Az elmúlt években lezajlott állami intézkedések eredményeképpen a magyar társadalomban jogi, intézményes és kulturális értelemben is gyökeres, drámai hatású folyamatok zajlottak le: a magyar kritikai társadalomszemléletet, ezzel egyidejűleg a kritikai művészetet, valamint kultúrát is érvényen kívül helyezték. Legitimitásától megfosztották, lehetőségeitől és forrásaitól hosszú távra elzárták, kirekesztették. Ennek következtében szükségessé vált az olyan új együttműködési formák és kulturális-társadalmi szövetségek kialakítása, amelyek képesek biztosítani a magyarországi kritikai kultúra gondolati és fizikai tereit.

Az Auróra, a Gólya és az OFFBB (OFF-Biennále Budapest) hasonló megfontolások mentén a fent említett helyzetre igyekszik egy olyan intézményi és szervezeti modellt felépíteni valós alternatívaként, amely független és önfenntartó módon közösségépítő- és szervező tevékenységet folytat, továbbá meghatározott társadalmi küldetést is felvállal. Mindhárom kezdeményezés egyik legfontosabb célja a kritikai gondolkodás és kultúra tereinek a biztosítása egy olyan átadható modell kidolgozásán keresztül, amely más csoportok számára is lehetővé teszi, hogy hasonló elvek mentén elindíthassák saját, önálló kezdeményezéseiket.

De valóban képesek lesznek modellértékűvé válni ezek a kezdeményezések? A legnagyobb kérdés és probléma, hogy a professzionális és a közösségi alapú szerveződés között feszülő ellentmondást hogyan sikerül, és sikerül-e egyáltalán feloldani, továbbá hogy az (ön)fenntartás mindennapos gondjai mennyire szorítják háttérbe a saját maguk által meghatározott és felvállalt társadalmi küldetés teljesítését. Ezek a kérdések mindhárom közösség számára meghatározóak és különböző mértékben jelentenek problémát. A szakmaiság és a közösségi szerveződés szempontjainak konfliktusa az OFFBB esetében kerül a legerősebb konfliktusba, miközben a kultúra területén éppúgy szükség lenne az ellentmondás áthidalására és a szabad kritikai terek megteremtésére.

Ennek létrehozásához paradigmaváltásra van szükség. A Harmadik Szektor kutatásának éppen ezért egyik fő célja, hogy a három bemutatott kezdeményezés motivációit, módszereit és tapasztalatait feltárja a tudásmegosztás és egy új kulturális paradigma megvalósítása céljából. A dokumentarista eszközöket alkalmazó projekt célja egy dokumentumfilm, egy a civil szerveződés kérdéseivel foglalkozó online dokumentum-adatbázis, hosszabb távon pedig egy olyan mobil, befogadó közösségi hely létrehozása, amely a kultúra és művészet újrapozicionálása által és azon keresztül fogja össze a civil társadalom és a demokratikus közélet helyreállításán munkálkodó társadalmi csoportokat.

A Harmadik Szektor egy olyan, független kulturális tér létrehozására törekszik, ahol lehetőség nyílik az egyoldalú és elnyomó állami koncepciókkal szemben alternatívát kidolgozni azon (képző)művészeti és civil csoportok, közösségek számára, melyeket a jelenlegi kormányzat kizár a kulturális és társadalmi gyakorlatok alakításából. A tervezett mobil közösségi tér középpontjában egy olyan (képző)művészeti tevékenység áll, amely hisz a vizuális kultúra társadalmi felelősségében és szerepében, valamint abban, hogy e szerep kiteljesítését a társművészetek képviselőivel, valamint a civil szférával való szoros együttműködés által valósíthatja meg. Célja tehát lehetőséget adni a kritikai kultúra és gondolkodás megnyilvánulásaira és továbbfejlődésére, valamint új együttműködési formák kiépítésére.

A Harmadik Szektor:

1. nem hisz abban, hogy az aktuális magyarországi illiberális-nacionalista-etatista kultúra-modell egyetlen alternatívája egy hierarchikus-profitorientált-neoliberális szellemiségű kulturális berendezkedés;

2. nem hisz abban, hogy az állami forrásoknak az elmúlt években lezajlott kisajátítását követően a magyar képzőművészeti kultúra jövőjét kizárólag a for-profit galériahálózatra, a nagyvállalatok szponzorizációs hajlandóságára és a felső tízezer tagjaiból kikerülő gyűjtői potenciálra lehet és kell építeni;

3. nem hisz abban az elitista művészetfogalomban és gyakorlatban, amely a társadalmi folyamatokat közvetve – a szokatlanság és abszurditás eszközének az egyén gondolkodására kifejtett hatásán keresztül - reméli befolyásolni, elhatárolódik a közteret uraló politikumtól, miközben nem kérdőjelezi meg saját függőségét a tőkétől;

4. cinikusnak és etikátlannak tartja a civil emberi és anyagi források átirányítását azon tehetős réteg felé, akik a művészetben csak egy tőkebefektetési formát látnak;

5. nem hisz abban, hogy a civil társadalom formalizált közösségépítő panelek alkalmazásával, valamint korporatista menedzsment-technikákkal és szellemiséggel építhető;

6. nem hisz abban a kulturális pozícióban, amely a forrásbiztosítás reményében elkerüli a konfrontatív politikai állásfoglalást.

—

1. hisz egy olyan társadalmi modellben, amely az elmúlt 25 év politikai elitjének történetileg meghatározott, két pólusú versengésén túllép, és a rendszerváltás óta felnőtt nemzedék élettapasztalataira építve meghaladja annak kettősségét, a befogadás, valós önszerveződés, horizontalitás, hozzáférés, részvételiség, társadalmi szolidaritás, valamint a nemzetköziség értékei mentén;

2. hisz az állam kultúrafenntartó felelősségében, ugyanakkor követeli az állami forráselosztási gyakorlatok oly módon történő átalakítását, ami a kulturális és gondolkodásbeli sokszínűséget és a széles körű hozzáférést biztosítja az ideológiai kirekesztéssel szemben;

3. olyan művészeti gyakorlat kialakulását kívánja elősegíteni, amely a politikai stratégiák kisajátításán keresztül aktív és közvetlen hatást fejt ki a társadalmi folyamatokra, és nemcsak a jól szituált, fizetőképes középosztály igényeit elégíti ki;

4. nem tartja cinikusnak azt a művészeti gyakorlatot, amely a rendelkezésre álló kulturális – szimbolikus és valós – tőkét társadalmi folyamatok alakítására fordítja;

5. hisz a kultúra és a civil társadalom egyéb szereplőinek spontán, személyes, aktív és tapasztalat-megosztáson alapuló együttműködésében;

6. hisz a művészet politikai illetékességében, a kultúrát a demokratikus berendezkedés helyreállítása és fenntartása egyik hatékony eszközének tekinti.

A hiányzó videórészletről:

Somogyi Hajnalka (OFFBB) 2015. május 13-án azzal a kéréssel fordult a Harmadik Szektorhoz, hogy a videósorozatunkból távolítsuk el a vele készült interjúrészleteket, mivel azok publikálására nem adott engedélyt.

Az előzmények: 2015 április 14-én jeleztük az összes intejúalanyunk fele, hogy 19-én online hozzáférést biztosítunk az előszerkesztett interjúkhoz, 22-ig várva észrevételeiket. Somogyi Hajnalka elfoglaltságára hivatkozva azt válaszolta, hogy ezek a napok számára nem alkalmasak. Erre való való tekintettel 2 nappal korábban, április 17-én küldtük el az anyagot, hogy több idő (6 nap) legyen a megtekintésükre. Visszajelzés hiányában, az emlékeztető emailünkre április 22-én az az egysoros válasz érkezett, hogy a megtekintés nem sikerült.

Tekintettel arra, hogy a felvétel interjú-helyzetben készült, nem a publikálási jóváhagyást, hanem észrevételeket vártunk volna, elindítottuk a tervezett időpontban a sorozatot, amelyben felhasználtunk vele készült részleteket is.

Eljárásunkat etikusnak tartjuk, ennek ellenére Somogyi Hajnalka kérésnek eleget tettünk.

Az OFF-Biennále válaszai a Harmadik Szektor felvetéseire itt.