, viszont robosztus rendőri jelenlét volt a városi épületeknél és a fehérek lakta környéken.

Az amerikai rendőrséggel azonban nem a rasszizmus az egyetlen gond, hanem az egyre gyakrabban megnyilvánuló túlzott rendőri erőszak, és az ezt gerjesztő, ijesztő fokú militarizáltság. Ez utóbbi szó szerint értendő, hisz a rendfenntartó erők egyre gyakrabban a hadsereg levetett felszereléseit veszik meg, és nem csak a megszokott fegyverzetet, hanem például tankokat is, amiket aztán kisvárosok utcáin vetnek be. "(A fergusoni ügyről szóló műsorában ezt állította fókuszba John Oliver, az HBO humoristája is.) A nagyrészt büntetlenül hagyott és kontrolálatlan rendőri erőszak következménye, hogy csak Michael Brown augusztusi halála óta 14 amerikai tinédzsert ölt meg a rendőrség, akik közül hat volt fekete bőrű.

Egy elemzés szerint az is probléma, hogy a törvényekbe és a bírósági gyakorlatba van kódolva, hogy szinte lehetetlen rendőröket túlzott erőszakért büntető felelősségre vonni. Ironikus, hogy egy szintén fegyvertelen fekete tizenévest intézkedés közben meggyilkoló - és később felelősségre vonás nélkül maradt - rendőr esetében hozta a Legfelsőbb Bíróság azt az ítéletét (Tennessee vs. Garner, 1985), amely kimondta, hogy egy rendőr akkor alkalmazhat halálos erőt, ha „tárgyilagosan indokolt” annak bevetése. Azt persze nagyon tágan értelmezi a bírói gyakorlat, hogy mi „indokolt tárgyilagosan”, és a tárgyalótermekben szinte soha nem kérdőjelezik meg a rendőrök szavát. Az áldozat pedig már nyilvánvalóan nem tudja elmondani a saját változatát.

Ezen változtatna Brown családja, akik a döntés hallatán békés tiltakozásra kérték az embereket, és arra, hogy támogassák kezdeményezésüket a Michael Brown törvény elfogadására, amely kötelezővé tenné minden intézkedő rendőr számára, hogy egy kamerát viseljen felszerelésén, ami rögzítené az intézkedés körülményeit. Így például kiderülhetne, hogy annak a 16 szemtanúnak van-e igaza, akik szerint Brown magasra feltett kézzel állt Wilsonnal szemben, mikor az többször a tinédzserre lőtt – vagy a rendőrnek, aki szerint a fiú támadva futott felé, kezével zsebébe nyúlva, mintha fegyvert akart volna előrántani.

A kamerák bevetése akár segíthet egy-két ügy felgöngyölítésében, de az erőszakszervekben mélyen gyökerező rasszizmust és túlzott erőszakra való hajlamot nem tudja megoldani. Átfogóbb változtatásokra lenne szükség, amely részeként vissza kell fogni a rendőrség militarizálódását, el kell törölni a szegényeket kriminalizáló szabályokat, és a diszkriminatív és a magánélet védelmét nem tisztelő brutális rendőri módszerek helyett újfajta közösségi rendfenntartási eszközöket kell bevezetni.

Azontúl, hogy élesen rávilágít ezekre a hiányokra, a fergusoni és országos tüntetések egyik legfőbb pozitívuma, hogy fekete fiatalok korábban nem látott tömegei mernek hangosan tiltakozni az őket érő igazságtalanságok ellen, és kiállni egy emberségesebb, rasszizmustól mentes rendőrségért, igazságszolgáltatásért és államért. Ez az elementáris felháborodás indította el a rasszizmus és az elnyomás mélyebb kérdéseinek feltárására és megvitatására is alkalmas vitákat szerte az országban, és ez lehet az egyik kulcsa annak, hogy Mike Brown, Tamir Rice, Cameron Tillman és társaik tragédiája egy igazságosabb társadalom felé nyisson utakat.

"mi vagyunk Michael Brown"

Az Egyesült Államokban tapasztalható rasszista rendőri brutalitás áldozataival kedden, a Szabadság téri nagykövetség előtt fejezhetjük ki szolidaritásunkat. Hívjátok meg ismerőseiteket és gyertek el!